Szuperjó volt (nem), hogy a szünet második felét úgy töltöttem, hogy beállítottam az időzítőt, hogy már bevegyem a következő fájdalomcsillapítót, mire kimegy belőlem az előző. Kicsit bartelleztünk Luluékkal, volt hogy a kislány volt itt, volt, hogy Dani náluk. Volt kerámia táborban a sógornőmnél két délelőttöt, egyet Anyuéknál is aludt, aznap tudtam pihenni. Egy napot pedig csavarogtunk a városban, akkor még egészen jól voltam. Felmentünk a várba megnézni a csodaszép japánbirseket, megebédeltünk a Jamie's Italian-ben a napsütéses teraszon, aztán szétjátszottuk a Rumini játszóteret.
Tegnap Danival együtt szavaztunk, ő húzta be az X-eket, este alig tudott elaludni, annyira izgult, és nagyon boldog volt, mikor már jól látszott az eredmény. Barni bement a fiúkkal a városba, és erős FOMO-m van, hogy kimaradtam ebből a közös, földöntúli boldogságból, ami tegnap este az utcákon zajlott, de egyszerűen nem akartam, hogy Dani mással legyen ezekben a történelmi percekben, azt akartam, hogy együtt éljük meg.
Ma viszont madarat lehetne velem fogatni! Annyi remény és öröm van bennem, úgy érzem, bármi lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése