Érdekelne, hogy a ti pasijaitok/férjeitek (barátnő/feleség) tudnak a blogotokról? Olvassák? Az én férjem annak idején olvasta, de abból semmi jó nem sült ki, bár ez így folyamatában még nem tűnt problémának, sőt, arról volt szó, hogy majd 20 év múlva milyen izgi lesz a gyerekeinknek a kis képekkel illusztrált kalandjainkról olvasni (hahahaha). Mondjuk én nem írok szerintem nagyon titkos dolgokat, de az konkrétan kínos, ha egy rövid kapcsolat után szakítasz valakivel, és az aztán belelát a kis naplódba. Én van, hogy napi több órát szöszmötölök a fotókkal, a posztokkal, és hát mind mond ilyenkor az ember, mit csinál? Vagy elmondja, hogy ír, de nem mutatja meg, és aztán reménykedik, hogy a pasi nem talál rá valahogy?
Szóval nálatok ez hogy működik?
 |
| christopher dina |
Az előző tudott róla olvasta és néha kommentelt. Sokszor lecseszett, hogy milyen furán gondolkozom dolgokról. Amikor vége lett akkor bezártam.az újat végül elmondtam a férjemnek, de nem érdekli. Jobb is így..meg vele -ez közhely de - tényleg mindent megbeszélésünk.. Kényszeres közlékeny vagyok.
VálaszTörlésÉn is ezt csináltam, bezártam, de nem kezdhet az ember minden pasi után új blogot. :)
TörlésAz enyém tudja, de nem tudja ugye olvasni. De ha beszélne magyarul sem érdekelné szerintem. Különben a környezetem nem ismeri a blogomat és nem is szeretném, ha olvasnák! (és tök jó a kérdés, én is kíváncsi vagyok, hogy csinálják ezt mások)
VálaszTörlésmindig munkahelyen írtam, itthon még csak fel se néztem. nem tudta, h írok.
VálaszTörlésrégebben nekem a barátom és a barátnőim is olvasták, aztán kicsit elegem lett az olyan kérdésekből, hogy "de miért nem arról írtál, hogy..., nem is tetszett annyira" meg hogy "neked az egészből ez maradt meg?", szóval leállítottam mindenkit szépen, és elköltöztem :)
VálaszTörlésmindenki tudja, hogy blogolok, szerintem ha szeretnék, akkor meg is találnák, de megbízok mindenkiben, hogy nem (meg annyira titkos dolgokról én sem firkálok amúgy), és a kérdések/hülyeségek is abbamaradtak.
néha szoktunk poénkodni, hogy ezt majd jól megírom este, vagy hogy készülnek a képek a blogra, ez jó. szerintem jó, hogy nem kell titkolózni, de mégsem olvassák :D
Az exem tudott róla, meg a testvére, meg az anyja, ez addig nem is volt gond, míg minden rózsaszín volt, és ki nem dobott egyik pillanatról a másikra. Na akkor zavarni kezdett.
VálaszTörlésA barátnők nem zavarnak, a mostani párom meg nem tudja olvasni (nem magyar), ellenben tud a blogról, és nem érdekli, mert elmondtam neki, hogy ez az én játszóterem, és szeretném, ha tiszteletben tartaná (és így is van, mert amúgy biztosan seggen rúgna, ha megtudná, hogy raktam már fel fotót róla :)))
Zavarni kezdett, bezártad, és nyitottál új blogot?
TörlésEz időrendben pontosan így volt. Zavarni kezdett, de írtam tovább, aztán szünetet tartottam, majd írtam tovább. Aztán megelégeltem, és nyitottam egy új blogot (új névvel), és nagyon kevés embernek szóltam csak. A régi blog még élt, de mivel magam is freeblog menekült vagyok, az aztán egyszer csak a süllyesztőbe ment, így nem kellett bezárnom. Bár a hab a tortán az volt, amikor a saját blogomon valaki a halálhíremet keltette. És nem viccelek, ez tényleg így volt.
Törlésnekem se voltak jó élményeim azzal, amikor ismerősök előtt kitárulkoztam. egy idő után rossz érzés is volt, hogy akár azok is uptodate-ek a kis életemmel kapcs, akikről (már) nem akarom, hogy azok legyenek. frusztrált az egész és rossz is volt emiatt bezárni a blogot, máig sajnálom:(
VálaszTörlésegyébként a blogolásnak pont az a lényege, hogy olyan, mint egy titkos napló és pont ezért kell egy virtuális távolság, különben elveszíti az intimitását.
szerintem nem kell titkolózni, de mondani se. az én pasim nem tudja, de mi nem is használjuk egymás gépét, csak ritkán és akkor is más böngészővel ,mint a tulajdonosa, pont az elmentett jelszavak meg a privát tartalom miatt. ha rákérdezne, nem tagadnám le, de miért kérdezne rá?:) igaz, ha írok, akkor nem is ülök le közvetlen mellé. ez nálunk nem ad okot vitára, így szintén nem záporoznak ilyenkor a kérdések.
Az én férjem olvas, és teljesen jó így. :)
VálaszTörlésCsak pár ismerős olvassa, közeli barátnők közül talán egy. Igazából nem írok olyanokat, amiről nem tudhatnak, csak az zavar, ha nem kérdezik meg hogy vagyok, mert már olvasták a blogomon.. Ja meg még a voltfiú, és még a voltfiúvolcsaja is, magánnyomozó vagyok, mindent kiderítek :D Régebben idegesített, de már nem érdekel.
VálaszTörlésAz enyém is tudja, de nem tud magyarul, szóval nincs baj. Sokszor megkérdezi, h ezt vagy azt megírom-e, érdekli. :)
VálaszTörlésa férjem tudja, olvassa, amit leírok, úgyis elmondom neki. rajta kívül viszont senki más ismerősöm nem tudja és vigyázok is rá, hogy ez így maradjon
VálaszTörlésA. is olvasta, úgysem volt semmi amit ne tudna :D
VálaszTörlésén SOHA nem mutatnám meg olyan embernek, akit nem a blogos világban ismertem meg. és soha nem akarnám, hogy a fiúm olvassa, mert az az én szemétdombom, legalábbis számomra az, mindent leírok, amit bánt, de én nem akarom, hogy minderről így értesüljön, nekem ez a netes világ teljesen különálló a valódi társaságomtól. Dé mindig tudta, hogy van blogom, látta is sokszor, hogy épp blogolok, és annyit mondott, hogy engem ez nem érdekel, nem fogok rákeresni, ez a te saját kis világod. úgyis mindent megbeszéltünk, amit leírtam, de tiszteletben tartotta, hogy ez az én játszóterem.
VálaszTörlésA 8 év alatt mindenki tudott róla, mégis, már a legelején tisztáztuk, hogy ez a napló nem az, amit olvashatnak..és ők ezt mindig tiszteletben is tartották. Sosem volt probléma.
VálaszTörlésNem kicsit ambivalens dolog ez, hiszen bár nem szeretnénk, hogy mások lássák, mégis a többség esetében publikus blogokról beszélünk.. Egyes élethelyzetekben vagy döntések esetében kívülálló személyektől várjuk a megerősítést, a tanácsot. Mert ők talán másképp látják.
Nekem kékszemű tudta, a kapcsolatunk elejétől fogva, de ő azt mondta, ez privát dolog (számára elképzelhetetlenül borzalmas, hogy vadidegenekkel osztod meg az életedet :-) ), és nem is szerette volna olvasni. Aminek én kifejezetten örültem, mert ahogy Bögre is írta, ez az én kis szemétdombom, és teljesen más hangvételben írnám, ha olvasná a párom, az anyukám, vagy a legközelebbi barátaim. Ahogy nem olvasom el a másik emailjeit, smseit, úgy a blogját sem. Nekem kell a privát szféra, de ez biztos megint személyiségfüggő.
VálaszTörlésÉn Marcelnek talán egy fél év után mutattam meg, viszont akkor már számunkra egyértelmű volt, hogy nem lesz rövid kapcsolat. Ha szakítanánk, ne olvasná tovább, az biztos, mert nem lenne kedve az új pasijaimról olvasni. :) Én vele is legalább olyan őszinte vagyok, mint a blogommal, így nem érik ott meglepetések, na meg szerintem neked sem volt gond, amikor Gé olvasta a blogod, szóval látod, jól működik ez, csak akkor nem, ha ilyen a vége, de hát miért lenne ilyen! :) Én amúgy nem tudom, hogy írnék blogot, ha nem tudna róla, vagy mit mondanék neki, mit csinálok órákig a gépen, szerinte egyszerűbb megmondani idővel, aztán max. bezárni, ha nagyon nem akarod, hogy olvassák.
VálaszTörlésNéha amúgy anno Marcel is megpróbált ösztönösen "beleszólni", pl. hogy azt hogyhogy be sem blogoltam, meg neki szarul esett, amit írtam róla, de mondtam, hogy nem a cenzorom, és nem szeretnék ilyeneket hallani tőle, mindent úgy fogok leírni, ahogy én szeretnék. Akkor ezt szerintem megértette, hogy olvashatja, de csak annyira, mint bárki más, beleszólni már nem szólhat bele. Azóta ezt tiszteletben tartja. Tény, hogy ehhez a pasinak is "blogkompatibilisnek" kell lennie, vagyis érted, olyannak, akinek meg lehet mutatni, tudja a helyén kezelni, vagy mondjuk nem zavarja, ha írsz róla. Biztos vannak olyan pasik is, akik ezt el sem tudnák viselni.
Az én blogomat ismeri a környezetem. De mivel az a hétvégéim/szabadidőm virtuális képes emlékkönyve, ez egyáltalán nem gond számomra, sőt.
VálaszTörlésAhhoz tudatosan tartom magam, hogy mély dolgokat nem érintek blogban, bizonyos szereplőket kihagyok, vagy megkavarom a neveket, ill. virágnyelven utalok dolgokra, hogy pontosan csak az értse, akit illet. Akadnak néha szolgálati közlemények is, (ezek olyan jó lilaködösek), melyek csakis a célszemély(ek) számára érthetők. Kommentelés pontosan azért nincsen, hogy ne váljon (esetleg akár mást érintően) túl személyessé/beazonosíthatóvá a mese - de háttérlevelezések és -beszélgetések akadnak a bejegyzések nyomán.
Olykor meglepő helyeken köszönnek rám, (túrákon), hogy: Szia, Lidérc! Ezt szeretem, mert bár elsőre mufurcnak és visszahúzódónak tűnök, de ha valami kapcsán elindul a beszélgetés, hát akkor kiderül, hogy mégsem vagyok az.
én nagyon nem szeretném, ha bárki is, akár barát, akár pár, az ismerőseim közül, megtudná hogy írok blogot; nekem ez egy külön titkos élet. legalább öt évig volt egy- minden szándékom ellenére végül egészen sokak által olvasott- publikus blogom a freeblogon, ami nagyon feszélyezett, mert egyre inkább éreztem hogy nem lehetek maximálisan őszinte benne a fentiek miatt- ezért végül, öt év után elköltöztem onnan. ott humorokodtam meg jópofáskodtam, az újban teljesen őszinte vagyok. főleg, amióta már jelszavas, így el tudom magam engedni teljesen mert nekem a blogírás továbbra is oldschool módon azonos a naplóírással amint 14 éves korom óta teszek rendszeresen. az, hogy ennek köszönhetően ismerek egy maroknyi nagyon értékes lányt(fiút), az már csak hab a tortán.
VálaszTörlésÉn a férjemet úgy ismertem meg, hogy olvastuk egymás blogját :) Aztán később mindketten abbahagytuk a blogolást, de mivel nem turkálunk egymás zsebében/gépében/telefonjában, biztos vagyok benne, hogy ha újra blogolnék és megkérném, hogy ne olvasson, az úgy is lenne. Nem mintha titkaim lennének előtte, de ahogy mások is írták, engem feszélyezne az, hogy tekintettel kellene lennem arra, hogy mondjuk az ő szemszögéből máshogyan fest valami. Akkor pedig már nem lenne teljesen az én stílusom.
VálaszTörlésMi is blogon keresztül ismertük meg egymást, így valahogy ez adott :D Amit ott leírok, azt úgyis elmondom neki is (sőt, többet mondok neki mint amit valaha is leírnék blogban). Nem is ő a probléma, hanem mondjuk amikor valami random ismerősödről kifakadnál, mert épp az esne jól, de ott van az, hogy ki tudja olvas-e, ki tudja megtalálja-e a blogomat, és áh, inkább magamban tartom.
VálaszTörlés:) Az ismerősök pedig a másik fele, én Facebook-on is sokszor meggondolom, hogy mit osztok meg, mert a volt munkahelyem miatt elég vegyes az ismeretségi köröm (sok országból, vallással, nézettel) és nem szeretnék senkit megsérteni. Blogolásnál ugyanez lenne, bár egy részük nyilván nem tud magyarul
TörlésA facebookos használatot eddig a gimnáziumi tanárok miatt éreztem feszélyezve kicsit. Próbáltam beállítani hogy kik láthatják a bejegyzéseimet meg kik nem, de az ilyen helyzeteken egyértelműen az segített leginkább, hogy már elballagtam onnét :D De igen, az is olyan hogy nagyon kell vigyázni, mit ír, vagy mit csinál az ember...
TörlésMondjuk én ennek úgy veszem elejét, hogy FB-on semmit nem osztok meg, de tényleg, semmit, és a régi posztok 95%-át is töröltem. Itt van nekem önkifejezésre a blogom. :) Azt nem értem, a diákok miért barátkoznak a tanárokkal FB-on, én elvből nem jelölöm vissza egyiket sem, de ezt ki is fejtettem nekik, hogy ne legyen sértődés. Amúgy tartottam több osztályban is továbbképzést a FB-os biztonsági beállításokról, miután rájöttem, hogy leszarják, és ország-világ, a tanárok, meg mindenki látja a hétvégi hullarészeg, hányós, vagy épp meztelennős posztjaikat. És azóta a legtöbben szépen leszabályozták ezt, büszke vagyok. :)
TörlésNálam fordítva volt. A tanár jelölgette a diákokat, és olyan személyisége volt, hogy ha merted volna nem-visszajelölni, akkor köv. órán kihív felelni, és a felelet elején megkérdi, hogy demiértnem. Úgyhogy visszajelöltem és beállítottam, hogy ne lásson semmit. :D Legyen vele boldog.
TörlésIgazából eleve az egész facebook-használatot szabályozni kéne, borzalmas, hogy egyesek mennyire ott élik a magánéletüket. És személy szerint az emberek magánéletére nem vagyok kíváncsi (aminek tényleg magánnak kéne lennie, és egy, vagy max. két emberre tartozik), így azóta töröltem egy csomó ismerőst, mert már csak bosszantottak. A blogos szférában is vannak ilyenek sajnos, de ez csak egy nagyon kicsi hányad hál'istennek.
Egyébként gratulálok a teljesítményhez, ha mindenki már minimum ennyire odafigyelne arra, hogy mit oszt meg, vagy minimum mit enged láttatni FB-n vagy akárhol, máris egy jobb világban élnénk! :-D
én szerintem már kifejtettem a blogon, de azért hozzászólok, a statisztika miatt: mindkét komoly exem tudott a blogról, de csak az egyikük tudta url, név szinten, mindkettőjüktől azt kértem, hogy ne olvassa, hagyja meg nekem ezt a privát szférát, játszóteret, moze meghagyta, tudom, ismerem. josh pedig nem tudta a címét, és meg is ígérte, hogy nem keresi, neki is elhiszem. persze azért még így is sokszor óvatosan kellett bánnom az infókkal, mert van/volt néhány ismerős, aki olvasta..
VálaszTörlésa férjem tud a blogról, de nem tud magyarul, bár nem kimondottan titok a blog tartalma, azért jobb hogy így van. Ismerősök nem tudnak róla, s nem is akarom, hogy tudjanak.
VálaszTörlésNekem nem tudja senki szerintem, vagyis vicces lenne. Néhány barátom az elején tudta, de azóta változott a név, az url cím, stb. (Meg a barátok is kikopnak lassan.) Néhány blogos arcot ismerek is, levelezés szinten, meg van Mara, ő külön eset, vele nem tudom, hogy vagyunk, de ez más kérdés.
VálaszTörlésEngem nem izgat, ha valaki olvas a környezetemből, mert egyébként is elég szabadszájú vagyok, mindenkivel szemben, mindenről megmondom a véleményem. Igaz az érzéseim nem igazán akarom megosztani, kapcsolatokról, ez most tudatosodott bennem nem rég, szóval inkább zárok ebből, inkább ami más eszembe jut, agyfaszok, gondolatok, napi cselekvések, tourok, tripek, stb.
