Nekünk ez most egy nagyon intenzív időszak. Pénteken nem volt ovi, így Dani elment Vácra és ott is aludt. Barninak egy előadást kellett tartania pénteken délben a munkájáról nemzetközi, válogatott szakmai közönségnek, és érthető módon eléggé izgult, mert nem szokott előadásokat tartani semmiről az ég világon. Nagyon megkönnyebbült, hogy letudta, és este elmentünk ezt kicsit megünnepelni. Neki a francia Gyűlölet (La Haine) a kedvenc filmje, anno kb a 3. randinkon azt néztük meg a Bem moziban, és mivel most volt a film 30 éves, több moziban is visszahozták a felújított verzióját. Amúgy az a srác rendezte, aki az Amelie csodálatos életében Amelie szerelme volt, Mathieu Kassovitz (az édesapja egyébként magyar), és egy rövid szerepre meg is jelenik a Gyűlöletben. Zseniális film egyébként tényleg, ha még nem láttátok, nagyon ajánlom, bár tény, hogy nem könnyű darab. Párizs külvárosában élő kb utcakölykök életéről szól és a 20 éves Vincent Cassel a főszereplője.
A Toldiban néztük meg, a vetítés után buli volt, Závada Peti (Akkezdet Phiai) volt a DJ. Barni barátai abban a korban vannak, hogy a különböző egészségügyi problémáikról folytatnak hosszú eszmecseréket (mind fiatalabbak amúgy nálam, pont, mint Barni), úgyhogy én kicsit kivontam magam a társalgásból és nézegettem az embereket a kis Mate teámat kortyolgatva. Utána hazavitt minket az egyik srác, és kb 10 perc múlva tudatosult bennem a hátsó ülésen ülve, hogy 16 fokra van állítva a légkondi, és lassan kb hibernálódom. Leállíttattam, de ekkor már késő volt, mert reggel úgy ébredtem, mintha egy tőrt döftek volna a torkomba. Mivel koncertre készülünk épp és próbáink is vannak, erre nagyon ráfeszültem és néhány éjszakán át nagyon rosszul aludtam, mert eléggé fájt a torkom és aggódtam, hogy annyi az éneklésnek, de szerencsére 3 nap pihenés és intenzív kúra használt (még Dani magokkal töltött, melegíthető elefántját is bevetettem) és rendbe jött.
Ma színházi próbám volt, ahogy az elmúlt időszakban sokszor. Dani ballagására, vagyis a kiskirály-avatására összeraktunk egy szülői színdarabot, amit itt, a hegyen, a természet lágy ölén fogunk előadni - az elején voltak kétségeim, de szuper kis kreatív csapat állt össze, mindenki megírta a saját részét és nagyon vicces és megható, kb 20 perces darab készült el, nyilván kicsit az óvónőket meg a ballagó kicsiket is bevonva. Büszke vagyok magunkra, szerintem jó móka lett és hiányozni fognak a próbák és a többi szülő, akikkel nagyon összehozott minket a közös munka.
Dani Luluéknál volt ma, míg én próbáltam, mert Barni a Daad fesztiválon van egy napot. Utána bementem hozzájuk, pont vacsiztak, Lulu anyukája már rakta is ki nekem is a tányért meg a szörpömet, jó volt így együtt vacsizni. Közben a férje is befutott, akit imádok szintén, fél 9-ig még dumáltunk a teraszon, otthon érzem magam náluk. Lulu marad még egy évet az oviban, amit nagyon sajnálok, mert ők ketten Danival nagyon harmonikus kis párost alkotnak, szenzációsan cukik együtt, kár, hogy nem lesznek osztálytársak. De azért persze lehetnek barátok, szerintem ha mi, felnőttek gondoskodunk róla, hogy ők találkozzanak, akkor rajtuk nem fog múlni.
Itthon gyorsan lepörgettük az esti rutint és ágyba bújtunk, ma mellettem alszik, néha szoktam ezt engedni, ha Barni nem alszik itthon. Öleli a nagy jegesmedvéjét és jóízüen durmol - a lelkére kötöttem, hogy Barni oldalán kell aludnia, de persze már ideszuszakolódott közvetlenül mellém. Jól elfáradt, ma az egyik kislány kívánságára strandoltak, vagyis a szülők felfújható medencéket vittek be, megtöltötték őket vízzel az ovi udvarán, és ott pancsoltak egész nap - ja, és az egyik anyuka gofrit sütött nekik. Holnap lesz élete utolsó ovis napja, csodás időszak volt, sajnálom, hogy vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése