2014. szeptember 25., csütörtök

Tegnap reggel megtartottam egy órát egy olyan osztálynak, akiknek nem is akkor lett volna órájuk, miközben egy másik osztály hiába várt rám. Délután pedig a vonat, amivel jó korán elindultam Budapestre, hogy időben odaérjek próbára, sőt, legyen időm enni is valamit, elütött egy nénit. 2 és fél órát dekkoltunk a nyílt pályán, másfél órát késtem a 3 órás próbáról, este fél11-kor jutottam legközelebb ennivalóhoz. A lakásomban kosz van és káosz, a konyhaasztalt lehullott rózsaszirmok borítják, a hűtőmben csupa lejárt kaja, a ruhásszekrényemben már nem találom a ruhákat, már azt, ami tiszta, és nem hegyekben áll piszkosan a szennyeskosárban, a kutyám vágyakozva néz utánam mindig, mikor rohanok valahova, a macskámnak szeretethiánya van, a pasim szerint túl keveset találkozunk. És a tanmenetekkel sem állok sehogy. 

Ma itthon maradok, és megpróbálok bizonyos lemaradásokat behozni.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése