Itthon

A múltkor beszélgettünk Ádámmal, akit talán ti is ismertek innen a kommentekből valamennyire, és aki az igazi életben is a barátom, arról, hogy ő beköltözött innen a környékről Budapestre, és egy csomó okból kifolyólag nagyon szeret ott lakni. És meséltem neki, hogy sokszor eszembe jut, hogy lehet hogy nekem is be kellene költöznöm hogy felpezsdüljön kicsit az életem. De persze tudom azt is, hogy lehet hogy nyernék vele bizonyos dolgokat, pezsgőbb szociális életet, több havert, elérhetőbb kultúrát és menő gasztroélményeket, de közben vesztenék is vele, egy csomó pénzt, egy boldog kutyát, a friss levegőt, a nyugalmat, a bringatúrákat, a napi szinten elérhető családot, ezt a várost. 

Aztán ma délelőtt csatangoltunk vagy 3 órát az ebbel, és már nem is értem, miről beszéltem. A Dunakanyarban lakni, főleg tavasztól őszig, nagyon jó. Különösen, hogy a délutáni szieszta idején pont idesüt a kanapémra a nap, ezt semmiért sem cserélném el.