2014. június 5., csütörtök

Kezdődik

A napom végül zseniális lett, sok órám volt, de egyetlen órán sem tanítottam úgy, ahogy kellett volna, hanem lezártam őket, meg beszélgettünk, és van, hogy úgy érzem, hogy ezzel sokkal többet teszek hozzá a gyerekek életéhez, mintha angoloznánk. Az egyik osztály azt mondta, hogy 'a tanárnő nagyon sokat változtatott rajtunk', egy másik osztály pedig néhány hónapja majdnem teljesen leszokott a káromkodásról, miután kifejtettem a véleményem a dologról, és ma felhívták rá a figyelmem, hogy ugye tudom, hogy ez nekem köszönhető? Az egyik csoport még mindig nagyon gonosz velem, de csak néhány lány (4, köztük akivel már volt konfliktusom), és úgy döntöttem, nem foglalkozom ezzel. És persze mindenki ígéri, hogy jövőre sokkal szorgalmasabbak lesznek, és tanulnak sokat, de hiszem, ha látom. :)

Ráadásul pedagógus nap alkalmából le kellett menni az igazgatói irodába, ahol pusziért cserébe borítékokat kaptunk Erzsike utalványokkal, aminek nagyon örültem, főleg, mivel mikor először mondták, hogy hívat az igazgató, akkor kicsit összeugrott a gyomrom, hogy vajon miért kapok lecseszést. És mikor aláírtam, akkor volt a nevem mellett egy szám, ami nem volt olyan sok, de azért jó az. És hazaértem, megszámoltam, és pont 10x annyi volt, mint amennyire eredetileg számítottam. Kicsit ugrabugráltam örömömben, és most még jobban szeretem a munkám. 

Aztán suli után rövidnadrágot húztam, és kitaláltam, hogy akkor én most találok magamnak pedikűröst, bár úgy voltam vele, hogy ha találok is olyat, aki külön, a többiektől elszeparált részen dolgozik (mert halálom, mikor reszelgetik le a cuccokat a talpadról, és közben körülötted fodrászok meg vendégek vihorásznak, borzasztó), tutira nem kapok időpontot mára, vagy holnapra. Ehhez képest a legelső helyen találtam egy nagyon szimpi lányt, aki 10 perc várakozás után pihe-puha babatalpakat, és narancsos-piros körmöket varázsolt nekem, ráadásul iszonyú jót beszélgettünk. Szóval készen állok, jöhet a nyár. 

És aztán itthon olvastam egy órát, hogy a lakk atombiztos legyen, majd elmentem vásárolni, vettem kaját, itthon pedig csináltam egy hatalmas adag padlizsánkrémet jó sok hagymával, fokhagymával és petrezselyemmel, egy hatalmas halom pirítóst, kinyitottunk egy üveg bort, és a nagyobbik bátyámmal, a szüleimmel meg a gyerekekkel együtt hosszan, olaszosan vacsoráztunk és röhögcséltünk a kertben. És persze közben toltam nekik a finom kis nyári zenéket. És ez még csak a nyár kezdete!

Tudom hogy mutattam már, de kötelező nyári darab:

7 megjegyzés:

  1. Hihi, egy óriási padlizsán vár hasonló jellegű végzetre a hűtőmben ;). Igaz kert nincs, csak teraszok, de ma a másik terasz felett is lesz árnyékoló, úgyhogy asszem némi bútor upgrade után nálam is az egész nyár az olaszos esték jegyében fog telni! ;)

    VálaszTörlés
  2. Csak úgy árad a soraidból a nyugalom... :)

    VálaszTörlés
  3. A fiatalokat formalni sokkal-sokkal nehezebb, de sokkal-sokkal fontosabb is, mint angolul megtanitani. Szoval legyel nagyon buszke magadra! Es meg 10x ennyi Bozsit erdemelsz a karomkodasrol valo leszoktatasert.
    Nem mellekesen a tanarokba vetett hitemet is visszaadod az ilyen bejegyzesekkel. :-)

    VálaszTörlés
  4. Ilonka, megint nem írja senki a blogot helyetted :D

    VálaszTörlés