sütiillat

Itt Nagykovácsiban reggel 2 darab fok volt. Itt a tél! Még nem fűtünk, pedig nekem éjjel konkrétan fázott a fejem. Emlékszem, amikor terhesen arcüreg-gyulladásom volt, sapkában aludtam, amit Barni nagyon viccesnek talált, de amint kicsit hűvösebb lesz az idő, én azonnal aktiválom a sapkagyűjteményemet, az én fejem sose fázzon! Nem tudom, mikor fogjuk bekapcsolni a fűtést, mert napközben nagyon jól süti a nap a nappalit és Dani szobáját, ott kellemes az idő, de azért este már cidrizünk. A fürdőszobában van elektromos törölközőszárító, azzal egész kellemes meleget lehet csinálni, amikor zuhanyozunk, meg nagyon jó érzés a meleg törcsivel törölközni, azért az segít. Szerintem egymásra várunk, hogy valamelyikünknek kimondja, elege van a didergésből. Ti már fűtötök? 

Végül úgy döntöttem, elmegyek pénteken megtartani a próbaóráimat és kicsit felmérni a terepet. Sajnos nem vagyok lelkes továbbra sem, itt csak januárban kellene kezdeni, és emiatt kicsit olyan megfoghatatlannak érzem ezt az állást, könnyebb lenne döntenem, ha közelebbi lenne a kezdés. Ma délelőtt fel kell készülnöm rá, mert a hetem többi része fullra be van táblázva, de semmi kedvem nekiállni (hence ez a poszt). 

Volt egy csomó szottyadt banánom, és csináltam a srácoknak smoothie-kat meg egy adag banánkenyeret, és már másodszor lesz katasztrófa. Én mindig azt gondoltam, hogy a banánkenyér elronthatatlan kategória, nem tudom, mi van velem. Nem sül át, aztán még sütöm és túlsül, most meg túl kicsi őzgerincformába tettem és kifolyt belőle - még jó, hogy számítottam rá, és terítettem a rácsra egy sütőpapírt. Az ezer éves receptemet használom, de régen is azt használtam, most miért nem működik? Nektek van bevált receptetek? 

Na de azért nem adom fel, ha itt az ősz, akkor a finom sütiillatú sütőtől meleg a konyha délutánonként, és van a kertben egy körtefa rengeteg mézédes körtével, szóval ez lesz a délutáni program: 

fotó és recept innen: https://juliasalbum.com/pear-almond-cake/

sport és Tin Tin

Újra elkezdtem edzeni járni. Februárban volt utoljára bérletem az edzőterembe, de mindig beteg volt valamelyikünk és egyszerűen nem tudtam lejárni soha a 10 alkalmat, és így pénzkidobásnak éreztem mindig. Egy ideig jártam úszni, futni, pilatesre, sőt tornáztam itthon is, de egészen hosszú idő volt, mikor egyáltalán nem is mozdultam meg. 

Mikor mutattam a recepción a kártyámat, mondták, hogy fél éve nem ezzel működik már a terem, áttértek egy sport app-ra, haha. Meglepődtem, mert nem lettem olyan punnyadt, mint amire számítottam, de azért óvatosan kezdtem és nagyon jól esett. Voltam a héten háromszor, és ami a legjobb, hogy azonnal jobb lett az általános közérzetem, nem fáj a hátam, a derekam, energikusabb lettem és jobban is alszom - jobban érzem magam a bőrömben. Amúgy ez mindig így van, mikor járok, és fogalmam sincs, hogy akkor miért nem járok mindig. Emellett azonnal elkezdek rendesebben enni, és ha betolok egy sütit, vagy egy csokit, nincs miatta bűntudatom. 

Ha esetleg van közöttetek olyan, aki csak egy jelre vár, hogy újra elkezdjen mozogni, akkor itt van!

Mikor Indonéziában éltünk, mivel ők sokáig holland gyarmat voltak, ott egy csomó olyan dolog volt, ami akkoriban, 1979-80-ban itthon nem volt hozzáférhető, pl képregények. Nekünk van is pár Tin Tin-ünk angolul és indonézül is, én imádom, a rajzfilmet is sokszor láttam már. És most kiszúrtuk, hogy kiadták a képregényeket magyarul is, könyvesboltokban kaphatóak. Anyukám egyenként meg is veszi őket Daninak, és esti mesének olvassuk őket, imádjuk mindketten, nagyon izgalmas a történet, szuperek és nagyon viccesek a karakterek. 

a day in the city

Na, hát ez a hely nem tetszett annyira, mert szerintem ez az a suli, ahol csodálatos diáknak lenni, de tanár akkor legyél ott, ha ez az életed. Tegnap írtak, hogy várnak szeretettel próbaórákat tartani jövő héten, kicsit déja vu-m van, de persze elmegyek, hogy kicsit jobban belelássak. 

Ma nagyon szerettem volna, ha kicsit csavargunk. Szerintem ki kell használni, hogy ennyire szép idő van, és menjünk, ne üljünk otthon, de közben meg Barni a héten egészen sokat dolgozott, jött-ment, Dani meg ugye suliban, és ő igazából szerintem egész hétvégén otthon ülnének és legóznának, és én ezt meg is értem, de hát na. Vasárnapra nincsen betervezve programunk, akkor pihenhetnek. Dani tavasz óta könyörög, hogy menjünk el együtt a Minipoliszba, ahol az egyik Kiskirály napon voltak az ovival még, az egyik kislánynak ez volt a kívánsága, és ma reggel mondtam, hogy nem bánom, menjünk. Busszal-villamossal mentünk, amit én imádok. Barninak borzasztóan oda van nőve a seggéhez az autó, és amúgy iszonyúan profin közlekedik és simán a helyek előtt parkol, de én meg annyira nem ez a lány vagyok, és sokszor lázadok is ellene. Most először Daninak is kellett már vennem Pest megyei bérletet, 945 forintba került neki egy hónapra. Bárcsak az enyém is ennyibe kerülne.

Nem tudom, mikor láttam Danit ennyire lelkesedni programért, pedig elég sok helyre járunk vele. A Minipolisz egy interaktív, gyerekeknek kialakított miniváros a Király utcában, ahol a gyerekek játékos formában próbálhatják ki a felnőttek világát: lehetnek például bolti eladók, pénztárosok, tűzoltók, orvosok vagy rendőrök - de rendesen van Aldi, szálloda, bank, rendőrség, posta stb, sőt, rádióstúdió, Simon's burger, autószerelő műhely stb stb. A gyerekek maguk irányíthatják a játékot, valódi eszközöket használhatnak, szerepekbe bújhatnak, és kipróbálhatják, milyen önállóan dolgozni, döntéseket hozni és együttműködni másokkal. Pl. van reptér, ahol vannak bőröndök, leméred a csomagodat, kinyomtathatod a beszállókártyád, átmész a biztonsági ellenőrzésen, ahol átvilágítják a táskád és ki kell venni, ami nem oda való, van duty free, ahol vásárolhatsz és lecsippanthatod a cuccokat, beülsz a repülőbe ami tényleg olyan, mint egy igazi repülő, fentre berakod a táskád, bekötöd magad és felszállsz (az ablak egy képernyő, ahol látod a tájat, ahogyan száll fel és le a repülő), jön a sztyuvi (egy másik gyerek) és lehet rendelni enni- és innivalót, stb stb. Van kézműves részleg meg játékterem is, ott is jópofa dolgok voltak. A rendőrségen pl lehetett mugshotot készíteni, meg volt böri is, ahová legtöbbször az apukájukat zárják a gyerekek, ahogy láttam. Mi is élveztük (mondjuk Barni a börtönt nem), és minden rész ilyen szuper, órákig el lehet lenni - a belépő 3 órára szól. És most kb a dolgok töredékét meséltem el, tényleg rengeteg dolgot ki lehet próbálni, nagyon jól ki van találva az egész.

Utána beültünk a Madách téren a Moto pizzériába, kicsit megpihentünk, míg vártunk a rendelésünkre, Dani rajzolt és valahogy kb 2 perc után sikerült az ölembe borítania a zéró kólámat, de úgy, hogy mindenemből, még a bugyimból is csavarni lehetett a kólát. Nagyon rossz érzés volt ott ülni a nedves ruháimban, nagyon össze kellett szednem magam, hogy ez ne rontsa el a kedvem és ne akarjak azonnal haza indulni. Végül belegondoltam, hogy több is veszett Mohácsnál, el tudtam tőle vonatkoztatni és jól tudtam magam érezni így is, aztán egy idő után meg is száradtam. Megnéztük a kézműves vásárt az Erzsébet téren, ami a Makers' Markethez képest olyan színvonalú volt kb, mint egy falusi búcsú, elnézést a kiállítóktól, mert volt azért pár színvonalasabb árus, de nem az én világom volt. Ettünk egy fagyit egy random fagyisnál, ami utólag életünk egyik legfinomabb fagyijának bizonyult - eredetileg a Rose-ban akartunk, ami ugye ilyen szép rózsa alakú fagyi és finom is, de hatalmas sor állt előtte. Végül átsétáltunk az Erzsébet hídon és villamosra szálltunk. A Mammutban még vettünk kávét itthonra, aztán végül hazajöttünk, jól elfáradt mindenki. 

Itthon Barni berakott egy mosást, többet között a kóla-áztatta cuccaimat, és nem figyeltem, hogy a - szintén kólás - Eszka kabátom is betette, és szárítóprogrammal együtt ment végig a mosás. Most csak reménykedem, hogy rám jön még így is, és nem kell elajándékoznom Dani valamelyik kis barátnőjének. Csináltam carbonarát, most nem lett olyan jó, mint szokott, nem tudom, miért, pedig már rutinból csinálom a Street Kitchen-ös receptet.  Megnéztünk együtt egy filmet (Matchbox, tegnap került fel az Apple TV-re), aztán Barni elment kicsit találkozni a barátaival. Nekem is nagyon mehetnékem volt, és egyre nehezebben viselem, hogy ilyen keveset tudunk kettesben lenni és csak külön tudunk felnőtt programozni, de ez van. 

sok az ég, meg a tenger

Úgy belejöttem a múltkor, hogy ma is állásinterjúra megyek egy másik helyre. Ez is szuperjó suli (igazából ez sokkal jobb, mint a múltkori) és nagyon örülnék neki, de most sokkal inkább a helyén kezelem a szitut. Most nem is tudok sokat magáról az állásról, úgyhogy ráérek lelkesedni akkor, ha kiderül, hogy pontosan miről van szó, és hogy tényleg nekem való ez az állás. 

Tegnap reggel voltam Vácon, laborra kellett mennem még a gasztro-gondjaim miatt. Az adminisztrátor lánynak osztályfőnöke voltam a váci gimiben, örültünk egymásnak, vicces volt. Van pár kilógó eredmény, olyan is, ami nem szokott gond lenni, kíváncsi vagyok, mit mond a dokim. Viszont a hashimotom csendben van, jó a TSH-m, ennek örülök. 

Találkoztam Vácon Katával, a fotós barátnőmmel, aki Párizsban él, rég nem láttuk egymást, jó volt kicsit felvenni a fonalat, jó sok izgi dolog történt vele, mióta nem láttam. A Lujzába ültünk be, én ebédeltem is, annyira szeretem azt a helyet. 

Ez meg Dani tolltartója, ez a kék ceruza lassan elfogy, és egyszerűen nincsen konkurenciája. Azt mondta, sok az ég meg a tenger (még mindig Titanic meg mindenféle elsüllyedt és elsüllyedő hajó mániája van). 

amíg én oviban vagyok

Elküldtem a jelentkezésemet a messzi (de szuper) helyre, drukkoljatok megint. 

Van amúgy egy tanítványom, akit nagyon szeretek, egy kertész srác. Szegénnyel az évek során nagyon megutáltatták a nyelvtanulást, úgyhogy szépen gyógyítgatjuk a sebeit és nulláról megtanulunk mindent megint. Itt lakik a faluban, úgyhogy nem online tanítom, azt egyből mondta, hogy nála ki van zárva. Jön, kap kávét, Dani meg szokta neki mutatni a kisautóit, meg Barnival is mindig dumcsiznak kicsit, ha épp itthon van. Az a típusú srác, akit mindenki azonnal imád. Na és múltkor hozott Daninak egy mesekönyvet, amit a barátnője illusztrált. Azonnal elolvastuk és nagyon tetszett, és aztán rájöttem, hogy van egy másik mesekönyv is, amiben szintén az ő rajzai kísérik a történetet, és azt annyira szeretjük, hogy már egy csomó ovistársának kölcsönadtuk. Ha van ilyen korú gyereketek, nagyon ajánlom mindkettőt (nekünk az Amíg én oviban vagyok a kedvencünk, abban tényleg nagyon jó a sztori és a rajzok is). 

the life you imagine, not the life you get

A vicc az, hogy lemondtuk a péntek-szombati bécsi kiruccanásunkat, mert egyrészt úgy éreztem, hogy ha megkapom a munkát, nem tudok majd felhőtlenül csavarogni, én már akkor készülni akarok az első sulis hetemre. Csütörtök délután elmentem fodrászhoz, hogy a hajam 1 perc alatt belőhető legyen reggelente, és ne kelljen vele felesleges időt töltenem. Hétfőre nem vállaltam órákat, mert ugye nekem az iskolában lesz már dolgom hétfőn. Elővettem a szép, halvány lila, hőtartós utazós bögrémet, amit még sosem használtam eddig, de majd most! Milyen jó lesz reggel megcsinálni benne a mandulatejes kávémat, és reggel a villamoson, vagy ott a suliban, készülés közben iszogatni. 

Egy idióta vagyok. 

Van bennem egy üresség, tényleg, mint mikor szerelmi csalódás éri az embert, nem egy hosszú együttjárás után, csak mint mikor már vizionálod valakivel egy szép kapcsolat lehetőségét, és aztán nem kellesz neki mégsem. Van két új tanítványom, a héten kezdünk és sajnos tökre nincsen kedvem hozzájuk. A másik helyre sincsen kedvem jelentkezni, bár oda azért nincs, mert olyan korán kéne elindulnom reggelente, hogy nem tudnám én vinni Danit suliba soha, és ha Barninak épp őrület a munkája, akkor nem tudom, hogyan oldjuk meg a reggeleket. 

Na mindegy. Mondták a lányok egyébként, hogy ez olyan is kicsit, mint mikor lakást keresel és szembejön AZ IGAZI, a tökéletes helyen lévő, szuper elrendezésű, ahol már látod a gyerek kiságyának a helyét meg hogy milyen terítőt raksz majd az asztalra, és aztán elviszik előled. Mondjuk ilyen élményem még csak albérlettel volt Svájcban, de ott például utána sokkal szebbet, jobbat, jobb helyen lévőt találtunk. Később, mikor már kint laktunk, elbicajoztam egyszer arra a környékre, ahol ez az "álomlakás" volt, és kiderült, hogy annyira forgalmas volt az az utca, hogy megőrültünk volna a zajtól, csak mi először vasárnap néztük meg, és akkor csendes volt, nem tűnt fel. Lehet, ebben a suliban is megbolondultam volna valamitől. 

Na átírom a motivációs levelemet. 

na hát

Nem engem vettek végül fel. Csütörtökön az óráim után, ahogy sétáltam, hogy találkozzak Barnival, felhívtam Anyut, és neki mondtam, hogy nem vagyok biztos benne, hogy engem választanak majd, mert a vezető tanár kicsit fura volt már reggeltől, nem várt meg az órák után, hogy beszéljünk róluk, pedig ez azért szokás. A másik tanárnak tudom, hogy nagyon tetszettek az óráim, ő nagyon lelkes volt. Olyan lányt választottak, akinek nagy tapasztalata van kicsikkel, és ezt meg is értem, de azért nagyon rosszul esett, eléggé beleéltem magam. Ráadásul megint egész pénteken vártam, hogy visszajelezzenek, nagyon rossz érzés volt a bizonytalanság, aztán késő este jött az email, persze tudtam, mi lesz benne. Nagyon csalódott voltam, kicsit olyan érzés volt, mint mikor még tindereztem, és volt egy szuperjó randim valakivel, aki nagyon tetszett, minden klappolt, úgy tűnt, tökéletesen összeillünk, és aztán a másik soha többé nem keresett. 

Na mindegy, megyünk tovább, a lendület megmaradt bennem. Láttam még egy olyan pozit, ami nagyon tetszene, csak az meg sokkal messzebb van, de szerintem fogok jelentkezni oda is. Szombaton elmentünk Anyuékhoz, délután meg ott maradtunk a Duna-parton és kővárat építettünk, sétáltunk, napoztunk. 

LOUPE: A KEZDET/VÉGE

Életem egyik (ha nem A) legjobb színházélménye volt a tegnapi. Barni születésnapjára vettem jegyet a Loupe A KEZDET/VÉGE című darabra. Barni anyukája hozta haza Danit a suliból és ő maradt vele itthon, mi meg elmentünk a Khanba vacsizni, majd elsétáltunk a RAM-ba (Radnóti Miklós Művelődési Központ - nem tudtam eddig, hogy ennek a rövidítése). Molnár Áron, Földes Eszter és Mohai Tamás a szereplők, és arról szól, hogy egy pár az első gyerekét várja, de a pasi nem igazán tud helyt állni a felelősségteljes férj-apuka szerepében,, és a lókötő haverja sem segít neki abban, hogy fel tudjon nőni a feladathoz. Egyrészt iszonyúan viccesek a színészek mindhárman, másrészt tele van a darab végig cirkuszi, akrobatikus mozgáselemekkel, fú, nagyon ügyesek és profik, - nem akarok spoilerezni, de időnként az leesett az állunk. Közben végig élő zene van, vannak énekes, meg rap részletek is,  ezek is nagyon sokat adtak hozzá, nagyon jól szórakoztunk. Mindkettőnket lenyűgöztek, és a végén állva tapsolt a közönség, szuperek voltak, nagy gratula a Loupe-nak és a rendező Horváth János Antalnak (AKA Lovas Rozi férje:)). Nagyon szerettük. 

szilvás-tepertős

Fu, azért izgulok. Tegnap is, ma is voltam bent órákat nézni, nagyon érdekes volt, de hát úristen, ez mennyire más meló, mint a középiskola. Két lány van még rajtam kívül versenyben, az egyikükkel találkoztam is, nagyon kedves. Tegnap a hatodikosoknál együtt voltunk bent, és kért minket a tanárnő, hogy mutatkozzunk be, és utána a gyerekek kérdezzenek, ha még érdekli őket valami. A másik lány kezdte, elmondta a lényegi infókat magáról, aztán a csoport kérdezett ezt azt. 

Aztán amikor én következtem, kérdeztem, hogy nem gond-e, hogy ha játékos formában mutatkozom be. Elmondtam magamról 5 infót, amiből csak 4 volt igaz, ezeket röviden feljegyzeteltem a táblára, és ki kellett találniuk, melyik nem igaz. Ilyeneket mondtam, hogy hol élek, van családom és hogy hívják őket, szeretnék itt tanítani, van kutyám, egy puli, akit Bobeknek hívnak és hogy énekelek egy zenekarban. Hagytam őket kicsit pármunkában elmélkedni, és aztán találgattak, meg próbálták megindokolni, ez vagy az miért nem igaz - nagyon élvezték, és jót beszélgettünk angolul, a végén gyorsan megtanítottam a "used to" kifejezést (I used to have a dog called Bobek). Jól sikerült, meg hát tutira megjegyeztek. Utólag bűntudatom volt, hogy ellőttem ezt a másik lánnyal, mert így az ő bemutatkozása nem volt olyan izgi, és nem is mesélt magáról semmi különösebben érdekeset - pedig nekünk most nem csak a gyerekek előtt kell villantani, hanem a tanárok előtt is. Mázlim volt, hogy második voltam, meg hogy volt egy ilyen spontán ötlet a tarsolyomban. 

