A jól megszokott vasárnapi kerekezést igencsak elmosta az eső, pedig nagyon kívánja a szervezetem. Ha futni elmehetnék, az is jó lenne, de esőkabátban, gumicsizmában csak nem megyek, pedig van elég profi védőfelszerelésem:
Így aztán itthon ugráltam a zenéimre, de az valahogy nem ugyanaz, így tavasszal a mozgás nekem a friss levegőt, a harsogó zöldet, meg a gyönyörű tájat is jelenti, és ha ez nincs, akkor hiányzik hozzá. Bánatomban jól rájártam a tarte tatinra, bár úgy tűnik, nem csak én, mert már alig van belőle (hálistennek).
Holnapra még ki vagyok írva, így a tanítás helyett ilyen remek programjaim lesznek, mint hajnali vérvétel, orvos, könyvelő az adóbevallásomhoz (én több helyről kapok fizut, emiatt nekem a munkahelyem nem csinálja meg, de már összekészítettem a kis pakkot, pedig nagyon ügyesen tudom az utolsó pillanatig halogatni, sőt, az egyik évben 2 héttel később adtam fel, de csodák csodája nem büntettek meg, de majd idén felnőtt leszek), tigáz. Élni tudni kell.
Még olyan izgalmasság van, hogy a kiskutya tegnap a Dunaparton belefetrengett egy nagy halom büdös halnemtudommibe, mondjuk annyira boldogan, szinte vigyorogva tette, hogy nem lehetett nevetés nélkül megállni, még ha ordítottam is közben, hogy ezt azonnal hagyja abba, de olyankor nem hal(l). Mondjuk jobban örülnék, ha a rózsaszirmok iránt érezne ilyen ellenállhatatlan vonzódást, de nem, ő döglött hal illatú parfümöt kér a szülinapjára. Hangsúlyozom, egy óriási szőrgombolyagról beszélünk, így nem az van, hogy gyorsan megfürdetem és kész, hanem még napok múltán is halszag csóvát húzunk magunk után séta közben. Szoktam mondani, hogy nem velem van, de annyira a nyomomban van mindig, nehéz őt letagadni. Szóval most nem jöhet be a lakásba, amitől ő nagyon szomorú (mert bár kint alszik, napközben be szoktam engedni), így néha kijárok ápolgatni a lelkét, ő pedig hálából jól hozzámbújik a halszagú, esőáztatta testével.
Holnapra még ki vagyok írva, így a tanítás helyett ilyen remek programjaim lesznek, mint hajnali vérvétel, orvos, könyvelő az adóbevallásomhoz (én több helyről kapok fizut, emiatt nekem a munkahelyem nem csinálja meg, de már összekészítettem a kis pakkot, pedig nagyon ügyesen tudom az utolsó pillanatig halogatni, sőt, az egyik évben 2 héttel később adtam fel, de csodák csodája nem büntettek meg, de majd idén felnőtt leszek), tigáz. Élni tudni kell.
Még olyan izgalmasság van, hogy a kiskutya tegnap a Dunaparton belefetrengett egy nagy halom büdös halnemtudommibe, mondjuk annyira boldogan, szinte vigyorogva tette, hogy nem lehetett nevetés nélkül megállni, még ha ordítottam is közben, hogy ezt azonnal hagyja abba, de olyankor nem hal(l). Mondjuk jobban örülnék, ha a rózsaszirmok iránt érezne ilyen ellenállhatatlan vonzódást, de nem, ő döglött hal illatú parfümöt kér a szülinapjára. Hangsúlyozom, egy óriási szőrgombolyagról beszélünk, így nem az van, hogy gyorsan megfürdetem és kész, hanem még napok múltán is halszag csóvát húzunk magunk után séta közben. Szoktam mondani, hogy nem velem van, de annyira a nyomomban van mindig, nehéz őt letagadni. Szóval most nem jöhet be a lakásba, amitől ő nagyon szomorú (mert bár kint alszik, napközben be szoktam engedni), így néha kijárok ápolgatni a lelkét, ő pedig hálából jól hozzámbújik a halszagú, esőáztatta testével.
 |
| a bűnös |
ez a fej :D
VálaszTörléssays it all, really!
igen. :) az a baj, hogy ő a halszagról valószínűleg nem tud, fogalma sincs, mi ez a zord bánásmód, és annál inkább nyomul, hogy kiengeszteljen, akármit követett is el.
TörlésNem úgy van, hogy ha rögtön utána összeszidtad, akkor azért tudja, hogy micsinált?
TörlésMondjuk nem értek a kutyákhoz. Meg kicsit irtózom is tőlük, főleg mivel az egyetlen kutya, amit ismertem - egy hatalmas drótszőrű kutyulék, aki egy exemé volt -, annak hasonló volt a kedvenc hobbija, csak őőő .. hmm, más állatok ürülékével. Tehát volt olyan, hogy az volt a projekt, hogy a kutyát beállítottuk a fürdőkádba, esküszöm, 60 percig verettük forró vízzel meg különböző samponokkal - közben majdnem néha elhánytam magam -, és mikor már nem folyt belőle a fekete lé, akkor megpróbáltuk megszárítani. Természetesen a kutya azonnal megneszelte, hogy nyitvahagytuk az ajtót, és már sipirc is ki az utcára, és hogy találtuk meg? Miután belefetrengett egy tetemes adag sz.ba ismét, épen a maradékot próbálta vígan befalatozni.
És persze what is your problem tekintet hozzá.
Na azóta én a kutyáktól egyszerűen sikítok, főleg, amikor emberek a tiszta ágyneműben együtt alszanak velük.. wtf? :o
Az úgy oké, szerintem ott azt még megérti, de hogy itthon miért nem engedem be, ezt nem tudja összekapcsolni. Te is szeretnéd a gyereked, ha szaros lenne, akkor is, nekünk ez kicsit olyan. :)
TörlésÓóóó csak egyszer próbáljon szarba belefetrengeni, azon nyomban kitagadom. Ezt a halas dolgot is most egy hónapja találta ki, pedig 8 éves, soha előtte nem csinálta, pedig naponta járunk a Dunára.
" Te is szeretnéd a gyereked, ha szaros lenne, akkor is"
Törlésez jó példa :))
A mi kutyánk is olthatatlan vágyat érez a döglött halban és az emberi-állati fekáliában való fetrengésre.
VálaszTörlés^^THIS
TörlésA kutyáknál ez valahogy olyan lehet,mint a parfüm.A miénk majdnem megölte magát,amikor nagy igyekezetében,hogy kimenjen megmártózni a kertrendezéshez hozatott trágyában,valahogy beszorult a feje a kennel kerítésébe.A másik kutyánk meg ette a saját ürülékét,amikor megöregedett.
VálaszTörlésNa,de ez a bűnbánatos fej iszonyú cuki:-)
Azt olvastam valami állatorvos válaszol rovatban, hogy az ürülékevés lehet fehérjehiány illetve az elégtelen emésztés jele is (vagyishogy mivel elsőre nem tudott elég tápanyag felszívódni, ezért megeszi még egyszer), főleg idős korban. De a büdös dolgokba való belefetrengés az szerintem is a vérükben van :)
TörlésAz én kiskutyám a cicák kakiját próbálja meg néha-néha kihorgászni az alomtálcából, ha éppen kicsit elbambulok és nem dobom ki időben. Annyit már sikerült elérni, hogy legalább nem eszi meg, "csak" hurcolja nagy boldogan, én meg kergetem, szóval jól elvagyunk :) A férjem az elején nagyon tiltakozott az ellen, hogy a kutya bejöjjön majd be az ágyba, de aztán ő is belátta, hogy ez nagyon igazságtalan megkülönböztetés, mert a cicák meg ott alszanak (ők nem kijárósak, Brióst viszont viszem sétálni, utána persze alapos láb és egyéb tisztítás), aztán amikor már fel tudott ugrani az ágyba, ő volt az, aki azt mondta, hogy "nehogy lezavard". Azóta is együtt horkolnak :D
VálaszTörlésJesszus, halszag??? Én ennél tagadtam volna ki :))
VálaszTörlés(Marcipán allergiás a halra, de még a szagára is, blöe)
Én meg tenger gyümölcseis masnitésztát főztem vacsorára, meg holnap ebédre, nekem az egyik kedvenc ételem a hal, minden formában. Mondjuk kutyaillatnak nem az igazi. :)
Törlés