2013. december 31., kedd

Nice to be back

Emlékszünk még azokra az időkre, amikor egyszerűen nem volt olyan opció, hogy kitegyem a lábam itthonról, mert az állandó sírástól óriásira püffedt szemekkel nem mehettem emberek közé - hát igen, nem is volt olyan régen. De azóta sokkal jobban vagyok. 

És vasárnap este randim volt egy nagyon kedves barátnőmmel, és csinosban, sminkkel, illatosan, 3 perccel a találka időpontja előtt felpattantam a bicajomra ahogy szoktam, a táskám a bringa kosarában, a nagy, kötött, színes sálam úgy a nyakam köré tekerve, hogy alig látszom. És száguldottam a Főtér felé, pontosan kiszámolva az íveket a jól ismert kanyarokban, hogy lassítanom se kelljen sehol, messziről integettek az ismerősök több helyen is, én meg vigyorogva integettem vissza, közben teljes erőből tekerve, hogy minél hamarabb megölelhessem a barátnőmet. És akkor éreztem a régi, jól ismert érzést, ami lassan megint felülkerekedik a szomorúságomon, hogy nagyon jó Molnár Ilonkának lenni. 

             

8 megjegyzés: