...

Annyira rosszkedvű vagyok, hogy el sem tudom mondani. Van némi családi konfliktus, mindegy, nem akarom részletezni, de nagyjából annyi, hogy kaptam egy beszólást a tesóméktól, úgy, hogy kurvasokat vigyázok a gyerekeikre, nem úgy, hogy megkérnek, hanem a kölykök át akarnak jönni, és akkor itt vannak egész nap, szülők nélkül (akkor is, mikor ők otthon vannak), ami azt jelenti, hogy egész napra le vagyok foglalva. Nem mintha lenne jobb dolgom, meg mindenbe be lehet őket vonni, bárhova eljönnek velem, és persze imádom őket, láttátok a képeket, de sosincs annyi se, hogy köszi hogy vigyáztál rájuk, hanem ez így teljesen természetes. És persze a beszólást nem szemtől szembe kapom, hanem a kicsiktől hallom vissza, mert persze ők nem tudják tartani a szájukat, és a tesóm amúgy végig is hallgatta, amint a legkisebb beköpi őket, haha. Én itt meg vagyok győződve róla, hogy kibaszott jófej nagynéni vagyok, és milyen mázlijuk van, hogy ennyire leveszem a terhet a vállukról (a nagyszülőkkel együtt), erre tessék. 

Ma délelőtt a kollégámék kertjében volt miniösszeröffenés, brunch, és tök jó volt, de nem tudtam jól érezni magam, mert puffogok magamban. És hazajövök, és persze megint itt vannak a gyerekek, akik, ha én itthon vagyok, nem akarnak mással játszani, de most azért azt sikerült elérniük, hogy meg vagyok sértődve, és nincs kedvem velük lenni, pedig a kicsik igazán nem tehetnek semmiről.