Elég rendesen kimaxoltam a mai napot is, de úgy látszik ez már csak ilyen. Majd a következő életemben macska leszek, és egész nap aludni fogok valami nagy puha párnán. Voltam randizni is, már ilyen igazi randin, pasival (nyugi, amit el akarok mesélni, azt úgyis elmesélem, amit meg nem, azt valószínűleg nem fogom). De nem ez volt a nap legérdekesebb mozzanata, hanem hogy utána az Anker egyik tulajával is volt találkám, aki egy nagyon jó barátom, és kikért nekem egy pohár Nyakas Olivért (péntek délután 5 óra, élni tudni kell), azzal a jelszóval hogy megérdemlem, a kezembe nyomta a szép nagy talpas poharat benne a finom fehérborral, és kimentünk cigarettázni (amúgy nem szoktam, csak ezekhez a ritka, leengedős-barátkozós pillanatokhoz szoktam kapcsolni), de rájött hogy vennie kell cigit.
És átsétáltunk az Anker közből a Király utcába, kezemben a pohár gyöngyöző bor, és mikor kijött a dohányboltból, rám nézett, és nevetett, hogy olyan vagy, mint egy igazi francia nő valami filmben, és úgy is éreztem magam, ahogy álltam a Király utcában a szép kigombolt kabátomban, fedetlen szőke fejjel az esőben a járdán, körülöttem a sietősen szlalomozó emberek, én pedig mosolyogva kortyolgattam a bort, mert vége a hétnek, előttem a hétvége, mögöttem egy szuper randevú, vár rám egy beszélgetés egy barátommal, és szép az élet.
 |
| andre kohn |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése