2014. február 6., csütörtök

Sugartown

Holnap megint péntek, kezdődik a hétvége. Ne értsetek félre, nagyon örülök neki, de félelmetesen rohan az idő, egyik hét röppen a másik után. Dolgozom, este igyekszem valamennyire feltöltődni, majd szigorúan 8 óra alvás. Emellett nagyon nehéz eltalálni, hogy a hétvégét igazán jónak, hasznosnak, pihentetőnek, de egyben eseménydúsnak érezzem. Nem fér bele másnap, vagy komolyabb láblógatás, mert akkor egy percre elkalandoznak a gondolataim, és már vasárnap este is van (van annál bármi szomorúbb?). Igyekszem jönni-menni, kulturálódni, találkozni, barátkozni, hogy ha már egyszer a hétköznapjaim a munkáról és a túlélésről szólnak, legalább a hétvégéim legyenek olyanok, amiktől feltöltődöm, és amikre szívesen emlékszem majd vissza 70 évesen - ne csak egy szomorú tél legyen ez, amit végigdolgoztam. Tudom, majd a tavasz más lesz, és a nyár, az lesz az igazi élet, most takarékláng van. Ez valahogy mégsem nyugtat meg. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem csak egy életem van. 

7 megjegyzés:

  1. Hát, legtöbben így élünk, bizony, hétkor kelés, egész nap robot, este még főzés-vásárlás, szerencsések azok, akiket esetleg eltartanak vagy örököltek vagy úgy vállalkozhatnak, hogy nem kell 12 órát gürceljenek. Ez mondjuk teljesen vállalható, ha az ember szereti a munkáját, és egy pokol, ha nem...

    VálaszTörlés
  2. Ja, és nekünk egész nyáron is végig ez megy ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Félreértesz, nem a munkával a munkával van gondom. Meséltem már, hogy nekem üdítő hogy "csak" ennyit kell dolgoznom a nyelviskolához képest, ahol reggel 7-től este 8-ig voltak órák, és nem hogy nyári szünet, de még fizetett szabadság sem volt.

      Azzal van gondom, hogy CSAK a sok munka van, és nem nagyon történik semmi más, nehéz látni, hogy miért csinálom, hacsak nem azért, hogy hónap végén félre tudjak tenni valamennyit. Csak eltelik az idő. A bátyámék is sokat dolgoznak, de este hazamennek, körbeülik a vacsoraasztalt a gyerekekkel, röhögcsélnek, és érted... Így nem gondolkodsz azon, hogy mi az élet értelme. Persze 36 évesen én is ilyenekre vágyom, de nekem ez most nem adatik meg.

      Azt találtam ki, tudod, meséltem, hogy majd csinálok mindenfélét hétközben is, de heti 29 óra és 6 magántanítvány mellett örülök ha heti kétszer van erőm mozogni kicsit, nem hogy még programokat is kitaláljak magamnak. Ezért kell jól kitalálnom a hétvégéket, hogy legalább olyankor legyen életem a munkán kívül is. Ha az ember, szerelmes, párkapcsolatban él vagy családja van, akkor a közös piacra menés, délig ágyban sorozatnézés, főzés, vagy nemtudom micsoda is kurvajó program hétvégére, és feltölt és fun, de így egyedül... Muszáj élményeket keresnem, és közben töltődni, pihenni, ilyeneket. Így értettem.

      Törlés
    2. Ilonka, tökéletesen egyetértek veled, bár nekem annyi szerencsém van, hogy hétköznap fél 5-kor vége a melónak, és belefér egy-egy baráti beszélgetés. Ami viszont nehezebb, hogy hétvégén mindenki a párjával, családjával, így az egyedül töltött idő még jobban fáj, és ablakon kidobott kincsnek tűnik.

      Törlés
  3. a vasárnap délután a hét legszorúbb része, már gimis koromban is utáltam... akkorra már sohasem szervezek semmi programot, inkább csak lustálkodni szeretek, sorozatot nézek, ilyesmi, h rápihenjek a hétfőre, lehet, h taktikát kellene váltani és vmi izgis dolgot csinálni és akkor nem lenne olyan rossz..

    VálaszTörlés
  4. teljesen megértem, átérzem amit írsz..én is folyton zsonglőrködöm az idővel mert valamiért fejembe vettem hogy tartalmasan szeretnék akkor is élni, amikor egyedül, így megpróbálok mindent -sportolást, bulikat, barátokat, fényképezést, vásárlást, takarítást-belegyömöszölni azokba a hétvégékbe, amikor egyedül vagyok. Általában nem sikerül sosem, és gyakran megy az alvás rovására a nagy igyekezet. Mi van most a zenéléssel, az nem feltöltődős tevékenység számodra?

    VálaszTörlés