Na, de, amiért igazából írtam a statisztika mellett, hogy ez most, hogy miért és miről jutott eszedbe? :) Erre kíváncsi vagyok!
VálaszTörlésCsak érdekel, mások hogy csinálják, próbálok okos lenni a jövőt illetően. Ahogy én csináltam eddig, hogy olvasott a pasim, barátok, rokonok (az ő barátai, rokonai, pfff), nekem nem vált be. A család elől én 100%-ig titokban tartom ezt a blogot, a barátaim közül csak néhányan tudnak róla, és nem áll szándékomban senki más ismerősnek kiadni. Viszont hogy az aktuális, főleg hosszútávú pasi tudjon-e róla, az nagy dilemmám. Valószínűleg úgy fogom csinálni, ahogy Violet meséli: nem mesélem el, csak egyszerűen igényem lesz egy privát szférára, ami megadja majd a lehetőséget, hogy írhassam ezt a blogot, titokban, magamnak, őszintén. Aztán hogy ez menni fog-e, nem tudom.
Nagyon érdekes olvasni egyébként, hogy mennyire másképp csináljuk egy csomóan, és köszönöm mindenkinek, aki megírta. Nekem az fura, hogy sokan azt írjátok, olvas a pasitok, és ettől nem írtok mást, vagy másként, szerintem ezt nagyon nehéz kivitelezni. Jó, ha az ember könyvekről, kajákról, vagy patchwork takarók elkészítéséről ír, esetleg Lenszi* az, akkor oké. De azért én emlékszem, hogy annak idején én erősen cenzúráztam a saját posztjaimat, gondolataimat emiatt, még ha nem is feltétlenül mindig tudatosan. Meg hát valljuk be: az embernek a legőszintébb kapcsolatban is vannak, kell, hogy legyenek belső, titkos dilemmái, amiről nem akarja, hogy a másik tudjon, és amiről pont kurvajó lenne írni. És akkor a hullámvölgyeket még nem is említettem. És nem feltétlenül kell ezeket megfogalmazni a blogban, de én szeretném megtartani a lehetőséget, hogy leírhassam őket.
*Csak azért említem őt, mert szerintem ő az egyetlen, aki a kapcsolatuk nehézségeiről is ír, persze nem látok bele, mennyire őszintén, de tökéletesen hitelesnek tűnik, annak ellenére, hogy Marcel is olvassa. Mert ha csak arról ír az ember, hogy nekem van a legjobb férjem a világon, akkor persze, hogy nem nagy kunszt, ha ezt a világ legjobb férje olvassa, de mi van akkor, ha a lila ködön túl is őszinték akarunk lenni magunkhoz, vagy a blogunkhoz?
Én emlékeztem erre, hogy Mia írta, hogy a pasija tudja, hogy ír, meg azt is, hogy hol, de nem olvassa. Nekem ez ilyen teljesen hihetetlen volt, egyrészt, hogy a pasija nem érdeklődik, másrészt, hogy mondjuk baj van egy kapcsolattal, és a pasi nem fordul a bloghoz, ahol nagy eséllyel választ kaphatna egy csomó mindenre. Meg hát Mia(bocs, hogy téged hozlak példának) például nyíltan írt az exeiről, arról, ha flörtölt valakivel, a dilemmáiról, persze rengeteg jót is írt róla, mégsem lett volna vidám olvasmány Moze-nak. De hát olvasom, hogy sokan ugyanezt írjátok, hogy tudja, és nem olvas, isten áldja az ilyen férfiakat.
VálaszTörlésMondjuk nem tudom, emlékeztek-e a leányzóra (Medi), aki azt hitte, a pasija nem olvassa, ő meg mindent szépen leírt a kapcsolatáról, az exéről, meg a dilemmáiról, aztán kiderült, hogy a pasija titokban mégiscsak olvasta, és borult is a bili, lett belőle új+zárt blog.
Ja és Juditra reagálva még szeretném kifejteni, hogy az a világ legnagyobb, legmegbocsájthatatlan parasztsága és tisztelensége, ha valaki a szakítás után olvassa az exének (esetleg a pasija exének) a blogját. Fúúúúj.
VálaszTörlésElsőre eltünt a kommentem. :|
TörlésRövidebben még egyszer, a válaszod, a válaszok alapján elgondolkodtam, átgondoltam én is pár dolgot, köszönöm!