Király Kerámia

Vasárnap voltunk a káptalantóti piacon (40 fok, napsütés, millió ember, de még így is nagyon hangulatos volt). És lett tesója a fakanáltartómnak! 💚❤️

Dolly 😍

És akkor szeretném elmesélni, hogy pénteken találkoztam Dollyval. Az apropó az volt, hogy ő nagyon szereti a madarakat, én meg belefutottam Vinteden egy nagyon kedves madaras ruhába, és mivel ő Hollandiából nem tud a hazai Vintedről vásárolni, megvettem neki. Így aztán kellett egy randi, és pénteken egészen spontán össze is hoztuk. A Moszkván (tudom, tudom...) találkoztunk a LULU-ban, ahol úgy öleltük meg egymást az első találkozáskor, mint régi barátnők - hiszen, végülis, azok is vagyunk. Mindenkit meg kell, hogy nyugtassak, hogy Dolly pont olyan cuki, jó fej és csodás beszélgetőtárs, ahogy az ember elképzeli a blogja alapján, viszont nagyon kellemes, egészen mély hangja van, ami számomra meglepő volt. Ugyancsak nem számítottam rá, hogy mennyi újdonságot fogok róla megtudni, azt gondoltam, hogy nagyon jól képben vagyok, de persze a blog csak a valóságnak csak egy apró kis szeglete - pont, mint nálam.  

Nekem nagy élmény volt vele találkozni, de biztos voltam benne amúgy, hogy az lesz, igazi bensőséges találkozó volt, és szerintem kölcsönösen őszintén kíváncsiak voltunk egymásra, és nagyon örültünk a találkozásnak mindketten. Biztosan sokan tudjátok, hogy én jópár bloggert a szívemmel szeretek, mert hálás vagyok nekik, hogy hosszú évek óta részei a napjaimnak, és hogy kendőzetlenül elmesélnek mindenféle vidám és szomorú történeteket magukról és az életükről. De azért azoknak, akiket személyesen is ismerek, és megtörtént a KLIKK köztünk, van egy kis külön zug a szívemben. 

Egyébként megfogadtuk egymásnak, hogy ráfekszünk a blogolásra, és VOILÁ. Biztosan ő is mesél majd. 

pack your things and goooo

Voltunk itthon két napot, ami csodás volt, tényleg, 12 nap bőröndből élés után (amúgy nem, mert én a szállásokon szépen kipakolok a szekrénybe és onnan öltözködöm mindig) nagyon értékeltem a saját ágyban alvást, meg hogy nem csak limitált cuccokat lehet használni. Én valahogy nehéznek és extrém módon stresszesnek tartom a nyaralásra való pakolást, főleg, mivel szétszórt ember vagyok, és van ugyan egy fajta rendszerem ebben is, de szerintem azt kizárólag én látom át. A ruhákat és a piperéket logikusan rakom össze magamnak és Daninak is, a többire (gyógyszerek, töltők, Kindle stb) van egy állandó lista a telefonomban. 

Régen, amikor elkezdtem utazni 20 évesen (hátizsákkal, vonattal 1-1 hónapra), akkor még ilyen dolgokat is csomagoltam, mint pl. a kedvenc bögrém, hogy majd abból tudjam szexin inni a reggeli tejeskávémat. Aztán egyrészt majd' megszakadtam, mikor fél Európán keresztül kellett cipelni a hátizsákot, ami kétszer akkora volt, mint én és literally alig bírtam el, másrészt egyszer arra ébredtem a nápolyi vasútállomáson, hogy ellopták a hátizsákomat a kedvenc bögrémmel együtt, és onnantól kezdve már nem volt mit cipelni. Egyébként 1-2 nap gyász után felszabadító érzés volt a nehéz csomagom nélkül folytatni az utazást, vettem két pólót meg két bugyit, és nyomultam tovább Palermo utcáin, mintha mi sem történt volna. Ráadásul volt utasbiztosításom, és mivel ott kint tettem rendőrségi feljelentést, a papírra hivatkozva itthon akkora összeget utalt nekem a biztosító, amekkorát én még korábban egyetemistaként még sosem láttam, és megint tudtam belőle utazni. 

Miután ellopták a cuccaimat a Sziget fesztiválon is a sátorból KÉTSZER (két, egymást követő évben, egyszer minden eltűnt, másodszorra minden meglett egy bokorba bebaszva), sportot kezdtem abból űzni, hogy a legminimálabb módon pakoljak, és azt imádtam. Mondjuk néhány hét utazás után már mindig irtózatosan untam azt a pár ruhadarabot, ami nálam volt, de ha hazatér az ember, újra ott a szekrénye a többi cuccal, szóval kibírható. Én amúgy ezt a módit továbbra is szívesen követném, mert amúgy kijelenthetem, hogy nekem soha nem volt még olyan érzésem nyaralás alatt, hogy bárcsak több cuccot hoztam volna, soha nem hiányzott semmi, sőt, mindig voltak nálam felesleges dolgok, mosni meg kb mindenhol lehet már. Nem akarok senkinek megfelelni, nem viszek cipőket, ruhadarabokat csak azért, hogy az instára szép fotók készülhessenek, és 6 éves a gyerekünk, így elegáns helyekre sem járunk vacsizni, az a fontos, hogy kényelmesen legyek és ÉN jól érezzem magam. De Barninak sajnos van egy olyan mondása, hogy nyugodtan pakolj, úgyis elviszi az autó. Mekkora felelőtlenség ilyet nőnek mondani, nem? Na és én ezért nem fogom különösebben vissza magam, nem viszek túl sok cuccot, de azért van nálam minden bőven. Daninak külön szoktuk rakni a kis dolgait egy kisebb sporttáskába, Barni pedig magának pakol be kb 4 perc alatt, ennyi időt szán kb erre a projektre, nagyon irigylem ezért. Egyébként ha én nagyjából összepakoltam, akkor segít átgondolni, átpakolja a táskákat hogy jobban elférjenek a cuccok, és aztán betetriszez mindent az autóba, de a lényegi szorongástól nem tud megóvni sajnos. 

És akkor van az a barátnőm, akivel a múltkor strandolni mentünk Szigetcsúcsra, és nem hozott magának fürdőruhát (milyen szerencse, hogy nálam volt kettő!). És akkor mesélték, hogy egyszer nyaralni mentek a két gyerekkel együtt, és már félúton voltak, amikor eszébe jutott, hogy mindenkinek szépen bepakolt mindent, de magának semmit, nada, még egy fogkefét sem, egyszerűen nem jutott eszébe. Nem fordultak vissza, mert állítólag az szerencsétlenséget jelent. Mondjuk nem tudom, mennyire szerencsés cuccok nélkül nyaralni.

home sweet home

Persze azóta már megjártuk a Balcsit, de most épp megint itthon vagyok egyedül.

saláták és körömlakkok

Arról mindenképp szerettem volna írni, hogy találtam egy körömlakkot, ami 5-6 napig kitart úgy, hogy közben minden nap strandolsz és tengerezel.  Már vagy fél éve nem viselek géllakkot, és nagyon szeretem, hogy nincs semmi a kezemen, de a nyaraláshoz úgy éreztem, jól illene. A DM-ben találtam az Essie-nek olyan változatát, ami csavart üvegekben van, csak pár színben kapható, úgy hirdetik, hogy a géllakkhoz hasonló, csak kell hozzá egy spec fedőlakk, és azt egy pár nap után újra kell kenni (én ezt amúgy nem tettem). A piros gyönyörű, nagyon könnyű felvinni, gyorsan szárad és tényleg majd' egy hetet bír, vettem nude-ot is, de azt még nem próbáltam. 

Ciao, sole!

Visszatértünk a nyaralásból, 12 napig nyomultunk a legnagyobb hőségben, ami szerintem tökéletes időzítés volt, bár Barni nem ért velem egyet, ő árnyéktól árnyékig osont. Odafelé megálltunk Ljubljanában, eredetileg két napra, de annyira nem bírtunk a forró várost, hogy az első éjszaka után összepakoltunk, foglaltam egy másik airbnb-t és átmentünk Piranba, ahogy az ablakunk 10 méterre volt a tengertől. Barni ott kérte meg a kezem, még a kezdődő covid idején, mikor 5 hónapos terhes voltam, így nagyon jó érzés volt visszatérni, nagyon szeretjük Pirant, meg egész Szlovéniát.

