Kerek

Tegnap délután fél 4 körül megérkeztem a Kálvin térre, telefonáltam a barátnőmnek, aki akkor indult otthonról, a Baross utca elején lévő karácsonyi vásárban vettem magamnak egy szilvás forraltbort, rágyújtottam, és amíg vártam, néztem a siető, sétáló és andalgó embereket. Picit végre megnyugodtam a rohanó 5 nap után.

Hihetetlen, de ez a munka hozta el azt nekem, hogy minden a helyére került bennem, tudom ki vagyok, merre tartok. Nem tudom, boldog vagyok-e, valószínűleg nem, mert ahhoz kellene hogy legyen kihez hazamennem, és főleg kellene egy kis szerelemgyümölcs is, de úgy látszik, még más dolgom van előtte. És persze a sebeim is gyógyulnak még... De amiben biztos vagyok, az az, hogy jól érzem magam. Tudom, nem nagy szám egy szakközépiskolában a tiniket terelgetni, de mégis, de én ettől a munkától kiegyensúlyozott lettem, büszke, tevékeny, és a helyére került az értékrendem. Kerek lett az életem, így, most.