Touched

Annyira jó volt a mai nap, de valahogy úgy érzem, hogy így, hogy a termekben kicsapjuk az ablakokat, és süt befelé tiszta erőből a nap, így nem lehet rossz napunk a suliban egyáltalán, még akkor sem, ha vannak olyan napok, mikor egyáltalán nincs kedvük tanulni. A diákok is jókedvűek, és nagyon fura, de mivel már egyre jobban ismerjük egymást, és egyre inkább megvan a közös hang, néha nem is olyan mintha tanár lennék, hanem inkább egy diák közülük, aki valami fura okból kifolyólag maga vezényli le az órákat. 

A héten szinte minden órám jól sikerült, és volt néhány különösen jó élményem, hogy dolgoznak kis csoportokban, teljesen önállóan valami kreatív dolgot, és pont olyan az egész, ahogy a jó nyelvoktatást elképzelem, hogy a tanár nem tanár, aki leadja az anyagot, hanem inkább egy segítő, aki ott van, ha esetleg szükség van rá, de a diákok maguk fedezik fel a nyelvet. És sokszor hívnak oda, és látom hogy sok sikerélményük van, és ez nekem óriási öröm. És sokat ökörködünk és nevetünk, és nagyon jó a hangulat, és persze a legjobb, amikor már nem is az anyagról van szó, hanem csak beszélgetünk. Mindig mondják, hogy a diákokat partnerként kell kezelni, és azért ők hálásak lesznek, de tudjátok, én azt érzem, hogy a diákjaim partnerként kezelnek engem, és épp hogy én vagyok nagyon-nagyon hálás ezért. 

Ma néztük az ünnepséget, ami nagyon komolyan volt összerakva, le a kalappal a kollégák előtt, és egy csomó diákom szerepelt benne, és annyira jó érzés volt, komolyan büszke voltam rájuk. Somolyogtam is ezen kicsit közben, hogy nem is olyan régen ismerem őket, és mégis milyen közel állnak hozzám. Nagyon szeretem a munkám. 

aledan