Fiúk

Otthon séta közben találkoztunk a vizslás fiúval meg a kutyájával. A vizsla úgy örült nekem, hogy majd kiugrott a bőréből, a fiúról ugyanezt nem tudtam megállapítani, de azért ő is kedves volt. A fotósnak már meséltem róla, annyit, hogy jó barátom, sok időt töltöttünk együtt a nyáron, meg még pár dolgot, és szerintem már kíváncsi volt rá, kérdezett is róla néhány dolgot, de azt soha, hogy volt-e köztünk valami, és hát nem is volt. Bemutattam őket egymásnak, elkísértük a vizslást, vicces volt a 3 kutya együtt. Beszélgettünk, és szerencsére a bringa-őrület ott volt, mint közös téma, szóval hamar jó kis beszélgetés alakult, megkönnyebbültem. Aztán a vizslás fiú kiokított minket bringás túraútvonalakból, és este meg is írtam neki, hogy mi volt, merre jártunk, válaszolt, és valahogy annyira tök jó, baráti az egész, semmilyen negatív érzés az egésszel kapcsolatban nem maradt bennem, és remélem, hogy benne sem. És tudjátok, ahogy hallgattam a beszélgetésüket, nem vagyok biztos benne, hogy nem lesznek ők nagyon jóban a fotóssal. 

Cat Coquillette