22. esik a hó

Nagyon szeretem most ezt a mindennapos blogolást, és remélem, tudom majd tartani decemberben is. Egyszerűen rá vagyok kényszerítve, hogy minden nap találjak egy kicsi időt, ami csak az enyém. Ez kincs, mert egyébként szerintem nekem mindig van valami dolgom. 

Aludtunk egyet ebéd után (ami egy másik ritka kincs), és mikor felébredtem az imént, azt láttam, hogy sűrű pelyhekben hullik a hó, és azóta is, nagyon szép. Tegnap hajnal 1-kor sikerült lefeküdnöm, pedig egyetlen dl portugiesert ittam, és már ettől úgy érzem, mintha reggel 6-ig kokóztam volna valami hatalmas partin - vajon ennyire elszoktam az éjszakázástól, vagy ez már normális ennyi idősen? Sajnos gyanítom, hogy az utóbbi. 

Volt egy órám egyedül a városban az esti koncert előtt. Nagyon jó kedvem volt, mert iszonyúan jól sikerült a színházazás Danival. Utána összefutottunk Barnival és átvette tőlem Danit, közben mondta, hogy megjött a cipőm, kivette nekem a Sameday automatából. Mondom, milyen cipőm?? Én egy MAC rúzst vártam Görögországból. Hát, tényleg egy cipő jött helyette, még az is átlátszik a zacskón, hogy Converse. Utána már nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne romoljon el a kedvem egy ilyen csalódástól, még jó, hogy 3 ugyanilyen rúzst rendeltem, és az egyik már meg is jött, konkrétan az volt rajtam, szóval több is veszett Mohácsnál, aránylag jól el tudtam engedni. 

A Muzikumban volt a koncert, így elvittem magam vacsizni ott a közelben, először a Padronba akartam, de ott nem volt hely, így a Parázsba ültem be megint és ettem egy nyári tekercset rákocskákat meg ittam egy mangós italt. Ez már egy tradíció, hogy ha programom van, akkor megjutalmazom magam egy vacsival, akár egyedül is, és nem a telóm nyomkodom, hanem igyekszem megélni a pillanatot.

Nagyon csinosan felöltöztem, a rövid hajamtól kb mindig van most egy ilyen alap jó közérzetem, a zenekarból meg a két srác volt a randipartnerem és ők nagyon jó barátaim, szóval tudtam, hogy jó kis este lesz. Ráadásul ezeken a koncerten én nem csak Milonka vagyok, hanem sok olyan arccal szoktunk találkozni, akik énekesnőként ismernek, szóval nagyon éltem az estét - azt hiszem, több ilyen ego-boost estére lenne szükségem. 

Na, felkeltek a fiúk, elmegyünk kicsit sétálni, aztán sütök nekik palacsintát.

21. a legszebb kávé

Dani mondta valamelyik nap, hogy szeretne ő mesélni a többieknek az oviban. Mondtam neki, hogy tök jól tud szabadon mesélni, simán meséljen úgy, de ő inkább könyvből szeretett volna. De mondom édesem, te nem tudsz olvasni! Nem baj, majd a képek alapján eszébe fog jutni, mit kell mondani. Átnéztük a mesekönyveit, és az egyik Pitypang és Lili történetet választottuk, azt elég jól ismeri, meg a képek is magukért beszélnek. Lefekvéskor elolvastam neki, majd átadtam, hogy most te jössz, és szuperjól végigmesélte, de még a szófordulatokra is emlékszik sokszor. Úgy volt, hogy szerdán fogja elmesélni, de nem volt rá idő, és aztán ma sem volt rá idő. Szerintem nagyon csalódott, és nem is értem, hogy nem érezték az óvónők, mennyire várja, mennyire készült, milyen fontos ez neki? Mindenesetre így jártak, mert holnap nem viszem oviba, szóval legközelebb hétfőn hallhatják, ahogy Dani mesét mond. 

Ma eljött a szerelő, csiholt fűtést meg meleg vizet, de majd még jönnie kell szerelgetni. Kaptunk is utána egy emailt a várható költségekről, dobtam tőle egy hátast. Abból a pénzből, amit tavaly ráköltöttünk és még idén fogunk, már egy fél cirko kijönne, így megelőzendő, hogy további súlyos pénzeket dobáljunk ki az ablakon, tavasszal vennünk kell egy új kazánt. Ez van sajnos. 

