Nagyon jó a közérzetem, hogy reset-et nyomtunk az országra, érzem, látom, hogy gyógyul, és így vele együtt én is, mi is. Továbbra is imádom nézni és olvasni a politikai, közéleti híreket, mondjuk elég sok időt elvesz, de megéri.
Van egy cuki virágbolt itt a faluban, ahol szoktam szép csokrokat venni (ha épp nem virágzik a kertben semmi, mert amúgy onnan rakom a vázába), meg tőlük veszek szárított virágot a kopogtatókhoz és az adventi koszorúhoz is. Meg kaptam meghívót az egyik szomszédasszonyunktól is - a lényeg, hogy két évesek lettek, rendeztek egy kis összeröffenést és elmentünk Danival szociális életet élni. Mikor odaértünk (5 perc séta, mint minden a faluban), láttam, hogy egy legendás jazz zenész muzsikál a pici zenekarával, amire egyáltalán nem számítottam. Nekem mindig is szívem csücske volt a jazz, anno a Sziget fesztiválon szinte végig a Jazz sátorban ültünk, és hallgattuk a nagyokat: Pege Aladárt, Kőszegi Imrét, Szakcsi Lakatos Bélát, Babos Gyulát stb, de elmentünk fúziós jazz koncertre is, amiről azonnal láttam, hogy ez a káosz nem az én világom. Manapság nem hallgatok ennyi jazzt, vagy csak igazán régieket, sokkal jobban esik a fülemnek a populárisabb zene, ma pl. Mac Millert hallgattunk Danival, a Swimming című albumát vagy a Tiny Desk koncertjét imádom. Na és odaértem, kaptunk pezsgőt (Dani szörpöt) meg pogit, kicsit beszélgettünk, aztán leültünk hallgatni a zenét. Az egyik gitáros ismerősnek tűnt, és ahogy találkozott a tekintetünk mosolygott és köszönt. Az volt a durva, hogy azonnal tudtam ki az, és arra is emlékeztem, hogy a facebookon ismerősök vagyunk: a zenekarunk rajongója volt anno és járt koncertekre, onnan ismerem, bár azt mondta, még sosem beszéltünk korábban. Aztán szünetben odajött és beszélgettünk, majd bemutatott a legendás jazz zenésznek, és basszus, ő is azonnal tudta, ki vagyok, nagyon jó érzés volt. Nem maradtunk sokáig, mert Dani elég hamar beunta, hogy udvariasan üldögélve kell zenét hallgatni és én uncsi ismeretlen felnőttekkel beszélgetek, amit ő minduntalan megszakít, hogy ANYA, MIKOR MEGYÜNK MÁR? Amúgy tök menő életem lehetne, de hát nekem kellett gyerek, így jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése