Be kell vallanom, hogy ez az ünnepi időszak nem olyan könnyű nekem, mint amilyennek szeretném. Az ember igyekszik erős lenni, és kihúzva magát, mosolyogva csinálni a dolgait, mert a világ azt várja el tőle. És a tükörben is próbálom ezt a lányt látni, aki jól van, tevékeny, vidám, színes, és csupa kaland az élete, de néha egyszerűen nem ő néz vissza rám. Nem ő, hanem valaki, akinek néha ki vannak sírva a szemei, időnként nem tud aludni, és nem érti, hogy miért történnek vele igazságtalan dolgok, miért alakul úgy az élete, ahogy a legkevésbé szerette volna, hogy alakuljon.
Sajnos úgy érzem, hogy semmit nem tudok másképp csinálni, ami segítene. Csak várni tudok, hogy meggyógyuljak - ha meggyógyulok valaha. Várni nagyon fárasztó, és dühítő az érzés, hogy nem nagyon van ráhatásom arra, hogy hogy vagyok. Legszívesebben téli álmot aludnék, összekucorodnék valami puha, meleg, biztonságos helyen, és aludnék álomtalanul legalább jövő nyárig. Nem tudom hogyan másképp lehetne könnyebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése