Miki

Tegnap Dani nagyon-nagyon későn tudott elaludni, illetve elaludt, kijöttem és azonnal szalad utánam. Ezer dolgom lett volna, úgyhogy a harmadik után már nagyon ideges voltam, így ráparancsoltam Barnira, aki lent, a kanapén aludt, hogy folytassa ezt a tevékenységet Dani mellett. Így végre felszabadultam, és tök jól esett kicsit egyedül összekapni a konyhát és a nappalit, hogy reggel szép rendre ébredjünk. Végül éjfél után feküdtem le, Barni átdőlt a mi ágyunkba, majd keltünk 5-kor, mert jött a Mikulás. Utána már nem nagyon sikerült rendesen visszaaludni, úgyhogy ma nem voltam nagy formában, egész nap nyűgös voltam és a torkom is fájt, legszívesebben csak aludtam volna. Cserébe viszont hatalmas sikere volt a Mikulás-meglepetésnek, tényleg elképesztő élmény látni, hogy egy kisgyerek hogy tud hinni, hogy igazi csodának látja, hogy a Mikulás tényleg eljön hozzá Finnországból, bejön a lakásba és berakja az ablakba rakott csizmájába a tökéletesen eltalált kis ajándékokat, még Subaru kisautót is, meg pont azt a vízilovas kinder csokit, amit a múltkor kóstolt és annyira ízlett neki. Egyébként ezt kapta az édességek mellé, és ma szinte csak ezzel játszott, órákig egyedül, szuperkreatív építős játék, ezer fajta dolgot lehet belőle építeni, nagyon ajánlom (már ha van hasonló korú autómániás gyereketek): 

A tegnapi napom fénypontja pedig az volt, hogy este hazaértünk, és egy nagy csokor virág várt a pulton. Hitetlenkedve ránéztem Barnira, aki nem hisz a vágott virágokban, de ő egyből mondta, hogy a szomszéd néni hozta nekem (meg teát és csokit), egy levéllel együtt, amiben megköszönte a mindig megújuló kedvességemet. Nem tudja, hogy az, hogy segítek neki, vagy viszek neki egy tányérral, ha főzök valamit, az nekem legalább annyira jól esik, mint neki. 

isteni ízek

Tegnap délután kimentem Daniért a Nyugatiba, annyira jó volt, hogy nem kellett kiautóznom Vácra. Ahogy vártam a vonatot, egyszer csak belépett a látóterembe egy krisnás pasi. Nem bírom a stílusukat, mert mindig rádumálnak valamire, pedig amúgy nagyon felnézek rájuk azért, hogy minden évben osztanak rengeteg ételt a rászorulóknak. Kicsit izmoztunk, mondtam, hogy ne adjon könyvet, anno több is volt otthon belőlük a polcon, végre sikerült tőlük megszabadulni - de akkor ad másikat, hogy végre el is olvashassam. Mondtam, hogy semmiképp. Hiába vágtam a pofákat, végül adtam egy ezrest nekik szigorúan az ételosztásra. Mondta, hogy megígéri, hogy nem nyúlja le, mondom, ezt így külön ki kell emelni? Na de a végén kérdeztem, hogy szakácskönyv nincs nála? Azt szívesen vennék. Az nincs, és az éttermük is bezárt a Vigyázó Ferenc utcában (pedig az zseniális volt), de a Govinda még megvan Csillaghegyen. Meséltem neki, hogy anno imádtam az Isteni ízekből főzni, de valakinek kölcsönadtam és nem kaptam vissza. Na és képzeljétek, tegnap este átküldte emailben pdf formátumban. Nagyon örülök neki, mert pont nemrég kerestem, és sehonnan nem sikerült letölteni. Régen, még huszonévesen az akkori pasimmal hatalmas lakomákat főztünk belőle. A kedvencem a csípős-édes almachutney volt, ami minden zöldséges-fűszeres ételt isteni finommá varázsolt.

Aztán pasi végre el, megjött a vonat. Kedvencem, mikor Apu meg Dani bandukolnak felém a tömegben (mindig Micimackó és Malacka jut eszembe róluk), és én már látom őket de ők engem nem, és aztán meglátnak. Apu ment is vissza a pár perc múlva induló zónázóval, danival meg megnéztük a Westend előtt a hatalmas díszt, amibe be lehet sétálni. Kérdeztem tőle, hogy szeretne-e mikulás sapkát, mert mikulásoznak az oviban a héten, és sokan abban mennek ilyenkor (tavaly még nem akart), és mondta, hogy szeretne. Körülnéztünk, és egy bizbaszokat áruló boltnál meglátott egyet, ami villogott és le is volt értékelve. Estig le sem lehetett törölni a vigyort az arcáról, ma is abban ment oviba meg űszni is - rég volt már utoljára ilyen jól elkötött 600 forintom. 

Ma meg egész nap fájt a fejem, pedig nekem sosem szokott. 

Time Out Market

Végül meggyőztem hétfőn Danit, hogy menjen el Anyuékhoz egy napra és aludjon is ott. Mostanában retteg, hogy nekünk biztosan mindenféle kalandokban van részünk, míg ő nincsen velünk, és ő így mindenről lemarad (Ne csináljatok semmi izgalmasat, amíg nem vagyok itthon!). Levittem őt délelőtt Vácra, nagyon durva forgalom volt, másfél óra alatt értünk le, pedig max egy óra szokott lenni. Anyuék nagyon várták őt, óriási játékban volt, mikor ott hagytam, csak egy gyors puszira volt ideje. Ráadásul a bátyám is átment hozzá délután és lementek a Dunához csúzlizni, szóval szuperjó napja volt. Ma Apu behozza őt, csak a Nyugatiba kell kimennem. Holnap már megy oviba, meg úszni is. 

Mi meg tegnap elmentünk és kipróbáltuk a Blaha Lujza téren lévő Time Out Marketet hogy nektek ne kelljen. Mi Lisszabonból ismertük, ha nem ismernétek, azt kell róla tudni, hogy modern food hall, ahol egy város legjobb éttermei, séfjei és street food helyei egy tető alatt jelennek meg, a helyi konyha mellett mindenféle ízvilág megtlálható Vannak látványkonyhák, bárok, sör és bor, vannak kulturális programok, lehet sport eseményeket nézni. Budapesten ott van a 101 Bisztró (ázsiai), az Anyukám Mondta Encsről (olasz), a Pigrumba (közel-keleti), A Szaletly (magyar), a Canteen by Pesti istván (magyar, házias), a Casa Christa (balatoni), a Bigfish (seafood), a Tuning Burger (street food), M'EAT by Rácz Jenő (mediterrán, tapas), LIRA by essencia (fine dining) és a Hai Nam Pho (vietnámi). Mindenütt van pár előétel, főételek és mondjuk 2 desszert, de összesen kb 10 ételt kínál minden pult. Megrendeled, kifizeted, leülsz, és zizeg a zizegőd, ha kész az ételed. Üdítőt, bort, koktélt, bort mind más-más bárban kapsz. Az egész egy hatalmas, nyitott tér letisztult, dizájnos bútorokkal, az éttermek is jól néznek ki (mind ugyanúgy egyébként), nekem nagyon tetszett. Végignéztük a választékot, minden csodálatosan hangzott, végül 1-1 főételt ettünk, én kacsamájat dióágyon almachutney-val (egy hónapja először kóstoltam húst, nagyon finom volt), Barni pedig cordon bleu-t a Szaletlyből. Viszont sajnos aránylag drágák és elég kicsik az adagok (bár utólag jöttem rá, hogy az enyém tapas volt, és úgy érthetőbb azért). Ha eszel egy előételt, egy főételt és egy desszertet, szerintem az úgy jó lehet, és turistáknak ez maga a gourmé paradicsom (mint ahogy a portugál változata is az volt). Meglepő volt amúgy, hogy alig lézengtek emberek, sehol nem kellett várnunk, igaz, hogy kedd délután volt, és mindenki szuperkedves. Egyszer mindenképp érdemes kipróbálni. 

Összesen két fotót csináltam, a kajafotón pedig eltakarja a lényeget két uncsi zöld levél, haha. Nem lenne belőlem jó influ. 

Utána itthon csináltam padlizsánkrémet és császármorzsát. :D

30. the last one

Hát, a vasárnapunk se volt sokkal izgibb. Én aludtam 8-ig,  a fiúk már lejöttek legózni hamarabb. Ahogy gondoltam, Dani kiakadt azon, hogy csak hétfőn indul a bontogatás, de ez van, az élet nem könnyű. Délelőtt átjött Barni anyukája, hozott rengeteg kaját (spenótot, fasírtot, halat), miközben Barni ugye nincs itthon és minden nap étteremben eszik (este meg már nem szokott főtt kaját kérni), mi meg Danival betegek vagyunk így nincs nagy étvágyunk, ÉS még van vagy komolyabb adag leves is, amit én főztem. 

