Ha az ember 5 napon keresztül 5:50-kor kel, annak megvan az a hátránya, hogy hétvégén és ünnepnapokon is kipattan a szeme ugyanebben az időpontban, de úgy, hogy órát lehetne igazítani hozzá. Pedig minden hétköznap úgy érzem, hogy bármit megtennék, hogy aludhassak tovább, ilyenkor meg a félálomban forgolódás-nyűglődés megy, így jobbnak láttam átmászni a kanapéra. Legalább hosszú lesz a szünet, hihi. Persze gondolom, mire belejövök az alvásba, megint kezdődik a suli.
Mert tegnap délután elkezdődött ám az őszi szünet, bár azt hiszem, még nem fogtam fel, hogy most másfél hét pihenés. Mindent összevetve alig kellett tegnap tanítanom, és azok mindig nagyon jó napok, mikor együtt lehetek a gyerekekkel anélkül, hogy az anyaggal kellene nyúznom őket, ehelyett beszélgethetünk, mesélek, mesélnek, nagyon szeretem. A töménytelen lyukasóra (másnak is volt sok, bár magasan nekem a legtöbb) miatt pedig a többiek írtak egy levelet az igazgatónak 2 hete, amit én fogalmaztam, és tegnap szólt a számítástechnikus kolléga, hogy nézzek rá a szünet utáni órarendemre, mert nekem változott, és képzeljétek, már csak 6-7 van 13 helyett, és van 2 nap, mikor az 5. óra után vége van a napomnak, pénteken pedig a 4. óra után, azaz 11:35-kor, ami teljesen elképesztő, ez azt jelenti, hogy hosszú délutánjaim lesznek, mikor még ezer dologra lesz időm a munkám mellett. Azt hiszem, szeretnek az istenek. Vagy a kollégák, nem tudom, de nagyon boldog és hálás vagyok.
 |
| ciara panacchia |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése