2014. július 12., szombat

Ez most ilyen

Főztem ebédet, ettünk, ittunk egy pohár bort, elmosogattam, kicsit pihiztem, aztán mivel hirtelen nyár lett, összeszedtem a cuccom, írtam a vizslás fiúnak egy sms-t, hogy Dunapart:)?, bringára ültem, és letekertem a kis magánstrandomra. Aztán jött a válasz, hogy ők most voltak, elkerültük egymást.  

Sütkéreztem, csorgattam a nyálam a júliusi BBC Good Food-ra, olvastam*, zenét hallgattam, gyönyörködtem a kilátásban, aztán pedig megállapítottam, hogy már mindent egyedül csinálok, és ha jobban megnézem, valószínűleg magányos vagyok, még ha nem is feltétlenül érzem magam rosszul ebben a helyzetben, vagy legalábbis volt már rosszabb.  
Aztán 6 körül hazamentem, visszavittem a kutyát a partra, most ő csobbant, otthon megetettem, jött a bátyám a gyerekekkel, társasjátékoztunk meg vacsiztunk együtt, lezuhanyoztam, felkötöttem a hajam, majd körbetelefonáltam, hogy ki jön velem a városba inni egy fröccsöt, meccset nézni, vagy valami. És senki. Szokott pár biztos pontom lenni, a sógornőm, a csajok, meg még néhány arc, de most senki nincs itthon/nincs kedve/nincs jól/nem akar velem találkozni/nem tudom. 

Ezen úgy felhúztam magam, hogy basszus, ne már, annyira szánalmas nem lehetek, hogy lemosom a sminkem, pizsit húzok és befekszem a TV elé, mikor totál mehetnékem van. És elhagytam 2000 forintot is strandolás közben, és elromlott a futós fülhallgatóm is, és a vizslás fiú is, ugye, és senki sem akar velem találkozni, és 2 napja nem érzem jól magam, állandóan szomjas vagyok, és semmi nem oltja a szomjam, és nyomott vagyok, mintha nem ittam volna kávét (pedig olyan hibát én nem követek el), a kurva férjem, meg az emlékek, a válás, hát az egész világ összeesküdött ellenem. Így inkább futócuccot húztam, és elmentem futni. Legalább egy hete nem futottam már, mert mindkét térdem alatt begyulladt a csonthártyám, és fájt (tessék, még ez is), és pihentettem, de már pont elmúlt. És zenével futottam, tök jó volt, jól ment, jólesett.

És futás közben persze agyaltam, hogy mit csinálok? Az van megbeszélve magammal, hogy gyógyulás van, zen, befelé figyelés, tanulás, töltődés. De ehelyett várok itt olyan pasikra, akik konkrétan semmit nem tesznek értem, és amúgy nem is ismerem őket. Az egyikkel csupán 3 kutyás találkozást tudok felmutatni, és azóta is többet szól hozzám az instagrammon mint szóban, ráadásul be kell hogy valljam magamnak (itt most el fogok veszteni egy csomó olvasót), hogy aki Ákost hallgat, és Wass Albert idézeteket tol a FB-ra, azzal én nagy valószínűséggel egy csomó minden másban sem leszek egy hullámhosszon. A másik levelet ír egy társkeresős oldalon, tudja a nevem, meg mindent rólam, és mikor rákeresek a nevére, kiderül, hogy ismerősök vagyunk a FB-on, pedig nekem nem is rémlik**, ami konkrétan ijesztő. És aztán ott a harmadik pasi, aki halál szimpi, tök jókat ír, okos, érdekes, és randira hív, amit lemond a randi napján, mert ő előző nap bebaszott a haverjaival, és nem akar rossz első benyomást tenni. Hát WTF? Úgyhogy kicsit hátraarc van, tudjátok, van az az oravecznórás közhely, hogy ha egy férfi látni akar, az tesz is érte (vagy valami ilyesmi magasröptű cucc), de hát tényleg, hagyjuk már, instagramkommentek, meg fontos bebasznivalóm volt tegnap, aha.

Ami pedig a szociális életemet, meg a szombat estémet illeti, ez is normális (mondjátok, hogy az), mindenkinek megvan a saját élete, nem érnek rá, na bumm, más sokkal többet van egyedül mint én, még esetleg úgy is, hogy családban él. Tök fölösleges nekiállnom sajnálni magam, minden oké, csak magamra kell koncentrálnom továbbra is. És most lezuhanyozom, bicajra ülök, és elmegyek, iszom egy fröccsöt, és megnézem a meccset valahol. Egyedül. 

*Szerintem ez Lenszi miatt van, aki a múltkor beleverte a csúfot Grecsóba meg a könyveibe, én pont a Tánciskolát olvasom, és meg kellett ma állapítanom, hogy borzasztóan unom, nem érdekel, sem ahogy, sem amiről ír. Pedig én könyvet félbe nem hagyok (bár ez a fogadalmam már majdnem megdőlt egyszer Jorge Amado Flor asszony két férjénél, annál majdnem eret vágtam magamon). De most nagyon szenvedek.

**Mondjuk ilyen FB ismerősből én elég sokat fel tudok mutatni.

6 megjegyzés:

  1. :DDDD Szegény Grecsó be fog perelni, hogy kampányt indítottam ellene.

    Amúgy szerintem is figyelj magadra, én ezeket az intelligensnek tűnő, jófej faszikat, akik aztán elbalfaszkodják, nem értem. Mármint persze, van a hót barom kategória, akivel elsőre látod, hogy szóba sem állsz, meg vannak a tök szipi-szupi fiúk, akik elsőre annak tűnnek, aztán...lsd bejegyzésed. Én nem értem, hogy ha ők most tényleg okosak meg intelligensek, akkor hogy lehetnek annyira vadbarmok, hogy ekkora hülyeségeket csinálnak? Na mindegy, szerintem nézz Wes Anderson filmeket inkább, többet ér ezeknél a fiúknál. :)

    Sajnos én sem vagyok Pesten, pedig fröccsöznék veled! (meccset nem garantálnék, de a Tánciskolát szidhatnánk)

    VálaszTörlés
  2. Teljesen normális, hogy kivételesen most nem találtál partnert az estéhez. :) Én most konkrétan egész nap azt terveztem, hogy a 21-i héten hová utazzak el EGYEDÜL, mert nálam meg erre nem ér rá senki, én meg a szabimat biztos nem töltöm Pesten. Szóval no para. :) A meccset meg én néztem volna meg veled. :D

    VálaszTörlés
  3. A Tánciskola tényleg szar, de a Megyek utánad az egyik legjobb kortárs regény!!!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is normális, hogy ez most így alakult, emiatt ne keseredj el.
    És abban is biztos vagyok, ha elmentél volna egyedül, jól érezted volna magad, vagy legalábbis nem sokáig lettél volna egyedül.

    Tofi: te pedig utazzál csak el szépen egyedül!!! Szuper jól fogod érezni magad, nekem továbbra is életem egyik legjobb kalandjaként maradt meg az emlékeimben, mikor anno egyedül elutaztam.

    VálaszTörlés
  5. Egyik pasit sem értem a három közül, ez mondjuk nem újdonság :)
    Szerintem a többit fogjuk a tegnapi szuperholdra (mert miért ne), én is és körülöttem mindenki valahogy nyűgösködik pár napja minden különösebb ok nélkül. Remélem ma este lesz társaságod a döntőre

    VálaszTörlés
  6. Ne szomorkodj, nem ér annyit, mondom ezt én, aki rettentően tud szenvedni a magánytól. De most egy ideje azt vettem észre, hogy elkezdtem magamra figyelni, pont ahogy Te is írod, hogy magadra figyelsz, és attól sokkal jobb minden.
    Grecsótól én a Mellettem elférsz-t olvastam, de totál bedepiztem tőle és le is tettem valamivel a fele után.

    VálaszTörlés