Sick, tired and busy

Annyi mindent csináltunk a hétvégén megint, a péntek délutánt mondjuk a nyelvparádén töltöttem munka ügyben, de aztán elmentünk vacsizni, meg csavarogni, majd otthon, nála romantikáztunk. Nem jellemző rám, de most nagyon várom a telet, a havat, meg a karácsonyt is, mert látom, hogy gyönyörű lehet olyankor az a környék, és lehet majd forralt bort inni a karácsonyi vásárokon, ajándékokat vadászni a családnak, hógolyózni a parkban, és aztán otthon forró teát inni, narancsos-gyömbéres sütőtöklevest főzni, sütit sütni, meg téli hangulatú filmeket nézni az ágyból. Mondjuk ugyanezt nálam is lehet persze, de örülni fogok a téli Budapest hangulatának is nagyon, úgy, hogy nem csak belecsöppenek kicsit, hanem bármikor haza lehet menni lecserélni a vizes kesztyűket száraz, meleg cuccokra. 

Szombat reggel felkeltünk korán, és kimentünk a Fény utcai piacra bevásárolni. Maradjunk annyiban, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy ott vettünk gyümölcsöt, zöldséget, húst, ugyanis túlzás nélkül háromszor annyiba kerül minden, mint nálunk otthon a szép kis piacunkon, de komolyan, 1 kg szőlő és 4 db barack 2500 Ft, 1 csomó sárgarépa 500 Ft, én meg nem vagyok hozzászokva, hogy nézegessem, hogy hol olcsóbb, otthon kifizetem amennyibe kerül, és kész, itt viszont eléggé meresztgettem a szemem az árak hallatán, hogy ööööö? Viszont találtunk egy sajtboltot, ahol van mindenféle finom sajt, amiket kintről ismerek, Tête de Moine, ami az örök sajtkedvencem, kicsi, lágy sajtvirágok, Comté, Reblochon, amivel meg a világ legfinomabb rakottkrumpliját lehet elkészíteni, és nem mondom, hogy nem tudok ezek nélkül élni, vagy hogy annyira hiányoznának, de jólesett újra megkóstolni őket. Vettünk igazi baguettet is, olivabogyót, sós vajat, meg egyéb isteni cuccokat. 

Otthon kutyáztunk, kirándultunk, főztünk, szombat délután felpakoltuk a bringákat a kocsi hátuljára szerelhető kerékpártartóra, amit frissen vett a pasim a vadiúj életünkhöz, és elmentünk tekerni a Börzsönybe. A vizslás fiúnak hála találtunk olyan útvonalat, ami nem volt nagyon sáros vagy csúszós, és erdőben, a patak mentén, a csöndben, madárcsicsergés közepette biciklizni a világ egyik legpihentetőbb dolga, ezentúl legyenek szép napsütéses őszi hétvégék, hogy mindig mehessünk.

Az egyetlen üröm a hétvégében a kezdődő náthám-torokgyulladásom volt, és hát emlékszünk, kb 1 hónapja voltam utoljára beteg. Pedig annyit vagyok a szabadban, nem is értem, valószínűleg elkaphattam a kölyköktől. Most is eléggé betegnek érzem magam, tele a fejem cuccal, fáj a torkom, nyűgös vagyok, és nincsen kedvem dolgozni, ráadásul holnap este próbánk van, és az gyulladt torokkal teljes némasághoz szokott vezetni. Nem tudom, mit csináljak. Az előző szünetben az egyik kollégám meg is jegyezte, hogy milyen szarul nézek ki, hát, ez van. Holnap estig meg kellene gyógyulnom, csak az a baj, hogy nem nagyon érek erre rá. Vettem új, meleg futónadrágot, meg sportmelltartót is, hogy Budapesten is tudjak futni járni, de betegen az sem megy. Kérem vissza fitt, kipihent Molnár Ilonkát.