Ahogy tetszett

Tegnap tehát voltunk színházban, a Nemzetiben persze, mert a bátyám ott dolgozik. Mikor kérdezte, hogy mennék-e velük színházba, előbb vágtam rá hogy persze, mint hogy rákérdezzek hogy mit nézünk meg. És mikor kiderült hogy Shakespeare... Hát, őszintén, lefagyott az arcomról a mosoly. Ne felejtsük el, én angol szakra jártam, Shakespeare mérgezésem lett, ő nekem álmomban se jöjjön elő. Arról meg nem is beszélve, hogy láttam a nemzetis III. Richárdot, én úgy színházban még sosem szenvedtem. Rossz volt, unalmas, hosszú, vontatott, és az összes díszlet három Peugeot autó volt (meg a végén egy motor = "Országomat egy lóért"), amivel Kulka János időnként besöpört a színpadra, kiszállt, a kocsinak támaszkodva lezavart egy beszélgetést valakivel, visszaült az autóba, majd kifarolt a színpadról. Bah. 

Tegnap az Ahogy tetszik bemutatóját láttuk, egy román rendező (SILVIU PURCĂRETE) rendezésében, és sejthető volt hogy nagy durranás lesz, mert dugig volt a színház, konkrétan minden magyar nagy színházi ember ott ült, meg még egy csomó mindenféle művész, én még soha egy helyen ennyi híres embert, olyanokat, akikre igazán fel lehet nézni, nem láttam, élmény volt. Például Blaskó Péter és Vágási Feri is egy karnyújtásnyira ültek tőlünk, de a szünetben is elképesztő volt kint körülnézni, nem túlzok ha ezt mondom, minden második embernek tudtam a nevét, és nem az ertéelklubból. 

És az előadás. Én végigröhögcséltem az egészet. Gyönyörű volt, nem túl sok díszlettel, de őrületes, fantáziadús, vicces jelmezekkel, nem akarom lelőni a poénokat. Esett a hó, és végig volt élő zongoraszó és szaxofon, ott a színpadon, a darabba bevont, a színészek közt elvegyülő zenészekkel, meg pont jó mennyiségű, nagyon kellemes kis fülbemászó ének, bárányok, szarvas és oroszlán. A színészeknek, Udvaros Dorottyának különösképp, ez jutalomjáték lehet, teljesen átjött hogy mennyire élvezik, mennyire jól érzik magukat. Udvaros egyébként az egyetlen nő a darabban, mert (Shakespeare, ugye) a női szerepeket is férfiak játsszák. És a nevek: Trill Zsolt, Bodrogi Gyula, Eperjes Károly, Reviczky Gábor, sorolhatanám. De a legjobb a darab hangulata, picit szürreális, de mégis nagyon emberi és humoros, úgy képzeljétek el, mint mondjuk egy Ulickaja regény (picit oroszos az egész) meg a Twin peaks (óriás, törpe, gyilkosság, fura hangok és képek) elegye. És az egész hangulaton csak dobott, hogy ugye bennfentesekkel voltunk, hallottunk sok izgi pletykát meg háttérsztorit, és a szünetben (két felvonás van) kimentünk cigarettázni, és visszafelé benézhettünk hátulról a színpadra, ahol épp sündörögtek a színészek meg a színpadmesterek.

Nagyon tetszett, gratula a rendezőnek és a társulatnak, simán megnézném még egyszer. Nézzétek meg ti is!