Csütörtökön kell próbatanítanom két csoportban, aztán minden kiderül. Ma még óráim vannak, délután pedig színházba megyünk, majd holnap kitalálom az órákat. 

A suli után meghívtam magam egy szilvás-tepertős (!) péksütire, és üldögéltem 20 percet egy szép kis teraszon, mert megérdemlem, isteni volt. 

blogtóber vagy blogvember?

Azt látom, hogy én tavaly novemberben írtam a blogposztokat, mint az őrült, de ez eredetileg nem októberben szokott lenni? Idén ki csatlakozik? Elég nagy a csend a blogok háza táján. 

good people

Tegnap itt volt Barni családja nálunk. Az anyukájának szülinapja volt a héten, a napján voltunk is nála felköszönteni, vittünk virágot, de tegnap ebéddel vártuk őket, tortáztunk, utána meg elmentünk sétálni, játszózni, nagyon szép idő volt. Dani tudott játszani a kicsi unokatesójával, aki már két éves múlt a nyáron, gyönyörűen beszél és nagyon cuki, imádják egymást Danival. A játszóra odahívtuk Luluékat is, ismerik egymást a családdal, már találkoztak többször ovis rendezvényeken, meg a Balcsin is. Utána hazasétáltunk, útközben Dani bicójáról - mert ő azzal volt - leesett a lánc. Nem jöttem zavarba, mert velem is sokszor előfordult és néhány olajfoltért cserébe mindig vissza tudtam tenni. Most viszont úgy beszorult a tárcsa mögé, hogy nem tudtam kiszedni onnan, Barni cipelte végül haza. 

Ma reggel viszont eszembe jutott, hogy milyen jó lenne kipróbálni az új gyerek-pumpapályát, de már be is ugrott, hogy ja, Dani bicóját nem tudjuk használni. Leültem, írtam egy rövid posztot a helyi FB csoprtba, hogy ez-és-ez a helyzet, esteleg tudna-e segíteni nekünk valaki így vasárnap reggel, és 15 perc múlva már itt is volt egy fiatal bringás srác, aki 3 perc alatt a helyére mozgatta a láncot. Egy idős bácsi is írt, hogy szívesen segít, de aztán már leszedtem a posztot.

Nagyon szeretek itt lakni.

ups and downs

Szerdán délután adtam be a jelentkezésemet a suliba, ami itt van a közelben és nagyon szimpi, és fél óra múlva már le is beszéltük, hogy csütörtökön reggel 8-ra menjek be "egy kis beszélgetésre" AKA állásinterjú. Az iskola alapítóival találkoztam és nagyon kedvesek voltak, közös pont volt, hogy a gimi, ahonnan szülni mentem, nagyon hasonló rendszerű, mint az ő iskolájuk, sok minden ismerős volt. Azt láttam, hogy szimpi vagyok nekik, de én sosem tanítottam általánosban, itt meg kicsiket is kell(ene) tanítani - ami miatt valószínűleg az elején többet kellene készülnöm az órákra, mint általában, de közben meg valószínűleg nagyon szeretném ezt is. Úgy váltunk el, hogy aludjak rá egyet, ők is átgondolják, és akkor beszéljünk másnap (vagyis ma). 

Én egy ideje nagyon vágyom vissza dolgozni valami igazi munkahelyre, nem elégít ki az otthoni tanítás, meg hát nincs is elég pénzem belőle. Ez pedig egy nagyon szuper iskola, legendásan jók a tanárok és a közösség is, olyan hely, ahol a tanárok és a gyerekek is jól érzik magukat. Persze alapítványi, fizetős - és jól meg is fizetik a tanárokat. Nem multis meg bankár szinten jól, csak átlagosan jól. Nyilván a nagy szabadságomból kell engedni egy csomót, fogalmam sincs, hogy lesznek a magánóráim, nem tudom majd Danit olyan korán elhozni, mint szoktam, nem tudom úszni vinni és a reggeleket sem tudom még, hogyan lesznek, vagy mi lesz, ha beteg lesz. De azt tudom, hogy nekem ehhez most nagyon nagy kedvem van, és nem lehetek mindig én az utolsó a fontossági sorrendben, Daninak van apukája és nagymamája is. Muszáj kicsit visszatalálnom önmagamhoz. 

Apa épp ott volt nálunk előző nap, ő is nagyon bíztatott, hogy vállaljam el, Barni is iszonyúan lelkes és nagyon hisz bennem, meg a családból is mindenki azt mondja, hogy ha van ilyen lehetőség, élni kell vele akkor is, ha némi kompromisszummal jár. Így végül ma reggel 9-kor írtam nekik, hogy aludtam rá, átgondoltam és szívesen jönnék hozzájuk tanítani. 

Csütörtökön közvetlenül utánam is volt valaki, aki interjúra jött oda a suliba, meg hát péntek volt a határidő, várható volt, hogy egy ilyen állásra lesz egy csomó jelentkező. Ma dél körül már eléggé elkeseredtem, hogy nem jön válasz, délután 5-kor pedig mondtam Barninak, hogy már biztosan felhívtak volna, ha engem választanak. Elvitt a Parázsba ebédelni, hogy kicsit elterelje a figyelmemet, de teljesen lelombozódtam, hogy ilyen lehetőségem nem lesz többet. 

Délután, hogy lefoglaljam magam, elolvastam (2 nap alatt amúgy) Szentesi Éva új könyvét, az Amíg a halál nem választ címűt, a könyvtárból vettem ki, már egy ideje fel voltam rá iratkozva, és szerdán szóltak, hogy mehetek érte. Részletesen elmeséli a rákja történetét, hogy derült ki, hogy élte meg, hogy esett vissza újra és újra. Nagyon érdekes volt és iszonyúan olvastatta magát, de teljesen maga alá gyűrt, amikor a végén becsuktam, olyan érzésem volt, mintha mindez velem történt volna meg, és a világon minden teljesen reménytelen lenne. Holnap vendégeink lesznek, vasárnap Dani kis Lulujával meg a szüleivel barizunk, jövő héten pedig Bécsbe mennénk két napra, de a könyv, meg a csalódás, hogy nem lesz az enyém ez a szuper kis állás a csodás iskolában, annyira agyoncsapott, hogy úgy éreztem, teljesen értéktelen vagyok, felesleges bárkivel találkoznunk, bárhova utaznunk, bármit csinálnunk. 

Barni elment meccset nézni egy barátjához, én lezuhanyoztattam Danit és eltettem aludni, és mikor én is indultam zuhanyozni, akkor láttam meg az emailt. Hogy örülnek, hogy szívesen jönnék, várnak hétfőn felmérni a terepet meg órákat látogatni, csütörtökön pedig tartsak két próbaórát. Ez még persze nem jelenti azt, hogy enyém az állást, de azért bíztató, nem? Most újra minden reményteljes lett. 

Egy nagy hullámvasút volt az elmúlt két nap, ezt ki kell pihennem. 

busy bee

Danit tegnap elvittem dokihoz, mert hiába írtam emailt, nem válaszoltak a rendelőből, és aggódtam, hogy nem lesz igazolása. Új gyerekorvosunk van, mert az előző, a fiatal, kedves, gyönyörű, menő doktornénink öngyilkos lett. Szerintem az egész falu nehezen tette túl magát ezen, megdöbbentő volt. Dani nem is tudja, mondjuk szerencsére nem sokat jártunk a rendelőben, úgyhogy fel se tűnt neki a váltás, pedig aggódtam, hogy majd kell róla beszélni. Az új doki megvizsgálta őt és mehetett ma már iskolába, pedig reggelre köhögött is, és nekem is belobbant a torkom. 

Reggel gyalog mentünk és nagyon fázott szegény, pedig volt rajta több réteg és a dzsekije is, de tényleg olyan csípős hideg van reggel, hogy a télikabát is elférne rajtunk, nem is fogjuk egymás kezét, mert melengetjük a zsebünkben. Ma tök spontán délután eljön apukám, mert lett egy csomó füge meg szőlő, meg gyanítom, hogy hiányzunk neki. Anya nem kimozdítható olyan könnyen, ő nem jön, pedig milyen jó lenne. 

Tegnap jártunk az Ikeában este, mert le akartuk cserélni a két fotelt, amikbe soha senki nem ül bele. Nálatok is van ilyen bútordarab, hogy kényelmes, tök oké, de valami miatt nem működik a ti lakásotokban? Van az Ikeában egy típus, amit kipróbáltunk a barátainknál, mert nekik van kettő és nagyon kényelmesek, most meg le is árazták őket, így vettünk kettőt, egy feketét és egy narancssárgát. Azt írják róluk, hogy "stresszűző fotelek", jó helyük lesz nálunk. 

Ja, és találtam itt a környéken egy angoltanár-álláshirdetést, ami szimpi, ma beadom a jelentkezésem. Nem illik teljesen a profilomba, mert általános iskola, de maga a suli annyira jó, hogy lenne kedvem hozzá. Meglátjuk. 

hétvége, hétvége

Annyira fárasztónak találom, hogy már minden, minden AI. A zenék, a dalszövegek, a reklámok, minden egyes kép és grafika, amibe belefutok. És nem csak megtámogatják a saját kreativitásukat, hanem pure, fantáziát és egyediséget teljes mértékben nélkülöző egyen produktumokról van szó. Micsoda világ ez? Milyen irányba megyünk? Olyan szomorú vagyok emiatt. 

Megvolt pénteken a koncertünk, amiről tényleg úgy éreztem, hogy Isten sem akarja, hogy megtörténjen, és ott is, mikor megérkeztünk, káosz volt, ah, tényleg, már csak nevetni tudtam az egészen. A legrosszabb végül az volt, fél 8-ra, mikor kezdeni akartunk, besötétedett és - túlzás nélkül - kb 10 fokot esett a hőmérséklet. Én rettegek a hidegtől, ezért vittem meleg rétegeket és sapkát is, de a közönség, főleg a gyerekes közönség nagy része hazaindult (csomó progi volt egész délután), mert fázott, és a srácok is lehelgették az ujjaikat két szám között, nem lehetett nagy élmény így gitározni meg dobolni. Viszont csodásan szólt és jól sikerült a koncert, sok ismerősünk volt és sokan voltak, akik először hallottak élőben, azokat az arcokat nagyon szeretem látni, miközben játszunk, utána pedig hallani a visszajelzéseket.. Pilla is eljött a kis családjával meg Olív a pasijával, ők már mind VIP rajongóink, áradt a szeretet. Dani is ott volt és végig rohangászott, majd vette le a dzsekijét meg a sapiját, szombat reggel meg tök náthásan ébredt, nem örültem, szerintem nem is tudott ma reggel suliba menni. Este 10-re már otthon voltunk, Dani fogmosás meg minden nélkül bedőlt az ágyba, mi meg Barnival még megittunk egy pohár bort meg dumáltunk, jó érzés volt így ketten levezetni a nagy pörgés után. 

Szombaton pihentünk, Danit kúráltuk kicsit meg főztem spenótot meg fasírtot, délután aludtunk, aztán meg lementünk kertészkedni, átültettem egy csomó növényemet, az mindig olyan jó érzés. Vasárnap az ARC kiállításon voltunk, ebédeltünk a Nagyinál, délután meg szabad foglalkozás volt mindenkinek, én aludtam, főztem sütőtök levest mára, meg csináltam banános babacsintát vacsira. Jó kis hétvége volt.