Délelőtt, míg itt volt Barni anyukája és vigyázott Danira, elszaladtam koszorú alapért és csináltam egy minimál darabot meg kopogtatót az ajtóra. Végül a tavalyi hozzávalókat használtam főleg, a kopogtatóhoz pedig a fenyőt a kertből vettem, mert 5-6-7 ezer forint egy sima fenyő koszorú, és indokolatlannak találom ennyit költeni egy alapra. Annyira bepöccentem az árakon, hogy az adventi koszorúra a tavalyi maradék gyertyák kerültek, meglehetősen eklektikus lett. Barni szerint mókás-milonkás. 

Kicsit minimál lett, de nekem tetszik. Az is jó benne, hogy semmit nem kellett venni hozzá. 

Ilyen szép szárított csokrok voltak a virágosnál. 

Gondolkodtam rajta, hogy lecserélem a gyertyákat egyformára, de jó ez így:)

Ebéd után Danival elmentünk mászkálni meg sütizni. Van itt helyben egy nagyon cuki hely, kicsit hütte-szerű, hangulatos, finomak az italok és van gőzgombóc meg kókuszgolyó (utóbbi Dani kedvence, bár mindenütt kijelenti, hogy mi sokkal finomabbat csinálunk, és tényleg), de tegnap olyan sokan voltak, hogy elengedtük és átmentünk a másik cukrászdába. Itt nagyon profi játszósarok van ezer kisautóval, szóval Dani egy óráig fixen elvan, én meg tudok csendben üldögélni. Kértem egy francia krémest, ami annyira jól nézett ki, de sajnos mű tejszínhab volt benne, végül Dani ette meg ezt is. 

Nem tudom, ajánlottam-e már, Phoebe-től, a cukrász barátnőmtől tudom, hogy ez a világ legjobb tejszínhab-spray-je, és azóta én sem használok mást, kb mint a frissen felvert tejszín, olyan, isteni és rengeteg ideig eláll a hűtőben (csak jól el kell mosni a fújókát használat után). Van cukormentes változatban is. Én nem eszem, mert ugye laktóz, de a fiúk nagyon szeretik kávéra, kakaóra, vagy csak úgy magában. 

29. közérdekű

Nagyon idegesít ez a Black Friday őrület, mert tényleg minden le van árazva, és az ember valóban úgy érzi, hogy mindent, amire valaha szüksége lesz (vagy lehet), most kellene megvenni. Kicsit azért behúzott, mert megvettem a két kedvenc parfümömet a Douglasban 25% engedménnyel, de így megvagyok jó hosszú időre, és egy ideje már a maradékokat meg a mintákat fújogatom magamra. A másik viszont, ami szerintem óriási, az a MAC - a boltban, ha 4 dolgot veszel, akkor MINDEN féláron van (de. 1-ig) - ami szerintem igazából az az ár, amit tényleg megéri kifizetni érte. Nehéz visszafognom magam, csak hát nem akarnék 4 dolgot venni.

És egy ilyesmi felsőt szívesen viselnék az ünnepekre: 

29. not at all how I planned

Annyi hétvégi tervvel bújtam tegnap este ágyba. Tudtam, hogy Barni egész hétvégén dolgozni fog, kettesben leszünk Danival, és gondoltam, hogy reggel piacozunk, elmegyünk kicsit a természetbe csatangolni, lebeszéltük a Nagyival, hogy vár minket ebédre, az új étrendemre tekintettel kértem spenótfőzeléket főtt tojással (Dani is szereti). Aztán amikor felébredtem fél 5-kor, és aztán soha többé nem tudtam visszaaludni, ráadásul éreztem, hogy a torkom sztrájkol, Dani pedig egész komoly köhögőrohamokat produkált, már tudtam, hogy a terveinknek annyi. 

Fel is keltünk 6-kor (amúgy szerintem nálunk addigra tökéletesen kialussza magát mindenki, hiszen legtöbbször korán fekszünk le, Dani 8-kor, mi 10-kor), én elszaladtam friss kifliért a srácoknak, reggeliztünk, Barni meg elindult dolgozni. 9 körül átjött a szomszéd pasi vigyázni Danira, míg elszaladtam gyógyszertárba, húsboltba és a zöldségeshez. Főztem egy nagy adag májgombóclevest, rengeteg zöldséget főztem bele és így nekem is jó, vittem belőle a szomszéd néninek is. 

Dani legózott, rajzolt meg autózott. Iszonyúan taknyos, így nem vittem ki őt, de talán holnap már tudunk kicsit sétálni. Délután befutott Barni is, én aludtam másfél órát míg ő legózott Danival (akit nem lehetett rávenni az alvásra). Így aztán fél 8-kor már aludt, és ez nekem tök jól van így. Már nem csinálok balhét abból, ha nem akar aludni délután, így legalább fix, hogy korán elájul este. Azt nem bírom, mikor 10-ig kukorékol. Egyébként az oviban alszik, és olyankor is el szokott aludni fél 9-9 körül. 

Nagyobb probléma, hogy beharangoztam, hogy holnap december 1, és kap adventi naptárat, aminek ki is nyithatja egy ablakát, de most látom, hogy az csak hétfőn lesz. Ebből tutira balhé lesz. Ma akartam beszerezni a cuccokat a kopogtatóhoz meg az adventi koszorúhoz, de nem sikerült ez sem. Egyébként én végül nem dőltem ki, a torkom kapar kicsit, és Dani is meglepően jól van, csak nagyon taknyos. Nagyon sírt este, hogy hiányzik neki a Nagyi, aki erre be is jelentkezett, hogy eljön holnap délelőtt. Nem tudom, jó ötlet-e, a covidot is így kapta el tőlünk, akkor is azt hittük, hogy csak náthás Dani. 

Hát, ilyen elképesztően izgalmas dolgok történtek velünk ma. Ma főzés közben kicsit néztem az olasz karácsonyi sorit, amiről írtam, szerintem azt folytatom. Barni padelezni ment a srácokkal, múltkor kipróbálta, és egyrészt nagyon élvezi, hogy újra mozog, másrészt szarrá vert mindenkit. Annyira lelkes, hogy padel ütőt kért karácsonyra, aminek nagyon örültem, mert általában fogalma sincs, mit szeretne, így nagyon kreatívan színházjegyet szoktam neki venni (mondjuk az is jó szerintem). 

napunk

28. kispéntek, meg a karácsonyfa helye

Végül a Khanba mentünk el vacsorázni, annyira szeretem azt a helyet. Csak egy picit ettünk, de ott amúgy is csak előételeket szoktunk, én kettővel teljesen jól laktam. Vicces volt látni az ázsiai enteriőrben a hatalmas diótörő figurákat, de közben meg imádom ezt a kulturális fúziót. Amikor Indonéziában éltünk, ott is tartottuk a karácsonyt, és Anya mesélte (én nyilván nem emlékszem), hogy nagyon furcsa volt 40 fokban, kisnadrágban mikulásozni a gyerekekkel. 

Óriási dugó volt ott, a belvárosban, de Barni annyira profin vezet, meg olyan érzéke van a közlekedéshez, a forgalomhoz, hogy mikor mondtam, hogy rakjuk le valahol az autót és szálljunk át, mondta, hogy nem kell, ő megoldja, és tényleg mindig ismer valami surranó utat, tudja, hogy hol lesz parkolóhely stb. Én is sokat javultam ebben az utóbbi években, de  ő vérprofi - nyilván a munkája miatt, mert rengeteget kell napközben mozognia a különböző, egymástól sokszor távol lévő helyszínek között, de a hozzáállása is irigylésreméltó: magabiztos, rugalmas és teljesen laza - na és persze a kisujjában van Budapest. Imádok vele autózni. 

Kata kiállításmegnyitóján (ahol nem ő volt az egyetlen kiállító) rengetegen voltak, úgyhogy egy fél órát ténferegtünk, jól megszeretgettük Katát meg a szüleit, aztán hazajöttünk. Ott volt a pogácsakommandó is, az idős nénik, akik csak azért járnak ilyen helyekre, hogy felfaljanak-megigyanak mindent, ami ilyen eseményeken ingyen van, és meg sem próbálnak úgy tenni, mintha mellékesen azért a kiállított alkotások is érdekelnék őket. Az elején még nevettünk is rajtuk (öten voltak kb), meg mérgeskedtem, hogy hát nem nekik hoztuk a mangólét. Aztán jobban megnéztük őket, meg hogy cipelik a kis cuccaikat, és szerintem kb hajléktalanszállóról jöttek, látszott rajtuk, ahogy falatoztak, meg üldögéltek, hogy mennyire örülnek az egész helyzetnek. Végül hazafelé megbeszéltük, hogy milyen kibaszott szar világban élünk, hogy öreg nénik olyan helyzetben kell, hogy éljenek, hogy hajléktalanszálló az otthonuk. Úgyhogy remélem, ízlett nekik a mangólé, legközelebb viszek többet. 

Itthon megnéztük a Stranger Things első részét, Barni többször is bealudt rajta, pedig izgi volt. Nyugdíjasok lettünk, ez van. Ma jön a takarítónő, és a kedvencem, mikor aznap délután hazajövünk és minden csillog villog és csodás rend van - bárcsak az 5 (és fél) éves gyerekünk is jobban értékelné ezt, ahelyett, hogy szétpakolja a világ összes legóját pillanatok alatt. nem tudom, meséltem-e, hogy vettünk neki egy legótárolót ide a nappaliba a lépcső alá, amiben szín/fajta szerint szortírozva tartják a legódarabokat, nagyon praktikus, de közben meg megőrülök tőle, hogy mindenhol épül valami. Az étkezőasztal szent, onnan azonnal elpakoltatom az ilyesmit, este úgy megyünk aludni, hogy az asztal üres. Itt volt eddig a karácsonyfa, így ez kicsit kérdésessé tette, ez hogy is lesz, volt róla szó, hogy addig átrakjuk máshova, de azért annyi felesleges helyünk nincs. 

Végül ide kerül majd a fa, a pálma helyére, az asztal és a kanapé előrébb kerül, a pálma meg addig elköltözik: 

27. úristen, mindjárt vége!

Továbbra is nagyon izgatott vagyok a húsmentes étrend miatt. És most, hogy a hozzászólásaitok megerősítették bennem, hogy tök jó az is, ha időnként eszem húst, úgy érzem, kinyílt a világ. :D Na de azért tartom, amíg tartom, de bevallom, hogy az a gondolat, hogy ne ehessek anyukám töltött káposztájából (rengeteg tejföllel), eléggé elszomorított. De még kitartok, mert most ez nagyon jó nekem így. Ma pl. ebédre Barninak hoztam menüt (sajttal töltött rántott csirkét rizzsel) a helyi kifőzdéből, én pedig ettem ugyanonnan grízgombóc levest, meg sütöttem magamnak ikeás zöldségérméket (karfiol-krumpli talán?) és mellé edamame babot ettem (lidlis) meg szilvaszószt, amit még kacsamell mellé csináltam, csak maradt belőle egy csomó. Isteni volt, és közben nagyon büszke vagyok magamra. 

Voltam reggel a sógornőmmel TSM pilatesen, ami ez a modern, reform, nagyon drága formája a pilatesznek. Nagyon izgi volt, és mivel abszolút nyitott vagyok a legtöbb mozgásformára, ezt is nagyon élveztem. Még ilyen jumpboard is volt, amin vízszintesen, fekve tudsz ugrálni... Fura, az biztos, de működik. Én azért egy csomó gyakorlatnál láttam, hogy egyszerűbb lenne venni egy gumiszalagot és egy bordásfalhoz rögzítve csinálni kb ugyanezeket. Volt jó pár pillanat, ami nagyon nehéz volt, és kb az életemért küzdöttem, pedig most rendszeresen járok mozogni és szerintem aránylag edzett vagyok, de ez annyira más típusú mozgás... Szóval kemény volt. Lehet, hogy ha tudok, így csütörtök reggelente el fogok járni Annával, már csak azért is, hogy bondingoljunk, meg tök jó mozgásforma ez is. De azt hiszem, én a sima pilatest jobban szeretem. Ja és most csak 3500 forintot kellett fizetnem (mert először voltam), de a továbbiakban már 7000 lesz egy óra. Úszni 3000-ért járok, az edzőterem bérlet 2000/alkalom. 

Dani ma a Nagyinál alszik, mi Barnival Kata kiállításmegnyitójára megyünk (és előtte romi vacsizunk), este pedig STRANGER THINGS!!!

26. home for xmas

Ma elhoztam Danit az oviból ebéd után és elvittem úszni. Ezer éve nem voltam vele, mert nekem olyankor órám szokott lenni, Barni szokta vinni, vagy volt már, hogy a Nagyi. Még mindig iszonyúan lelkes, heti kétszer jár, ha van hely, akkor háromszor is. Még nem tud úszni, de már akár 20 mp-ig is a víz alatt tartja a fejét, egyedül beugrik a vízbe szabályos bombát, nem csak úgy bedől, mint mikor egy zsiráfot lelőnek (ahogy Barni fogalmazott), felhozza a karikákat a medence aljáról, és az összes úszásnem elemei tisztán felfedezhetően a gyakorlatokban. De a lényeg, hogy intenzíven mozog, és imád járni. Amúgy érdekes, hogy a srác, aki tartja, és aki vagy egyedül foglalkozik vele, vagy még egy gyerekkel, egy 35 körüli, tök szerény, szűkszavú pasi, és nagyon intenzív edzést tol nekik, mégis mindenkitől azt halljuk, hogy rajongnak érte a gyerekek, és Dani sem kivétel.

Minden nap megnézek valami karácsonyi nyálat, és ma este rájöttem, hogy a svéd Új barát karácsonyra című sorinak, amit már kétszer láttam, és imádok, lesz új évada, valamint van olasz verziója is és fent van a Netflixen. 

Magyarul Utálatos karácsony címen van fent 

Holnap reggel megyek pilatesre a sógornőmmel (Barni öccsének feleségével), nagyon várom. 

25. no meat today

Ma egyáltalán nem volt órám, ami már mutatja, hogy milyen lesz a decemberem unka terén sajnos. Így elmentem edzeni, áthúztam az ágyneműt, menedzseltem a zenekart (pályázatok, fesztiválokra jelentkezés, kuncsorgás, hogy előzenekara lehessünk a külföldi példaképeinknek), meg átcseréltem a nyári-téli kollekciót ruháimat. Épp ideje volt.

Kb két hete úgy éreztem, hogy elegem van a húsból, könnyebb ételeket akartam, meg hogy jobb legyen a gyomrom és az emésztésem, ami nem volt az igazi. El is hagytam a húst és mindenféle zöldséget ettem főleg, és 2 nap alatt annyival jobban éreztem magam, hogy azóta is tartom. Több azóta az energiám, jobb a közérzetem (két naponta járok edzeni, tudom, hogy az is segít), a gyomrom teljesen kiegyensúlyozott és nagyon jól alszom. Egyelőre nagyon lelkes vagyok, este nehezebb, mikor a fiúk vacsizzák a ropogós szalámis kiflit, de kibírom, sütöttem is azóta már szűzérméket Barninak saláta mellé. 

Én amúgy mindig nagyon húsos voltam, már kicsi koromban is császárszalonnával ettem a császárszalonna katonákat - mindig odafigyeltem az egyensúlyra, de szeretem a húst, nincs mit szépíteni ezen. Úgyhogy nagy kihívásnak találom, de a közérzetemért hajlandó vagyok most meghozni ezt az áldozatot. Nem csak salátát eszem salátával, sütöttem magamnak karfiolt is, csináltam borsófőzeléket, rákocskákat, ma meg például ebédre krumplifőzeléket ettünk tükör tojással. Napközben felvágok egy csomó zöldséget meg almát, és azt eszegetem, meg naponta egyszer iszom vegán fehérjét (ezt edzés napokon amúgy is szoktam, nagyon szeretem). Tervezek többféle halat venni például - nem szoktam csinálni, mert Barni nem bírja (a szagát sem), de most nagyon nyomul, hogy nagyon ügyes vagyok, nyugodtan csináljak halat, ő nem finnyáskodik majd. Egyébként érdekes, hogy így, hogy odafigyelek a húsra, más szempontból is fegyelmezettebb lettem, nem nagyon jut eszembe rámenni az édességes fiókra (és a legjobb érzés, hogy megtehetném, mert a Balaton szeletről nem vagyok letiltva, de simán kibírom), több folyadékot iszom, kevesebb kenyeret eszem.

Fogalmam sincs, meddig fogom tartani, de most úgy érzem, megéri, annak érdekében, hogy jól érezzem magam. Barni azt mondja, nyugodtan egyek szalámis szendvicset néha, vagy amit kívánok, hiszen nem meggyőződésből álltam le, hanem hogy jobban érezzem magam. Anyukámnál amúgy májgombóc leves volt vasárnap, annak a levét ettem meg a főtt zöldségekkel, meg rakott krumpli-husi rétegek, és abból a krumplit ettem sok-sok céklával - isteni volt minden, nem volt semmi hiányérzetem, utána pedig iszonyúan büszke voltam magamra. De nem látom, hogy hogy lesz a karácsony, vagy hogy én milyen menüt csinálok majd.

Van köztetetek olyan, aki nem eszik húst? Milyen volt a kezdet? Később könnyebb lesz? Vagy nehezebb? Mi volt a motivációtok? 

Magamnak nem olyan nehéz kitalálni, mit egyek, de pl. Barni is szeretne csatlakozni hozzám heti néhány napra, és neki nem könnyű kitalálnom, mit egyen. Lementettem jónéhány ötletet, csorog a nyálam. 

Meg a saját posztjaim is meglepően inspirálóak: (itt a kukorica leves meg Gabesz sajtos fasírtja), itt pedig a csodálatos sütőben pirított zöldségek. 

24. cheers

Tegnap délelőtt Vácon voltunk Anyuéknál. Annyira aranyosak, ahogy várnak minket és készülnek. Nagyon szeretem, hogy ők mindig jókedvűek és jó náluk a hangulat. A tetővel voltak gondok, kb a felét le kellett cserélni, de tartógerendákat meg mindent, és tudtam, hogy ez nyomasztja Apát nagyon. De a tesómék segítségével találtak szakembereket és múlt héten el is készült a nagy mű, és tudom, hogy ez nagy megkönnyebbülés volt neki.

Anyunak névnapja volt a héten, mindenképp fel szerettem volna köszönteni őt. A napján fel is hívtuk őt és kérdeztem, kapott-e virágot valakitől, mondta, hogy nem - közben Apu ott állt mellette és hallgatta, ahogy beszélünk. Írtam később Apunak, hogy menjen és vegyen Anyának egy üveg Bailey's-t, azt úgyis együtt szokták elszopogatni, és írta utána, hogy szót fogadott, és vett egy üveggel, meg egy üveg Limoncellot is. Az én szüleim sosem dohányoztak és sosem voltak részegek, de ezekkel a finom likőrökkel szoktak koccintani. Van egy olyan sztorijuk, hogy 'lány korukban' (vagyis mikor még csak udvaroltak egymásnak) voltak egy esküvőn, és a lagzi elején a vőfély töltött nekik 1-1 kupica pálinkát, és ők olyan jót táncoltak tőle, hogy amikor elfáradtak, odamentek hozzá, és kértek még egy kupicával. Nagyon viccesnek találom, hogy ezt sztoriként szokták mesélni, imádom őket. Nem tudom elképzelni, hogy én majd sztoriként mesélem a gyerekemnek, hogy egyszer ittam egy aperol spritzet, és később rendeltem még egyet (és ez engem minősít persze). 

Dani teljesen túl volt pörögve végig, fél3 körül el is indultunk vissza. Este találkoztam Phoebe-vel és elmentünk úszni meg szaunázni, ami tökéletes lezárása volt a hétnek. 

És egy kis inspo a hétre (ilyen kopogtatót csinálok majd): 

22. esik a hó

Nagyon szeretem most ezt a mindennapos blogolást, és remélem, tudom majd tartani decemberben is. Egyszerűen rá vagyok kényszerítve, hogy minden nap találjak egy kicsi időt, ami csak az enyém. Ez kincs, mert egyébként szerintem nekem mindig van valami dolgom. 

Aludtunk egyet ebéd után (ami egy másik ritka kincs), és mikor felébredtem az imént, azt láttam, hogy sűrű pelyhekben hullik a hó, és azóta is, nagyon szép. Tegnap hajnal 1-kor sikerült lefeküdnöm, pedig egyetlen dl portugiesert ittam, és már ettől úgy érzem, mintha reggel 6-ig kokóztam volna valami hatalmas partin - vajon ennyire elszoktam az éjszakázástól, vagy ez már normális ennyi idősen? Sajnos gyanítom, hogy az utóbbi. 

Volt egy órám egyedül a városban az esti koncert előtt. Nagyon jó kedvem volt, mert iszonyúan jól sikerült a színházazás Danival. Utána összefutottunk Barnival és átvette tőlem Danit, közben mondta, hogy megjött a cipőm, kivette nekem a Sameday automatából. Mondom, milyen cipőm?? Én egy MAC rúzst vártam Görögországból. Hát, tényleg egy cipő jött helyette, még az is átlátszik a zacskón, hogy Converse. Utána már nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne romoljon el a kedvem egy ilyen csalódástól, még jó, hogy 3 ugyanilyen rúzst rendeltem, és az egyik már meg is jött, konkrétan az volt rajtam, szóval több is veszett Mohácsnál, aránylag jól el tudtam engedni. 

A Muzikumban volt a koncert, így elvittem magam vacsizni ott a közelben, először a Padronba akartam, de ott nem volt hely, így a Parázsba ültem be megint és ettem egy nyári tekercset rákocskákat meg ittam egy mangós italt. Ez már egy tradíció, hogy ha programom van, akkor megjutalmazom magam egy vacsival, akár egyedül is, és nem a telóm nyomkodom, hanem igyekszem megélni a pillanatot.

