2013. december 14., szombat

Budapest, de csodás

Ma egy kicsit összeszedtem magam, és találkoztam tormacsillussal, akivel kicsit sétáltunk, majd megnéztük ezt a designvásárt (ti is nézzétek meg, minden csodaszép!), aztán megint sétáltunk, és beültünk finom thait enni papírdobozból a Gozsdu udvarban, majd újabb rövid séta után a Sugar!ban sütiztünk és kávéztunk. Szerintem eléggé jól tartottuk magunkat, igazi karácsony előtti csajos program volt, beszélgettünk, jól feltöltődtünk, és közben egy pillanatig sem éreztük a karácsony előtti hétvégékre jellemző őrületet, nem volt tömeg sehol, sőt. De a hangulat, az igazi volt. 

Közben én folyamatosan mondogattam Csillának, hogy nézd, milyen szép ez az épület, odanézz, innen milyen a kilátás a Bazilikára, ó, de jó ez az utca, itt annyira laknék, és így tovább. Én így, hogy hetente, kéthetente megyek be Budapestre, nagyon rá tudok csodálkozni, sokszor előfordult már velem. Nem mindig kap el, de ha igen, akkor csak tátom a szám. A múltkor, mikor este autóval jöttünk be a Nemzetibe a rakparton, majd utána ugyanott haza, körülbelül 10x elmondtam a családnak, hogy gyönyörködjenek a kilátásban helyettem is, ha már én vezetek, mert szerintem nincs még egy város ami ilyen meseszép, mikor este ki van világítva. Én már annyi helyen jártam, és sok hely igazán lenyűgözött, de szerintem Budapestnek nincs párja. Csak tudni kell jól kinyitni a szemünket. Mondjuk tény, hogy az aluljárókat ma tudatosan messziről elkerültem, hogy megmaradjon bennem a varázs. 

És elmentünk 2014-es Moleskine-t venni nekem az Írók Boltjába, és nem csak hogy simán volt olyan napsárga, amit szerettem volna (pedig nem is reménykedtem benne), hanem mindenféle volt, mi szem-szájnak ingere, kisherceges, legós, mikiegeres, mindenféle színű, méretű, vastagságú, alakú, stb. És én mindig visszasírom a Strand könyvesboltot New Yorkból, de az Írók Boltja, meg az Alexandra könyváruház is, ma már simán vetekszik kínálatban és színvonalban vele, és ráadásul gyönyörű helyen vannak, elképesztő épületekben. Jó, drágák, tény, de a könyvesbolt élmény akkor is nagyon komoly, én nagyon szeretem, és már nem is hiányzik a Strand. Csak New York. 

És ahogy sétáltunk Csillával, és nézegettem, hogy mennyi hívogató, hangulatos étterem, cool kocsma, kávézó, teázó, trendi gyorskajálda, cukrászda, klub, meg mindenféle egyedi boltocska kínálgatja magát a gyönyörű kirakatok mögött a legkisebb utcában is, és láttam hogy mindenütt szép fiatalok nevetnek, és élvezik az életet, hát tudjátok, ha nem tudnám hol vagyok, és valaki azt mondaná hogy ez Párizsnak valami trendi kerülete, én simán elhinném. És a karácsonyi vásárok, és Buda, meg a Széchenyi fürdő, meg a múzeumok, meg minden, minden van. És tudom hogy van nyócker, meg aluljárók, hajléktalanok, rengeteg szegény ember, meg lepukkant kocsmák, és nagymamák, akiknek nincs pénzük reggelire, tudom, és szörnyű belegondolni. De Budapest, a város maga csodás, engem mindig levesz a lábamról, és nagyon-nagyon büszke vagyok rá, hogy ő a mi fővárosunk*. 

És hazajöttem, és itthon három törpe ugrott rám, hogy ugye-ugye itt aludhatnak nálam, és vacsiztunk, meg zuhanyoztunk, és most teli hassal, tisztán és illatosan sorakoznak a kis takaróik alatt a kanapén, és mesét néznek. Jó kis nap volt. 



*Mondjuk ezek után elolvastam sokvagyok mai posztját, és így hirtelenjében nem is tudom, mit mondjak. 

2 megjegyzés: