Amikor először elkezdtem fogamzásgátlót szedni (Mercilon) 20 évesen, akkor teljesen megbolondultam. Nekem, a kiegyensúlyozott lánynak szörnyű, indokolatlan, gyomorszorító rosszkedvem volt, hisztirohamokat mutattam be a barátomnak, teljesen kifordultam magamból. Végül a kétségbeesett pasim unszolására, aki egyértelműnek találta, hogy a tabletta lehet a bűnös, elmentem egy nőgyógyászhoz, aki nem csak felírt valamit, hanem azt is megnézte, hogy kinek írja fel. Ő bizonyos szempontok alapján (haj-, bőrszín, forma, stb) bizonyos típusokba sorolta a nőket, és eszerint hozzám nem az a fajta fogamzásgátló illett (tudjátok, van az a fajta, aminél minden tabiban ugyanaz a hatóanyag van, és van, mikor 3 fajta tabi van), amit szedtem. A csere után egyik napról a másikra megszűntek a tüneteim és a hisztijeim is.
Na és egy ideje úgy érzem magam, mintha megint Mercilont szednék. Semmi nem jó, sírni tudnék, görcsben van a gyomrom, ingerült vagyok, sértődött, ilyen nyuszikacseszdmegalétrádat stílusban. És a legrosszabb, hogy nem tudok az érzelmeimről és az érzéseimről beszélni, nem tudok megnyílni, és hát tudjuk, a pasik milyen jól kezelik az ilyen helyzetet, amikor csak az egyértelmű, hogy baj, van, de hogy mi a baj, az nem derül ki. Tegnap este végül, mikor hiába kérdezgetett-vigasztalt, már csak annyit kérdezett, hogy lefeküdjük aludni? Én meg könnyekkel a szememben bólogattam, hogy aha, légyszi, legyen már ennek vége. Reggelre eltűnt a rosszkedv, de ki tudja, mikor jön megint?
Most mondhatnám, hogy a nehéz napjaim előtt állok, de olyanom minden hónapban van, és nem szokott ilyen reménytelen világvége-hangulatom lenni. Csak hogy a helyzet komolyságát hangsúlyozzam: tegnap már azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy nem vagyok, nem leszek elég jó ennek a fiúnak, unalmas vagyok, nincsen önbizalmam, és amúgy sem tudjuk hosszútávon folytatni ezt a Vác-Budapest ingázást, én ezt nem bírom, semmire nincsen időm (tényleg nincs), nem tudok sportolni, pihenni, és feladom önmagam. WTF.
Nem szedek antibébit, és 15 éve nem tapasztaltam ilyet, szóval nem értem, mitől lehet? Vagy csak ennyire fáradt lennék?
Szomorú vagyok.
Hát... "amúgy sem tudjuk hosszútávon folytatni ezt a Vác-Budapest ingázást", szerintem itt a kulcs. Megoldást kell találjatok. Hozzám például egyszerűen ideköltözött az ember: eldöntöttük, kész, jár innen dolgozni az autóval. Nehogymár a benzinpénzen múljék, hogy ne őrüljünk meg. Igen, venni kellett szekrényt meg ki kellett dobni egy csomó mindent, meg ötkor kel (nyaú), de mégis mennyire meg vagyunk könnyebbülve.
VálaszTörlés(Engem egyébként már a folyamatos telefonos mikor-hánykor-merre szervezés is megőrjített. Annyira jó csak simán _hazajönni_ a másikhoz.)
Az nem lehet, hogy annyira jól indul minden ezzel a pasival, és olyan szuper minden, amilyen az exszel is volt, és félsz, hogy ennek is olyan vége lesz? Mármint hogy önbizalomhiányod van az előző csalódás miatt, és azért gondolsz olyanokat, hogy unalmas vagy és nem leszel elég jó?
VálaszTörlésSzerintem lehet, hogy túl hirtelen volt a váltás a tengernyi szabadidő és a nulla szabadidő között, és ezt nehezen viseled, engem legalábbis az ilyenek ki tudnak készíteni. :(
szerintem is fáradtság és a még be nem gyógyult sebek... kitartás addig is, amíg túljutsz ezeken (és biztos, h túl fogsz jutni :))
VálaszTörlésMég , hogy te unalmas ember?!
VálaszTörlésNagyon sokszínű vagy, igazi egyéniség, amiből nem sok szaladgál az utcán.
A napokban pont turiztam egy klassz felsőt, és itthon mondtam is a páromnak, hogy tiszta "molnárilonkás", nagyon tetszik! :)
(Szerintem is az előző csalódás lehet az oka, hogy most minden rendben van, és akkor is minden rendben volt, mégis történt akkor, ami történt.
Ne gondolod azt, hogy ez a kapcsolat ugyanúgy folytatódik, mert biztos vagyok benne, hogy nem! )
Olyanon ne is gondolj, hogy unalmas vagy kevés lennél. Remek ember vagy, tele álmokkal, vágyakkal, hobbikkal, optimizmussal. Egyszerűen csak kevesebb időd lett magadra és ez az, ami egy kicsit megőrjít. Tudom, mert hasonló cipőben járok, igaz, hogy nekem egy kéthónapos veszi ki minden erőmet. :)
VálaszTörlésViszont az jó és üdítő megoldás, ha néha adsz magadnak egy-két szabadnapot. Rendbeteszed a kis fészkedet, kutyázol, barátokkal találkozol, feltöltekezel a többi napra.
Közös (online) naptár? Mi csináltunk egyet, és ami kipattan a fejünkből, felmerül program, azt beírjuk. Ami külön van azt is, meg amit együtt tervezünk azt is. Értelmesebbek és tervezhetőbbek a napok így.
VálaszTörlésAzt meg tényleg felejtsd el, hogy kevés vagy ennek a fiúnak. Miért lennél az? Vidám vagy, színes vagy, szórakoztató, kedves és ismételhetném amit a többiek fenn írtak! Csak meg kell szokni ezt az új helyzetet, hogy tényleg van ez a srác és tényleg szeret!
(Btw uez nekem is megvolt: ültem zokogva a teraszomon, én egyedül épp, és telefonban magyaráztam, hogy mondja meg, hogy én mit tudok hozzátenni az ő nagymenő életéhez - úgy látszik ez valami poszttraumás dolog lehet...).
Szóval meg fogjátok oldani, és lesz megoldás! Addig meg fel a fejjel és ne legyél szomorú. <3
Ilonka, döbbenten olvasom amiket írsz, hiszen te minden vagy csak nem unalmas. Szerintem csak kizökkentél a megszokott életritmusodból, és hiányzik a nyugi, nekem is szokott lenni ilyesmi a kapcsolatok elején amíg be nem áll az új rend, és trilliannal értek egyet: tényleg nem lehet megoldani hogy kiköltözzön hozzád és kocsival járjon be?
VálaszTörlésHa mégsem erről van szó akkor kutakodj picit magadban. Lehet hogy hülyeség, de írok egy sajátélményt: én pl gyakran estem abba a hibába hogy sokszor annyira akartam valamit, hogy amikor megkaptam, a tudatomnak megparancsoltam hogy ne vegyen észre zavaró dolgokat de azért ezt nem lehet csinálni büntetlenül, hosszú távon. De én is csak azt vettem észre hogy egyre rosszkedvűbb és elégedetlenebb vagyok, én nem találtam okát. Szerintem legyél két napig nyugiban, magaddal, mostmár nem kell stresszelned a tanmeneten, figyelj befelé.
Azt, hogy a válásod miatt vagy még néha padlón és ez csak egy lokális szélsőérték az önbecsülésedben, elmondták előttem - csak megerősíteni tudom.
VálaszTörlésMég egy dolog jutott eszembe: a pajzsmirigyed rendben van? Az enyém nincs és akkor szoktam ilyen lenni, amikor túltermelésben vagyok. Nem fogytál pl mostanában?
ó, szerintem ilyen mindenkivel szokott lenni néha... szerencsére elmúlik. sok-sok okosságot leírtak már a többiek, nekem még az jutott eszembe, hogy pl nálam a pms is csinálja ezt, pedig voltak idők, mikor a pms létezéséről se tudtam, nemhogy.. írtad ugyan, hogy kizárt, de életünk során változik a működésünk...
VálaszTörlés(nálam évekig minden oké volt, aztán őrületes fájdalommal kezdett megjönni, pár évre rá heló pms, azóta sikerült egy egész skálányi tünettel megismerkednem, változatos kombókban. néha enyhébb, néha semmi, néha még a fájdalom is egy tabi és kész. ((néha meg egyszerre vagyok tűzokádó zokogó sárkány és migrénes rókázógép.)) szóval hullámzó, és állítólag ez teljesen természetes.)
akár a fáradtság és újélmény dömping is kihozhatta, tapasztalataim szerint.
de lehet, hogy semmi köze hozzá, persze :D
Köszönöm mindenkinek. Még kísérletezem, hogy marad-e a nyüszögés, vagy elmúlik, ahogy lenyugszanak a hormonjaim. Jó lenne összeköltözni, de már így is komoly kompromisszumokat hozunk mindketten, most több egyelöre nem megy. Majd ha lesz egy kicsi időm, a többi kommentre is érdemben válaszolok.
VálaszTörlésÓ, hát mit mondhatnék... :) Szerintem ha valami fontos azt féltjük, és aggódunk, hogy elveszítjük, ez pedig tök normális. Mindenkiben benne vannak az előző csalódások, ez is tök normális. De az élet tök szép, izgalmas és kalandos, ha pedig majd szar lesz, ami egyáltalán nem biztos, akkor ráérsz kikészülni.
VálaszTörlésAnnyira kurva okos vagyok, ha másról van szó.
Nálam a nyár vége is ki tudja hozni. Persze, szép az ősz, annyi mindenre való, de egész más, amikor a hasonló, még hűvös reggelekkel, estékkel telnek a napok, de tavasszal, mert akkor egyre melegebb van, és tudjuk, érezzük, jön a nyár, "berobban" a természet. Ennek a fordítottját mindig az elmúlással képes a lelkem fogadni, emiatt eleinte nem is tudom az őszt a helyén értékelni. A többi hozzászólásban is van sok "magamra is ismerek" igazság, szóval szerintem összetett dolog ez nálad is. Egy összeköltözés tényleg sokat fog segíteni, amikor ott az ideje :)
VálaszTörlés