Utána elautóztunk Lignanóba, ami az én szememben az olasz Siófok, de meglepő módon alig voltak nyaralók, szinte üres volt a tengerpart és a vízi vidámpark (hívjuk strandnak, igazából medencék voltak néhány gyerekjátékkal) is, nem tudjuk, miért. Egy barátnőnk Pordenoneban él az olasz férjével és a két éves kislányukkal, és az anyósa kivett egy házat Lignanóban, oda hívtak meg minket egy hétre együtt nyaralni. Pihentünk, jókat ettünk, strandoltunk, nagyon jó volt, ráadásul velük volt a kutyájuk is, így végre kikutyázhattam magam. A vége kicsit kalandosra sikerült, mert a házigazda srác labdázás-bohóckodás közben óriásit esett és kiugrott a válla, sőt, el is szakadt benne két ín, és mivel ő a válla miatt nem tudott vezetni, a barátnőnk pedig szintén nem vezet, végül az utolsó napon két autóval átvittük az összes cuccot hozzájuk úgy, hogy Barni vezette az ő autójukat, én pedig a miénket, és még egyet aludtunk náluk Pordenonéban. 

Végül még két napot Velencében nyomultunk, amiben megint a forróság volt a nehézség. Én imádom Velencét, és nagyon szerettem volna kipróbálni, hogy nem csak egy fél napot vagyunk ott, hanem ott is alszunk, de legközelebb ezt tavasszal vagy ősszel kell megejteni, mert így 40 fokban ez ezért nem volt olyan élvezetes - meg az az igazság, hogy fáradtak is voltunk már. Egyébként tök jól ismerjük már Velencét és egész jól el is tudtuk kerülni a tömeget, de a legjobb mégis a szállásunk volt. A tulaj, aki egy szuperjófej helyi pasi volt, van motorcsónakja, és elvitt minket (nem ingyen) egy másfél órás hajótúrára és mindent megmutatott és elmesélt történelemről, művészetről, bár minket leginkább az érdekelt, hogy milyen a mindennapi praktikus élet egy vízre épített városban, ahol pl. mentőhajók és szemeteshajók vannak és nincsenek autók, milyenek a közlekedési szabályok, hogyan költöznek, vásárolnak, járnak iskolába, hogy bírják a rengeteg turistát, milyen a tél, mit kezdenek az omladozó épületekkel stb. Közben Barni exe, akivel nagyon jóban vagyok, látta, hogy ott vagyunk, és írta, hogy ők is, úgyhogy ittunk velük egy italt, vicces volt. Ők amúgy San Clemente szigetén, egy kolostorból átalakított luxusszállodában héderelnek napközben, és csak este hajóznak át a városba vacsizni meg iszogatni, mondjuk úgy gyanítom, hogy mi is jobban bírtuk volna, de azért így sem panaszkodom. 

ciao, bella vacanza

Ma voltunk az első szülői értekezleten a suliban. Barni, ahogy beléptünk a terembe, egyből elvonult a leghátsó sorba, hogy ott üljünk. Dani viszont nem rá ütött, ő határozottan kijelentette, hogy a legelső sorban fog ülni, ha iskolás lesz. A szülői után Barni nevetve mondta, hogy na ezt nem látta jönni anno, 8 éve, mikor karácsony előtt egy nappal először meglátott a Nyugatiban az óra alatt. ma amúgy mentünk volna a Thievery Corporation koncertre is Veszprémbe, de végül nem mentünk, mert féltünk, hogy a szülői után nem érnénk oda. 

Ma délelőtt bementünk a városba elintézni pár dolgot, Daninak kellett egy szandál, mert csak tornacipője meg papucsa volt, ajándékot néztünk egy ismerős kislánynak (könyvet) meg az apukájának (bort), én meg szerettem volna nyárra egy vízálló szempillaspirált, amitől nem nézek ki panda macinak a hőségben, és a strandon sem muszáj albínóként léteznem. Nekem ez régen a Lancome Doll Eyes vízálló változata volt, amivel a válásomat is egyetlen elmosódott smink nélkül csináltam végig. Amúgy milyen jó szempillaspirál reklám lenne, hogy az összetört szívű fiatal csaj zokog és szomorú, egész nap hullanak a könnyei, aláírja a válási papírokat, de a sminkje, az mindig tökéletes. Sajnos minden jel arra mutat, hogy már nem gyártják a Doll Eyest, gondoltam, veszek helyette sima vízálló Hypnose-t a Notino-ban. Közben láttam, hogy 7000ft felett mindenre van 20% engedmény, megnéztem a választékot, kértem az eladó csajt, hogy keressen nekem, segítettem neki keresni a fiókban, és akkor megláttam, hogy van Doll Eyes is. Ekkor már elkezdtem örülni, és akkor alul találtunk néhány vízállót is belőle. Annyira örültem! Ez tényleg olyan, hogy gyönyörű, természetes pilláim lesznek, és este pont úgy néznek ki, mint reggel, mikor kifestem őket. Csak kétfázisú, olajos sminklemosóval jön le, viszont cserébe végigstrandolhatom a napot, és meg sem kottyan neki. Indulhatunk is nyaralni.

Holnapi salim a lazacszelet meg a srácok husicsíkjai mellé: 

Holnap délután Daninak tartunk egy kis minimál elő-szülinapot a legközelebbi ovis barátaival, kirakunk egy kis medencét, készülök olasz falatokkal (rákészülve a nyaralásra), lesz egy pici madártej parfétorta, és a szülőkkel kinyitunk egy üveg bort. 

izgi hétvége, plusz hétfő

Ma találkoztam Terivel, akivel jó pár hónapja üldözzük egymást, de a mai napot leütöttük pár hete és végre semmi nem állt az utunkba. Moziba mentünk délután, a Cirkoban néztük meg a Visszatérő szerelem című belga-francia filmet, Teri választotta, hogy ő most csak ilyen romi középkorú nő és pasi összetalálkoznak, egymásba szeretnek és boldogan élnek míg meg nem halnak típusú lájti szerelmes filmeket bír csak most nézni, úgyhogy ez jó lesz - gondolhatjátok, hogy végül kurvára nem erről szólt, és nem volt happy end sem, de azért szerettük. Imádom a Cirkót és legszívesebben hetente járnék és válogatás nélkül falnám a filmeket náluk. Anno a gitárosunk ott dolgozott és sokat lógtam ott nála, meg szokta kérdezni, hogy mikor jövök majd és melyik filmet nézném meg, mert akkor majd azt rakja a műsorra. A Gépész című kult filmet úgy néztem meg, hogy tökegyedül ültem a teremben,. emlékezetes élmény volt. 

Utána beültünk a Majorkába, ami mindkettőnknek útba esik hazafelé, én ettem egy kecskesajtos salit, ő pedig fröccsözött, miközben az aktuális meccs közvetítését túlkiabálva megbeszéltük az élet nagy dolgait.  Arról is beszéltünk, hogy azért nem írja a blogját, mert sokat ül a gép előtt a munkája miatt, és este már nincs kedve elővenni, pedig úgy lenne jó, ha a friss történéseket azonnal leírná az ember - és tényleg, így hát voilá. 

Vasárnap pedig Dani elballagott és előadtuk a 20 perces színdarabot, a Dzsungel könyvének a csupa zene ovis verzióját - jól sikerült, és megkaptuk, hogy ezzel turnéznunk kéne, mert a gyerekek és felnőttek egyaránt nagyon élvezték. Én nagyon megszerettem a szülőket, akikkel összeraktuk, és hiányozni fognak a próbák is nagyon, meg persze ők is. Utána föccsöztünk meg barátkoztunk kicsit, jó volt kicsit együtt lecsengeni meg kiereszteni a gőzt. 

Nekünk ma beindult a nyár, szombaton megvolt a koncertünk és annyira élveztem, hogy utána megállapítottam megint, hogy én ebből szeretnék élni - csak sajnos nem tudok.  Én a héten még dolgozom, de ma elmentünk strandolni, a Csillaghegyi strandon voltunk, én most először és nagyon tetszett. Az elején, mikor megvettük a jegyet, a pénztáros nő kérdezte, hogy jártunk-e már ott, és mondtuk, hogy nem, akkor elmondta, hogy mit hol találunk, gyerekvilág, kinti gyerekvilág, ilyen medence olyan medence vagy 10 db, wellnessvilág, szaunák, és amikor odaért, hogy és az ötödik emeleten egy étterem van, akkor azért elkerekedett a szemem, hogy 5 szint van, és plusz még egy csomó dolog kint? Tényleg nagyon durva, és a családi jegy 9 ezer forint volt hármunknak, ami szerintem teljesen oké. 

És itt a kánikula, és vele az én időm. 

end of an era

Nekünk ez most egy nagyon intenzív időszak. Pénteken nem volt ovi, így Dani elment Vácra és ott is aludt. Barninak egy előadást kellett tartania pénteken délben a munkájáról nemzetközi, válogatott szakmai közönségnek, és érthető módon eléggé izgult, mert nem szokott előadásokat tartani semmiről az ég világon. Nagyon megkönnyebbült, hogy letudta, és este elmentünk ezt kicsit megünnepelni. Neki a francia Gyűlölet (La Haine) a kedvenc filmje, anno kb a 3. randinkon azt néztük meg a Bem moziban, és mivel most volt a film 30 éves, több moziban is visszahozták a felújított verzióját. Amúgy az a srác rendezte, aki az Amelie csodálatos életében Amelie szerelme volt, Mathieu Kassovitz (az édesapja egyébként magyar), és egy rövid szerepre meg is jelenik a Gyűlöletben. Zseniális film egyébként tényleg, ha még nem láttátok, nagyon ajánlom, bár tény, hogy nem könnyű darab. Párizs külvárosában élő kb utcakölykök életéről szól és a 20 éves Vincent Cassel a főszereplője. 

A Toldiban néztük meg, a vetítés után buli volt, Závada Peti (Akkezdet Phiai) volt a DJ. Barni barátai abban a korban vannak, hogy a különböző egészségügyi problémáikról folytatnak hosszú eszmecseréket (mind fiatalabbak amúgy nálam, pont, mint Barni), úgyhogy én kicsit kivontam magam a társalgásból és nézegettem az embereket a kis Mate teámat kortyolgatva. Utána hazavitt minket az egyik srác, és kb 10 perc múlva tudatosult bennem a hátsó ülésen ülve, hogy 16 fokra van állítva a légkondi, és lassan kb hibernálódom. Leállíttattam, de ekkor már késő volt, mert reggel úgy ébredtem, mintha egy tőrt döftek volna a torkomba. Mivel koncertre készülünk épp és próbáink is vannak, erre nagyon ráfeszültem és néhány éjszakán át nagyon rosszul aludtam, mert eléggé fájt a torkom és aggódtam, hogy annyi az éneklésnek, de szerencsére 3 nap pihenés és intenzív kúra használt (még Dani magokkal töltött, melegíthető elefántját is bevetettem) és rendbe jött. 

Ma színházi próbám volt, ahogy az elmúlt időszakban sokszor. Dani ballagására, vagyis a kiskirály-avatására összeraktunk egy szülői színdarabot, amit itt, a hegyen, a természet lágy ölén fogunk előadni - az elején voltak kétségeim, de szuper kis kreatív csapat állt össze, mindenki megírta a saját részét és nagyon vicces és megható, kb 20 perces darab készült el, nyilván kicsit az óvónőket meg a ballagó kicsiket is bevonva. Büszke vagyok magunkra, szerintem jó móka lett és hiányozni fognak a próbák és a többi szülő, akikkel nagyon összehozott minket a közös munka. 

Dani Luluéknál volt ma, míg én próbáltam, mert Barni a Daad fesztiválon van egy napot. Utána bementem hozzájuk, pont vacsiztak, Lulu anyukája már rakta is ki nekem is a tányért meg a szörpömet, jó volt így együtt vacsizni. Közben a férje is befutott, akit imádok szintén, fél 9-ig még dumáltunk a teraszon, otthon érzem magam náluk. Lulu marad még egy évet az oviban, amit nagyon sajnálok, mert ők ketten Danival nagyon harmonikus kis párost alkotnak, szenzációsan cukik együtt, kár, hogy nem lesznek osztálytársak. De azért persze lehetnek barátok, szerintem ha mi, felnőttek gondoskodunk róla, hogy ők találkozzanak, akkor rajtuk nem fog múlni. 

Itthon gyorsan lepörgettük az esti rutint és ágyba bújtunk, ma mellettem alszik, néha szoktam ezt engedni, ha Barni nem alszik itthon. Öleli a nagy jegesmedvéjét és jóízüen durmol - a lelkére kötöttem, hogy Barni oldalán kell aludnia, de persze már ideszuszakolódott közvetlenül mellém. Jól elfáradt, ma az egyik kislány kívánságára strandoltak, vagyis a szülők felfújható medencéket vittek be, megtöltötték őket vízzel az ovi udvarán, és ott pancsoltak egész nap - ja, és az egyik anyuka gofrit sütött nekik. Holnap lesz élete utolsó ovis napja, csodás időszak volt, sajnálom, hogy vége. 

run, baby

Ha már Nagykovácsiban élünk és körülöttünk rengeteg túraútvonal van, úgy döntöttem, olyan futócipőt veszek, ami működik aszfalton és terepen is. Pénteken 11-től volt egy kis szabadidőm, 1-kor kellett felvennem Danit az oviban, még zuhanyozni és ebédelni is lesz időm előtte. El is indultam futni és végre kipróbálni az új cipőt. Elfutottam a falu végéig és befutottam az erdőbe, fel szerettem volna fedezni azt a környéket, amit még nem ismerünk. Megnéztem a térképen, hogy tudok futni egy egészen nagy kört, és egy olyan utcára visszajutni, ami közelebb van hozzánk. 

Azt azonnal megállapítottam, hogy túl melegen öltöztem, indokolatlan volt hosszú ujjú felsőt húzni, mivel fülledt meleg volt és víz sem volt nálam. De gondoltam, az erdőben majd kellemes hűvös lesz - de nem igazán lett igazam. Az út egy jó darabig felfelé vitt, így már nem is futottam, hanem hegyet másztam. Egy idő után láttam, hogy le fog merülni a telefonom, de ez végül sokkal hamarabb bekövetkezett, mint gondoltam. Ekkor már olyan helyen jártam, hogy visszafelé már nem biztos, hogy megtaláltam volna az utat, de tudtam, hogy jó irányba tartok, a falu felé, az meg mindegy is volt, melyik részre lyukadok vissza, hiszen a faluban már bárhol be tudom lőni az irányt hazafelé. Azért egy ponton, ahogy láttam, hogy 165 körül van a pulzusom, iszonyúan melegem van és nagyon szomjas vagyok, miközben még aránylag messze vagyok a céltól, rájöttem, hogy felelőtlenség volt ilyen felkészületlenül nekiindulni az erdőnek, amit egyáltalán nem ismerek.

Végül nagy megkönnyebbülésemre csak kijutottam, bár egy olyan részre, ahol nem volt utca, csak házak, amik mellett egy keskeny ösvény húzódott, amelynek mindkét oldalán mellig érő, csalános bozót burjánzott. Mit volt mit tenni, nekivágtam, és már majdnem ki is jutottam, de ekkor egy kövér póni állta el az utam, aki az ösvény közepén ebédelt épp. Mivel mellette nem fértem volna el, némi hitetlenkedés és dilemmázás után visszafordultam, visszamentem az erdőbe és megpróbáltam keresni olyan utat, ami kivezet egy másik utcára. Ehhez igencsak vissza kellett mennem, megint felmászni a hegyre, majd megtalálni a megfelelő utat vissza. Végül kb 20 perc alatt visszajutottam a faluba, és kissé kitikkadva, de hazaértem. Az egész túra végül bőven több mint egy órán keresztül tartott, ebédelni már nem volt időm, lezuhanyoztam és indultam is Daniért. 

Gyönyörű volt az erdő, a madárcsicsergés, és nagyon jó érzés, hogy ilyen meseszép helyen lakunk. Sajnos nem éreztem magam biztonságban egyedül az erdőben, nem egyszer nézegettem a hátam mögé, nem tudom, hogy ez a sok sorozatgyilkosos filmnek köszönhető, vagy csak a híreknek úgy általánosságban - ezt remélem, el tudom majd engedni. És ezentúl biztos, hogy feltöltöm a telefonom, és vizet is viszek majd magammal. A cipőm szuperjó, még sosem volt ennyire kényelmes futócipőm - illetve kimondott futócipőm sem igazán volt még. A zoknim varrása viszont nagyon megnyomta az ujjbegyemet, gyanítom, hogy lehet kapni varrás nélküli zoknit futáshoz, majd ennek utána kell járnom. 

céklakrém, gyömbér shot

Amilyen boldog voltam tegnap, hogy milyen jól érzem magam a mozgástól, a szabadtéri úszástól, annyira meg voltam döbbenve, hogy mennyire fáradt voltam ma reggel. Volt egy pont, mikor Dani reggelizett és Barni készülődött, és egyszer csak megkérdezte, hogy milonka, te jól vagy? Mert csak ültem, és bambultam ki a fejemből. A Rossmannban találkoztam az egyik anyukával, akivel már beszéltünk róla, hogy elmegyek oda edzeni, ahol ő szokott, hívott megint, és ott, a Rossmann közepén úgy éreztem, hogy meghalnék, ha most bármi erőt kellene kifejtenem. Aztán hazamentem, és magyarázatot nyert minden: megjött. 

Holnap lesz a pedagógus nap nálunk az oviban, és ilyenkor reggel másik csoportba visszük a gyerekeket (a másik csoporttal persze ez meg van beszélve), és 8-kor hatalmas, gyönyörűen terített asztallal, óriási, finom reggelivel és rengeteg virággal várjuk az óvónőket - ez 9-ig tart, utána jönnek csak meg a gyerekek. Az is jó benne, hogy az Anyukák összeadják a finomságokat: van egy Excel fájl, és mindenki beírja, hogy mit tud hozni: sajtot, péksütit, felvágottat, kencéket, gyümölcsöt, zöldséget, süteményt, túró rudit, teát, kávét, mézet, vajat, virágot stb. Abba a csoportba is viszünk egy kóstoló tálat és virágot, ahová visszük a gyerekeket. 

Ezt az egészet most én fogom össze, de én is viszek 1-2 dolgot, és csináltam céklás sajtkrémet. Még egyszer a Wampon vettem egy adagot és nagyon ízlett, de végül sosem próbáltam meg reprodukálni. De most igen, és nagyon jó lett! Megint ötvöztem több receptet végül: egy közepes céklát megfőztem, megpucoltam, két adag sajtkrémmel, 10 szem kesudióval, negyed szál újhagymával, egy kis sóval és pár csepp citromlével összeturmixoltam, és kész. Nagyon finom lett, bár nem túl karakteres, mártogatósnak is, kenyérre is szuper. 

Csináltam még gyömbér shotot is. Szoktam venni a lidl-ben, nagyon szeretem, tartok a hűtőben és iszom egyet néha. De Olív mondta, hogy csinált, és hogy tök egyszerű, így vettem cuccokat hozzá és kb negyed óra alatt megvolt. és hát ezerszer finomabb, mint a bolti, így ha szeretitek, abszolút ajánlom. EZT  a receptet követtem, de simán lehetett volna dupla adagot csinálni, mert szerintem nagyon hamar el fog fogyni.

alkoholmentes

Tegnap fél 7-kor azzal keltettem Danit, hogy jó reggelt, Kiskirály! Ez a te napod! Majd fél perc múlva csörgött a telefonom, az óvónő volt, hogy esik az eső, nem merik kockáztatni, hogy elázunk, halasszuk Dani napját jövő hétre. Ezt ő is hallotta, így Dani azonnal zokogni kezdett, nagyon nehezen tudtuk megvigasztalni, de szerencsére barni szuperjó abban, hogy elterelje a figyelmét. Végül nem vittem oviba, hanem elmentünk Vácra úgy, hogy nem szóltam Anyuéknak. A hátsó kapunk mentünk be, és csak már amikor mellettük álltunk, akkor mondtuk, hogy meglepetéééés! Annyira örültek! A tesómék is átjöttek végül, úgyhogy jó kis nap kerekedett, beszélgettünk, ettünk, játszottunk, már nem is jött elő később, hogy elmaradt a Kiskirály-nap. Amúgy végül teljesen oké idő volt végül, simán kirándulhattunk volna, ezt mondták utólag az óvónők is, de ezt nyilván nem lehetett előre tudni, benne volt a pakliban az is, hogy szarrá ázunk a gyerekekkel együtt. 

Ma csak délután volt órám és délelőtt nagyon jót edzettem itthon - kb azóta nem mozogtam, hogy megműtöttek, pedig megvettem a HOKA futócipőt is, de még nem avattam fel, pfff. Kár belém. Az edzés után lezuhanyoztam, hajat mostam, és mintha kicseréltek volna. Ilyenkor azonnal lelkes leszek és látom, ahogy majd minden nap edzek és szuper egészségesen eszem innentől forevör (haha),  csináltam is csodás ebédet. 

Aztán hazajöttek a srácok és Barninak pirítottam csirkemell csikokat és csináltam neki mézes-mustáros sok salátás szendót friss kenyérből, Daninak meg a maradék bolognai szószhoz főztem ki spagettit. Én egy fehérje turmixot ittam végül vacsira, de iszonyúan nehéz megállnom, hogy ilyenkor ne csináljak magamnak is egy durva szenyát vagy egyek én is spagettit egy pohár borral. Holnap eskü elmegyek úszni. 

Apropó, bor: légyszi légyszi megírjátok megint, milyen alkoholmentes bort/proseccot érdemes szoktatok inni, ami finom is? Nagyon köszi!!

hétvége

Mindig valamennyire nehézkes volt a bejárati ajtónkon a zárba bedugni a kulcsot, de az utóbbi időben alig bírtuk, volt olyan, hogy Barninak nem is sikerült, vagy hogy nekem fájt utána a hüvelykujjam, annyira erőltettem. Láttam, hogy el fog jönni a pont, hogy egy szép napon nem tudunk majd bejutni a lakásba, és már nézegettem, találok-e lakatost a környéken, mert inkább nem SOS hívnám mondjuk szombat éjjel a folyosón állva. Persze előbb felhívtam Aput, mert én minden szerelnivalót vele beszélek meg. Röviden: telefonos útmutató alapján 15 perc alatt szétszedtem a zárat, meghúztam a kilazult csavarokat és összeszereltem, most újra jól működik. Büszke vagyok magamra (meg persze Apura is). 

A hétvégén Dégen van egy autós találkozó, amire Barni már korábban vett jegyet. Én a hátam közepére kívántam az egészet, meg nekem eleve nem volt jegyem, bár győzködtek, hogy menjek velük én is. Kirakattam magam a Balcsi-parton, fürdőruhát húztam és a könyvemmel együtt kifeküdtem a fűre. Alig vannak még emberek, ilyenkor még nagyon nyugis, és volt majdnem 3 órám, míg megérkeztek a fiúk. Lángost ebédeltünk, aztán fetrengtünk még pár órát, nagyon pihentető volt. A mi strandunkon létrás módszerrel lehet bemenni a vízbe, kár, hogy ott nincs ilyen lassan mélyülő, besétálós, gyerekbarátabb rész. Nem fürödtünk, mert hideg volt a víz, csak Dani pancsolt annyira, hogy teljesen vizes lett. 

Este 6-ra hazaértünk, a srácok megnézték a meccset, én meg elraktam a téli cuccokat és elővettem a nyári ruhákat, meg készültem közben a mai próbánkra. Ma ketten vagyunk itthon, mert Barni a gyerekkori focicsapatával meg az edzőjükkel találkozik, fociznak egyet, utána meg együtt ebédelnek. Mi Danival ebéd után bringázunk egy kicsit az erdőben, aztán átmegy az egyik kis barátjához (mostanában kezd nagyon népszerű lenni, sokat hívják), én énekelek és elmegyek próbálni, Barni meg majd összeszedi őt 6 körül. Jó kis hétvége volt. 

Holnap lesz Dani Kiskirály napja, megkoronázzák őt, utána pedig a kívánsága szerint megyünk kirándulni a csoporttal, lesz fagyizás meg kincskeresés. 

fridyay

14:05 perc van és és már volt 3 angolórám, megfőztem 3 kg epret lekvárnak (ez a második adag idén, és szerintem nem az utolsó), készült meggy-alma-eper leves és egy giga adag bolognai is, a hűtő pedig tele gyümölccsel és fagyival. Tőlem jöhet a hétvége, és persze a nyár is! Pénteki soundtracknek pedig ajánlom a Jungle összes számát repeat-en, nem lehet nem táncolni rá. 💜

és még

 A kettővel ezelőtti posztnál elfelejtettem írni, hogy a Pécsike az a pécsi Bubi:). 

Meg azt is, hogy Pécsen (én nem tudok pécsettezni, bocsi, azt sem mondtam még soha, hogy Vácott, pedig lehetne) is van Pagony könyvesbolt. Kb 40 méterre volt a szállásunktól, pont irányban a belváros felé, így reggelente betértünk Danival nézelődni. 

Amikor először mentünk be, nézelődött ott egy lány, háttal állt nekünk, és pont ugyanilyen ykra-tomcsányi övtáska volt rajta, mint rajtam. Mondom neki, de jó a táskád (imádok kedves beszélgetéseket kezdeményezni idegenekkel, megdicsérni, ha valami tetszik rajtuk, Dani meg is szokta kérdezni, hogy ismerted őt?)! Ő meg: aaa köszi! Majd meglátta, hogy rajtam is ugyanez van: a tiéd is! Mostad már? És akkor itt megbeszéltük az ykra táskák mosásának rejtelmeit (nincs nekik, bedörzsölöd szódabikarbónával és bebaszod a mosógépbe 30 fokon). Dani kisírt egy Vadadi Adrienn-féle könyvet, ami olyan, mint az ovis mesék, csak ez már iskolás mesék.  De pont volt kocka-akció, hogy fizetéskor 4 dobókockával lehetett dobni, és amennyit dobtál, annyi százalék engedményt kaptunk. Dani meg dobott két hatost meg két ötöst. 

Ja és még az is volt, hogy az épületben, ahol laktunk, szerintem p_rnót forgattak. Ezt abból gondolom, hogy órákon keresztül hallatszott döngetés, és egy nő végig, órákon keresztül sikoltozott. Ami így tök jó, good for her, meg amikor orgazmusa van, meg is értem, hogy sikoltozik, de órákon keresztül mi történik? Meg amúgy minek? Vagy tényleg ennyire jó, hogy nem bírja visszafogni magát? Vagy ez több nő volt és mindenki ilyen sikoltozós típus? Ah, hagyjuk is. Mindenesetre remélem, hogy valóban jól érezte magát, mert én nem nagyon tudtam aludni, a fiúk szerencsére édesdeden végigaludták az egészet.