Mikor még nem tudtuk, hogy estére összekapja magát a fűtés, lebeszéltük, hogy Dani ma a Nagyinál alszik, és aztán már nem bírtuk róla lebeszélni. Oviba sem megy, mondták az óvónők, hogy nyugodtan vegyünk ki 1-1 napot, vagy utazzunk ha úgy érezzük, ő tök jól áll mindennel és alig hiányzik, jövőre meg ezt úgysem tehetjük meg.

Voltam ma a szomszéd néninél is, beteg volt, de már jobban van, beszélgettünk meg aktiváltam az új bankkártyáját. Nagyon örült, hogy megcsináltuk, mert már nyomasztotta a dolog, nekem meg ezek ilyen napi jócselekedetek mindig, ha segíthetek neki. De a legjobban ebédet meg sütit szeretek neki vinni, nagyon jó érzés, ha tudom, hogy jót eszik. Fura amúgy rájönni, hogy nekem mások etetése (is) a szeretetnyelvem.

Holnap nem lesz időm írni, mert reggel edzeni megyek, délelőtt dolgozom, délután színházba megyek Danival, este meg koncertre a zenekaros srácokkal, úgyhogy ezt a posztot trükkösen beélesítem holnap reggelre. 

Ez meg itt a legszebb kávé, amit mostanában ittam (sajnos tejet nem iszom, pedig a stílusa annak is levett a lábamról - az éttermi élményeink annyira nem):

20. life is hard

Tegnap járt nálunk a kazánszerelő, azóta pedig se fűtésünk nincsen. Van légkondink, amivel a nappaliban és a hálónkban tudunk fűteni, de ez nyilván nem egy fenntartható állapot így november közepén. Olyan típusú a szerelő, aki hozzánk jár, hogy szerintem nem hagy minket sokáig fűtés és meleg víz nélkül, de azt elmondta, hogy rengeteg munkájuk van. El vagyok keseredve kicsit. 

Én meg igyekszem nagyon jól nevelten enni, de nagyon nehéz, hogy a fiúk eszik a jó kis komfort kajákat, én meg a salátákat meg a fehérjeturmixokat. Tegnap például ezt kérték vacsira, sajnos csorgott a nyálam:

Én akkor tudtam nagyon jól enni, mikor egyedül éltem és egyszerűen nem tartottam otthon olyan kajákat, amiket tudtam, hogy nekem nem jó enni. Mert hiába van otthon sok zöldség, sovány husik stb, ha közben meg csábítanak az illatok, és hát az ő kajájukat is én csinálom.

  

19. Milonka, máskor maradj csendben

Most megint lelkesen járok edzőterembe, elkapott a gépszíj, mert elkezdtem érezni az izmaimat a zsírpárnák alatt, és ilyenkor könnyebben és gyakrabban el is indulok, meg jobban is esik maga az edzés is. Tulajdonképpen azóta járok on and off ebbe a terembe, hogy ideköltöztünk, szeretem, hogy közel van, mostanra jól ki is ismerem magam a gépek meg az emberek között, otthon érzem magam. Lehetne szaunázni is, de nagyon ritkán szoktam csak (ezen tervezek változtatni).  Nagyjából ugyanazok járnak olyankor, amikor én, de nem mondhatom, hogy összebarátkoztam az arcokkal, kb köszönünk egymásnak, és ennyi. Van egy edző csaj, akihez nagyon sokan járnak, egyszerre 3-4 ember is edz nála egymástól függetlenül. Itt a faluban nagyon sok külföldi él, és hozzá is járnak páran, és ez a nő egyáltalán nem tud angolul, de kicsit sem. Általában vagy valaki fordít neki, vagy néha hallom, hogy próbálkozik: finish? finish? Vagy nemes egyszerűséggel magyarul beszél hozzájuk, és mutatja, hogy mit, hogyan kell csinálni. De nem is értem, hogy beszél meg pl a külföldi vendégeivel időpontot? 

Na, és múltkor pont nagyon jó kedvem volt, végignéztem, hogy szerencsétlenkedik épp valakivel, és odamentem hozzá, hogy Szia, tudod, én angolt tanítok, és szívesen megtanítalak angolul annyira, hogy ezeket a helyzeteket meg tudd oldani. Ez nem túl sok anyag, pár alkalom alatt tök jól belejönnél szerintem. Ha van kedved ehhez, gyere el hozzám párszor, itt lakom a faluban. 

Úgy tűnt, nagyon megörült, hogy hát tök jó lenne, mondjuk neki diszlexiája van, de majd mindjárt elkéri a telefonszámom és megbeszéljük. Na ebből az lett, hogy a következő 2-3 alkalommal nagyon zavarban volt, zavartan mosolygott rám, aztán egyszer mondta, hogy írjam már le a számom és hagyjam ott a noteszén a pulton. Azóta meg konkrétan bujkál előlem a teremben és tök kínos az egész. Pedig én nem akartam kötelezni, hogy járjon hozzám, csak szívesen segítenék neki, hogy alap dolgokat tudjon, nyilván csak ha van ehhez kedve. De csak azt értem el, hogy második otthonomban, az edzőteremben egy tök ciki helyzet alakult ki. Bárcsak csendben maradtam volna inkább. Nem is értem magam, pedig én is szívből gyűlölöm a direkt reklámokat. 

17. hétfő (még a fű se nő)

Nem sok minden történt ma, szép, nyugodt hétfő volt, meg vigyázni kellett, ha elhagytam a házat, hogy el ne fújjon az orkán erejű szél, ami most épp felváltotta a ködöt. Edzeni akartam, de nem sikerült elmennem, majd holnap - azért nem haragszom magamra, mert beállt ez az utóbbi időben, hogy a hétfőt elengedem, akkor kicsit kedvesebb vagyok magammal, kedden reggel viszont szigorúan ott vagyok már reggel 8-kor. 

Ez a kép a Zara Home-ban készült, ahova úgy járok, mint egy múzeumba. Imádom most a hajam.

16. almost there

Valamelyik nap főzés közben megnéztem a Netflixen A Merry Little Ex-mas című romantikus borzalmat, amiben az az Alicia Silverstone játszik, aki anno az Aerosmith videoklipjeiben is feltűnt. Úristen, tiniként imádtam azokat a dalokat meg a klipeket. Na de azóta teljes karácsony-lázban égek, illetve még csak annyi történt, hogy elkezdtem karácsonyi dalokat hallgatni akkor, is, ha srácokkal vagyok (pl reggeli közben vagy az autóban - rezignáltan tűrik), . Nekem így november tájékán, mikor megérkezik a hideg, a köd, meg a szmötyis idő, mindig eszembe jut az a szombat reggel 2019-ben, mikor még a Frankelen laktunk. Bár dokinál még nem jártunk, én már tudtam, hogy terhes vagyok, mert a tesztem pozitív lett. Átautóztam Terihez a hegy másik oldalára, kávéztunk és beszélgettünk. Hazafelé Michael Bublé It's Beginning to Look a Lot Like Christmas című karácsonyi himnuszát hallgattam, és ahogy gurultam felfelé a Kapy úton, úgy éreztem, nincsen nálam boldogabb ember ezen a világon - és szerintem nem is volt. Tudom, hogy nagyon sokan utálják a novembert, de én valahogy mindig ehhez az emlékhez kapcsolom, ráadásul hiába van kint köd (Nagykovácsi nagyon durva, ilyenkor folyamatosan tejköd ül a falun) meg hideg, ha bent nálunk fahéjas szilva illat van a sütitől, ami készül, lehet Lego Masterst meg meséket nézni és mi hárman együtt vagyunk. Idén új helyre kerül a karácsonyfa, mert Dani legótárolós szekrénye elfoglalta a lépcső alatti részt - jaj, nagyon várom, hogy már ott álljon.

15. szombati kalandok

Még mindig van fűtésünk, bár reggel újra kellett indítanom a kazánt. Dani nagyon korán kelt, 6 előtt. Egy darabig nyűglődött köztünk, majd átvonultak Barnival Dani szobájába, befeküdtek az ágyába tovább pihenni, én meg aludtam egészen 8-ig. Ritkán adatik ez meg nekem, mert mindannyian korán kelők vagyunk és nem bánjuk, ha indul a nap, de néha nagyon jól esik egyedül aludni még egy kicsit. 

Reggeliztünk, aztán elmentünk a Mammutba elintézni egy-két dolgot. Barni a végén mondta, hogy ő már most kivan ettől a tömegtől, és intézzük el a karácsonyi bevásárlást ASAP, mert ő már most nem bírja ezt a rengeteg embert. Mondtam neki, hogy hétvége van, Black Friday kb egész hónapban meg most épp Joy napok is, ezért voltak ennyien, de amúgy igaza van. 

Délután Dani egy buliba volt hivatalos. Egy csoporttársának volt szülinapja, meg a húgának is, aki szintén az ő csoportjukba jár. Nem voltam biztos benne, hogy vajon nekünk is ott kell-e lenni, vagy csak a gyerekeknek, mert Barni anyukája mesélte, hogy amikor a srácok kicsik voltak és zsúrt rendeztek nekik, ő mindig teljesen kivolt, ha az anyukák is ott ragadtak és neki kellett szórakoztatnia őket, amíg a kölykök szétszedték a lakást. Mindenesetre átvittük Danit és ott találtuk Lulu szüleit borospoharakkal a kezükben, így végül mi is ott ragadtunk, meg amúgy minden szülő, de ez tök jó volt itt. Egy régi házat újítgatnak fel szuperjó ízléssel és nagyon tetszett az egész, hatalmas konyhájuk meg nappalijuk van, a konyha közepén egy hatalmas pult van, ahol a gasztro-arc apuka gyártotta a pizzákat meg töltögette tele a poharunkat finom borocskával, imádtam. Pont erre való a pecójuk, hogy egy csomó ember igyon-egyen-dumáljon, és a kicsik is tök jól elvoltak. Meglepően jól éreztük magunkat mi is meg a gyerekek is, és valahogy pont azok a szülők jöttek össze, akikkel amúgy is jóban vagyunk. Megbeszéltük, hogy csinálunk ilyet majd máskor is, mindig másnál, szülinapoktól függetlenül, mi mindenképp rendezünk majd valamit Szerintem mindenki nagyon belelkesedett, hogy ilyen társasági életünk is lehetne akár. Sőt, a srácok megbeszélték, hogy hétfő reggel 6-ra mennek úszni és szaunázni együtt - na azt megnézem, hogy tényleg megvalósul-e.

Aztán itthon még összeraktam a tiramisut, hogy legyen ideje éjjel összeérni, meg megfőztem a fahéjas szilvaszószt a kacsa mellé a holnapi ebédhez, amire Barni anyukája is átjön majd. 

És akkor moodboard (let's make this a Saturday thing): 

14. a kazán meg a kabátom

Ma reggel arra ébredtünk, hogy leállt a kazán, így nincsen fűtés és meleg víz sem. Nem nagyon örültem, de van nagyon kedves kazánszerelőnk, így nyugodt maradtam, mint amúgy mindig, ha baj van. Dani elment oviba, Barni dolgozni,a takarítónő megjött, én meg elmentem az edzőterembe. Utána lezuhanyoztam meg hajat mostam ott, ami ritkaság - Vácon szinte mindig ott zuhanyoztam a teremben, de itt sosem szoktam. Hazamentem, közben sikerült beszélnem a szerelővel, aki mondta, hogy próbáljam meg visszakapcsolni a kazánt. Meg is tettem, de egyből leállt újra. Mondta, hogy ha otthon van esetleg a férjem, akkor ő telefonos segítséggel kiiktathatná az egyik biztosítékot, mire mondtam, hogy kettőnk közül én vagyok a műszakibb beállítottságú, szóval jobban jár velem. Sikerült is újra fűtést és meleg vizet csiholnom, aztán este még egyszer, már segítség nélkül - ez tuti nem jó így, de csak a jövő hét elején tud eljönni, úgyhogy reménykedem, hogy nem maradunk hétvégére fűtés meg meleg víz nélkül.

Ebédre spenótfőzeléket főztem meg fasírtot sütöttem sütőben, 3-ra meg mentem Daniért az oviba, és Lulut is elhoztam, nálunk töltötte a délutánt. Fél 6 körül az anyukája is becsatlakozott, ittunk egy pohár bort meg dumáltunk, szeretem ezeket a spontán találkákat. 

Ó, és láttam, hogy Adri kitette a szép kabátját, így én is megmutatom az idei kedvencemet. Láttam valakin ezt a kabit és nagyon megtetszett, aztán meg megtaláltam élőben is, és instant szerelem - vagány, sportos és mégis iszonyúan elegáns - minden nap megdicséri valaki. Melegnek mondjuk nem meleg, de rocksztár. 

13. banánkenyér és nyűgi day

Már egy ideje egészen hosszú a hajam, szerettem is, meg nem is annyira, mert vékonyszálú nagyon, és mosás után gyönyörűszép, de aztán összeesik, és akkor már összefogva hordom inkább. És aztán úgy egy hete nagyon meguntam, és ilyenkor elkezdem gyűlölni és azonnal meg akarok szabadulni tőle.  Lett is szerdára időpontom, épp állig érőre vágattam, és most nagyon-nagyon szeretem. Összefogni nem lehet, max a fejem tetején, így muszáj kicsit gyakrabban mosni és szépen beszárítani/besütni, viszont cseébe napokig őrzi a formáját. Barni azt mondja, mintha másik nő lennék, annyira máshogy nézek ki. Nagyon jó érzés megújulni néha. 

Este pedig sütöttem banánkenyeret, EZT a receptet szoktam használni, és egy egész tábla sima milkát szoktam darabokra tördelve beledobálni - most is ezt tettem volna, ha nem tűnik el a fiókból az erre a célra vásárolt csoki. Azért a tetejére is tettem banánt, a tésztába pedig kevertem fahéjat és őrölt kardamomot. Reggelire is azt ettük, meg ma uzsira is, nagyon szeretjük. 

Ma délelőtt pedig Pillával meglátogattuk Gyömbérkét a szép új otthonukban, nagyon jót beszélgettünk, szerintem mindenki feltöltődött egy kicsit. 

Itthon pedig valami miatt én is és Dani is hipernyűgösek vagyunk. 

*állig, nem vállig :D

12. vinted

Barninak rengeteg olyan vadiúj, márkás, címkés cucca van, amit el kellene adni, és valljuk be, a marketplace nem a legjobb hely erre, úgyhogy későn érkezőként beadtam a derekam, és én is feltöltöttem egy csomó cuccát (meg Dani piros bicóját) a Vintedre. Már eladtunk egy pár dolgot (a bicajt is!), és őszintén reménykedem benne, hogy a karácsonyt majd lehozzuk az ott keresett pénzből. Ha már ott voltam, kicsit szét is néztem, és találtam kincseket: a MAC rúzst (Flat Out Fabulous), amit szerintem nekem találtak ki, és aztán orvul kivonták a gyártásból, 3 példányban megtaláltam, és meg is vettem mindet: egyet Görögországból, egyet Lengyelországból, a harmadikat már nem emlékszem honnan, de tuti nem Magyarországról, mert a magyar piacot már feltúrtam, és sehol semmi. No de rajtam nem fog ki a MAC, ez a 3 már életem végéig elég lesz. 

Na de ami engem kiakaszt: mindenki agresszíven alkudni próbál. Az elején nagyon kiakadtam, hogy mondjuk egy márkás pufi mellényt felrakok 20e-ért, ami nagyon jó ár érte, és akkor jön az ajánlat, hogy 12-ért elvinnék. De tényleg, mindent sokkal olcsóbban, irreálisan kevés pénzért szeretnének megvenni. Közben a csajok kiokítottak, hogy mi az, amit engedjek el és milyen trükkök vannak, így már nem veszem fel, meg látom reálisan, hogy tényleg minden annyit ér, amennyiért meg is veszik. Na de ennyit levelezgetni, méricskélni, udvariaskodni idegenekkel, akiknek amúgy eszükben sincs megvenni a cuccaimat - jelenleg majdnem 50 eladnivaló dolgunk van fenn, és ez így kb egy teljes állást kitölt. Igyekszem a helyén kezelni. De jó érzés, mikor a régóta kerülgetett cuccaink gazdára találnak és még szép kis összeget is kapunk értük. 

Teljesen belelkesedtünk egyébként, és eldöntöttük, hogy mindent eladunk, amire nincs igazán szükségünk, Barni napi szinten hordja utánam a kis cuccait, amiktől sikerült érzelmileg elszakadnia (gyűjtögető OCD-sként nincs könnyű dolga, egyrészt ha valami bejön neki, akkor abból vesz egy csomót minden színben, másrészt úgy érzi, mindenre szüksége lehet még). 

10. digi dino

Szerintem idén valahogy különösen jó a blogvember, hálás köszönet mindenkinek, aki úgy döntött, ír idén (is). Én nem olvasok amúgy sokmindenkit, és még ennél is kevesebb blogra kattintok minden nap, de ha igen, és találok ott friss bejegyzést, az nagyon boldoggá tud tenni. Dollynak írtam, de a többieknél is érvényes, hogy nagyon szeretem a fotókat, és olyan jó lenne, ha megosztanátok ezt-azt. Tudom, én is ehanyagolom a fotózást, de az igazat megvallva egyszerűen régi a telóm ("régi" meaning 3 éves) és egyre rosszabb képeket készít, így hangulatfotókat már alig-alig csinálok. Pedig tudom, hogy annyira fel tud dobni egy bejegyzést 1-1 hangulatos fotó. 

Amúgy nem is tudom, mit csinálunk mi it a kis nyilvános naplóinkkal a 25 mp-es tiktokok meg a reels videók korában, de én egyáltalán nem bánom, hogy digitális dinoszaurusz lettem. Újra nagyon élvezem a mindennapos írást. 

9. friends and pizza

Voltunk ezen a vasútmodell-kiállításon reggel úszás után. Azt szeretem a legjobban az ilyen progikon, hogy már vannak kis barátaink, akikkel össze lehet futni az ilyen helyeken. Így Dani végig tudott pörögni Luluval, mi tudtunk beszélgetni Lulu anyukájával, és megismertem a volt férjét is, akivel nagyon jóban vannak (van egy közös nagyfiuk), és aki mellesleg az én online tanítványom. Ja, és emlékeztek még a blogger Juc-ra? Az ő férje is ott volt a kisfiával, és beszélgettünk is, és megtudtam, hogy Juc meg épp a nyári ruhákat pakolta el és a télieket elő otthon, haha. 

Utána elmentünk enni egy pizzát, a régi Pannónia fimstúdió épületében, a Hűvösvölgyi úton a picike pizzériából (Stúdió Pizza), lett egy nagyobb, nagyon hangulatos olasz trattoria, most próbáltuk ki először. A pizzájukat már ismertük, az perfetta, de minden más is csodásan hangzik az új étlapon, majd eljárogatunk kipróbálni ezt-azt. AZtán pedig hazagurultunk, és a délutánt a kanapén fetrengve töltöttük. Semmi különöset nem csináltunk, mégis, nagyon szerettem ezt a hétvégét. 

Rossz hír, hogy a gitárosunk körfűrésszel elvágta az hüvelykujját, varrták neki, és egy darabig most nem tud majd gitározni, de öröm az ürömben, hogy legalább nem vágta teljesen le. 

Ezek pedig a kerámiáink:

8. saturday adventures and a moodboard

Úgy tűnik, még nem sikerült internalizálni a blogírást, mert tegnap nemes egyszerűséggel elfelejtettem írni, pedig bőven lett volna időm. Tegnap reggel Danival elmentünk kettesben Vácra. Barninak mondtam, hogy nyugodtan maradjon itthon és tartson egy pihenőnapot, este úgyis valami hiphop buliba ment. Elindultunk 9 körül, és nem örültem, hogy esik az eső, mert úgy terveztük Anyuékkal, hogy temetőbe megyünk mécsest gyújtani. Megérkeztünk, megjött a bátyám is, Dani meg mondta neki, hogy szeretne a Duna-partra menni, mert elhozta hozott csúzlit és szeretné kipróbálni. Tesóm mondta, hogy tök jó ötlet, menjünk, épp nem esett az eső. Apuval mi is gyanútlanul elkezdtük húzni a cipőnket, mire Dani legörbülő szájjal mondta, hogy ő csak a Gáborral szeretne menni, kettesben. Úgyhogy végül csak ők mentek a tesómmal, mert megértettük, hogy ő nagyon szeretne a bátyámmal minőségi időt együtt tölteni, de ha mi is ott vagyunk, akkor Gábor velünk beszélget, ő pedig azt szeretné, ha csak rá figyelne. 

Én nem bántam, közben Anyuval csináltunk fahéjas csigát a tésztából, amit hoztam, meg vaníliasodót hozzá. Hazajöttek a srácok, ebédeltünk, aztán mégis kimentünk a temetőbe együtt. Most is nagyon szép volt a temető, sok-sok mécses égett és tele volt virágokkal. Szeretek Anyuékkal kimenni, jó érzés velük beszélgetni a nagyszüleinkről, meg azokról a felmenőinkről, akiket én nem ismertem. Dani vadul sepregette a sírokról a faleveleket, meg egyfolytában csitítgatni kellett, mert nagyon hangos. 

Hazafelé még beugrottunk Sződligetre a tesómékhoz, mert elkészültek a kerámia művek, amiket a múltkor a sógornőmnél csináltunk Danival. Nagyon jók lettek, Dani egy cicát meg egy autót csinált, én meg egy kisebb gyümölcsös tálat. Dani végül nem aludt az autóban hazafelé, aminek nagyon örültem. Itthon adtam neki vacsit (pucér tésztát kért), én meg sütöttem magamnak fokhagymás rákokat, amit akkor szoktam, ha Barni nincs itthon, mert nem bírja a szagát (sem), és ittam egy pohár vörösbort. 

Dani büdi napot tartott és gyorsan elaludt, én meg megnéztem a sorozatom (Mindhunter) végét, és teljesen lesújtott, hogy csak két évad van, és nem is lesz több. 

Ma meg vonatmodell kiállításra megyünk a Klébersberg Kultúrkúriába, ma van utoljára, és állítólag szuperjó, van legós rész, játszóház, gyerekparadicsom az egész.

És egy kis moodboard így vasárnapra:

7. Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá

Ezt nem akartam egy kis fahéjas csiga mellett elintézni, de tegnap voltunk színházban, Dani óvónénijétől kaptuk a jegyeket. Mondta, hogy mondaná, hogy jó mulatást, de túl súlyos ez a darab. Barni anyukája vigyázott Danira, mi pedig elindultunk már 5-kor, a Marczibányi téren játszották. Előtte beültünk a Giuliába, ettünk ketten egy előételt, én ittam egy pohár vörösbort, Barni egy sört. Jó kedvünk volt, csinosan felöltöztünk, jó érzés volt kettesben kimozdulni, finomat-enni-inni, színházba menni.

A Loupe társulat Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című előadását láttuk, ami arról szól, hogy egy fiatal párnak halva születik a babája, és hogyan lehet egy ilyen tragédiát túlélni, hogy dolgozzák ők ezt fel. Nyilván tudtuk, hogy súlyos lesz, de annál is súlyosabb volt, és annak ellenére, hogy szeretjük a komoly mondanivalóval rendelkező darabokat, egyszerűen agyonütött minket, pedig nekünk nem volt hasonló élményünk sem. Pedig az eleje még arról szól, hogy hogyan ismerkednek össze, hogyan lesznek egy pár, és az kedves, könnyed, vicces. De aztán jön a lényeg, amiről a darab szól. Örülök, hogy megnéztük, de egyszer bőven elég volt. Sodró Eliza és Rusznák András játsszák a párt benne, akik a való életben is egy házaspár, és nagyon jók együtt, én különösen Elizát szerettem. 

Szeretnék még Loupe darabokat látni, szerintem a legnehezebben túl vagyunk.