Electric avenue

Mindenféle konkrétumok nélkül, pasikról.

Ha 10 évvel fiatalabb lennék, annyira könnyű dolgom lenne. Helyes, kedves, okos, jó humorú srácok vannak körülöttem, akik még úgy is kíváncsiak rám, hogy tudják hogy ki vagyok, mennyi idős vagyok, mi van mögöttem, és esküszöm, válogathatnék (persze nem válogatnék, tudom én pontosan, kiről tépném le a ruhát legszívesebben). És viccből belemehetnék, mert szerintem jót tenne most egy könnyed kapcsolat, elterelné a gondolataimat, meg hát értitek: fun lenne. 

De az a baj, hogy pont abban a korban vagyok, amikor az ember nem csesz el szórakozásból sem éveket, sem hónapokat, legalábbis tudatosan nem. És főleg, nem erőszakolja rá magát (illetve a gyerek utáni vágyait) egy olyan pasira, aki még nem tart ott. És mint ahogy nekünk sem olyan könnyű érzelmek nélkül játszani a femme fatale-t, a férfiak szíve is könnyen törik. Meg persze tudom én, hogy a gondolkodásuk, meg a problémáik is teljesen mások, mint az enyémek.

Szilveszterkor kicsit itthon hagytam a jégkirálynőt, akit mostanában játszom, engedtem hogy hasson rám Olivér, és azt is hagytam a pasiknak (nem idegeneknek), hogy kicsit udvaroljanak nekem, és, hát, jó volt. :) Nem az történt, ami az utóbbi hónapokban sokszor eszembe jutott, hogy huh basszus, de gáz, kinek van kedve ismeretlen férfiakkal jólnevelt, bájmosolyos, erőltetett társalgást folytatni az unalmas munkájukról, meg a zenei preferenciáikról. Egyáltalán nem. Ökörködtünk, dumáltunk, nevettünk, táncoltunk, és volt rengeteg szikra, meg libabőr, és hát ez az egész irtózatosan izgi! Annyira jól éreztem magam, azóta is van egy félmosoly az arcomon. 

És nem, nem akarom siettetni a dolgokat, de már nem félek tőle, sőt... Várom, milyen lesz újra ismerkedni, randizni, szerelembe esni. 

Szóval helló, 2014! Hát nem?

wells goodspeed