Nagyon csinosan felöltöztem, a rövid hajamtól kb mindig van most egy ilyen alap jó közérzetem, a zenekarból meg a két srác volt a randipartnerem és ők nagyon jó barátaim, szóval tudtam, hogy jó kis este lesz. Ráadásul ezeken a koncerten én nem csak Milonka vagyok, hanem sok olyan arccal szoktunk találkozni, akik énekesnőként ismernek, szóval nagyon éltem az estét - azt hiszem, több ilyen ego-boost estére lenne szükségem. 

Na, felkeltek a fiúk, elmegyünk kicsit sétálni, aztán sütök nekik palacsintát.

21. a legszebb kávé

Dani mondta valamelyik nap, hogy szeretne ő mesélni a többieknek az oviban. Mondtam neki, hogy tök jól tud szabadon mesélni, simán meséljen úgy, de ő inkább könyvből szeretett volna. De mondom édesem, te nem tudsz olvasni! Nem baj, majd a képek alapján eszébe fog jutni, mit kell mondani. Átnéztük a mesekönyveit, és az egyik Pitypang és Lili történetet választottuk, azt elég jól ismeri, meg a képek is magukért beszélnek. Lefekvéskor elolvastam neki, majd átadtam, hogy most te jössz, és szuperjól végigmesélte, de még a szófordulatokra is emlékszik sokszor. Úgy volt, hogy szerdán fogja elmesélni, de nem volt rá idő, és aztán ma sem volt rá idő. Szerintem nagyon csalódott, és nem is értem, hogy nem érezték az óvónők, mennyire várja, mennyire készült, milyen fontos ez neki? Mindenesetre így jártak, mert holnap nem viszem oviba, szóval legközelebb hétfőn hallhatják, ahogy Dani mesét mond. 

Ma eljött a szerelő, csiholt fűtést meg meleg vizet, de majd még jönnie kell szerelgetni. Kaptunk is utána egy emailt a várható költségekről, dobtam tőle egy hátast. Abból a pénzből, amit tavaly ráköltöttünk és még idén fogunk, már egy fél cirko kijönne, így megelőzendő, hogy további súlyos pénzeket dobáljunk ki az ablakon, tavasszal vennünk kell egy új kazánt. Ez van sajnos. 

Mikor még nem tudtuk, hogy estére összekapja magát a fűtés, lebeszéltük, hogy Dani ma a Nagyinál alszik, és aztán már nem bírtuk róla lebeszélni. Oviba sem megy, mondták az óvónők, hogy nyugodtan vegyünk ki 1-1 napot, vagy utazzunk ha úgy érezzük, ő tök jól áll mindennel és alig hiányzik, jövőre meg ezt úgysem tehetjük meg.

Voltam ma a szomszéd néninél is, beteg volt, de már jobban van, beszélgettünk meg aktiváltam az új bankkártyáját. Nagyon örült, hogy megcsináltuk, mert már nyomasztotta a dolog, nekem meg ezek ilyen napi jócselekedetek mindig, ha segíthetek neki. De a legjobban ebédet meg sütit szeretek neki vinni, nagyon jó érzés, ha tudom, hogy jót eszik. Fura amúgy rájönni, hogy nekem mások etetése (is) a szeretetnyelvem.

Holnap nem lesz időm írni, mert reggel edzeni megyek, délelőtt dolgozom, délután színházba megyek Danival, este meg koncertre a zenekaros srácokkal, úgyhogy ezt a posztot trükkösen beélesítem holnap reggelre. 

Ez meg itt a legszebb kávé, amit mostanában ittam (sajnos tejet nem iszom, pedig a stílusa annak is levett a lábamról - az éttermi élményeink annyira nem):

20. life is hard

Tegnap járt nálunk a kazánszerelő, azóta pedig se fűtésünk nincsen. Van légkondink, amivel a nappaliban és a hálónkban tudunk fűteni, de ez nyilván nem egy fenntartható állapot így november közepén. Olyan típusú a szerelő, aki hozzánk jár, hogy szerintem nem hagy minket sokáig fűtés és meleg víz nélkül, de azt elmondta, hogy rengeteg munkájuk van. El vagyok keseredve kicsit. 

Én meg igyekszem nagyon jól nevelten enni, de nagyon nehéz, hogy a fiúk eszik a jó kis komfort kajákat, én meg a salátákat meg a fehérjeturmixokat. Tegnap például ezt kérték vacsira, sajnos csorgott a nyálam:

Én akkor tudtam nagyon jól enni, mikor egyedül éltem és egyszerűen nem tartottam otthon olyan kajákat, amiket tudtam, hogy nekem nem jó enni. Mert hiába van otthon sok zöldség, sovány husik stb, ha közben meg csábítanak az illatok, és hát az ő kajájukat is én csinálom.