Délelőtt egy dzsungel-szerű kert közepén várt minket a terített asztal, kaptunk meggylevest tejszínhabbal, meg kemencés lángost, amit a saját kemencéjükben sütöttek. Most találkoztam először a kollégám feleségével, akit olyan 50 körülinek tippelek, talán több, ők voltak a házigazdáink. Annyira kerek, kiegyensúlyozott, kellemes jelenség volt Györgyike, és iszonyú csinos, a szarkalábaival, a repdeső fürtjeivel, a fülbevalójával meg a sztorijaival együtt, és annyira magától értetődő volt, ahogy azonnal mepuszilt-megölelt ahogy megérkeztünk (állítólag már sokat hallott rólam), hogy úgy jöttem el, hogy én ilyen akarok lenni ennyi idősen, mint ő. Vagy mint anyukám.
 |
| tubidu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése