Történések

Péntek délután elmentem, hogy veszek magamnak valami csodásat, ruhát persze, mert megérdemlem, vettem egy gyönyörű farmernadrágot (alig hordok farmert, de gondoltam, majd most) jó drágán, aztán hazajöttem, kinyitottam a szekrényemet, és megállapítottam, hogy van egy színre-szabásra-kopottságra (merthogy ugyanott, ugyanolyan márkát vettem) tökugyanolyan farmerem már, csak nem hordom (mert, mint említettem, alig hordok nadrágot), ezért megfeledkeztem róla, ja, és ami már itthon volt, az jobb, mint az új. Hát nem annyira sikerült örömöt szereznem magamnak ezzel a projekttel. És persze mivel egyből leszaggattam róla a címkéket, nem tudom visszavinni, annyira béna vagyok, kidobtam egy csomó pénzt az ablakon. 

A hétvége csúcspontja pedig vitathatatlanul a 40 kilométernyi bringatúra, amiből 20 kilométer emelkedő volt, nem is akármilyen, néhol 12, 14%, ezt onnan tudom, hogy ki volt táblázva. Nagyon kemény volt, de elég simán ment, büszke vagyok magamra. Visszafelé pedig száguldottam (persze csak óvatosan) lefelé a lejtőn 20 km-en át, mondjuk nem mondom, hogy nem jutott eszembe közben a barátnőm (ugye, Andi?), meg a sógornőm, mindkettőjüknek eszméletvesztéses, borulásos balesete volt ilyen szituban, és az utóbbi 4(!!!) fogimplantátumot (első fogakról beszélünk) köszönhet egy hosszú lejtőnek, és annak, hogy nem tud jól biciklizni, illetve fogalma sincsen a fékezés hogyanjáról, valamint az első és a hátsó fék titkairól. Gyakorlott bringázóknak viszont csak ajánlani tudom a Kismaros-Királyrét-Kisinóc-Szent Orbán Fogadó (Nagyirtáspuszta) távot, majdnem végig erdőben, teljesen tekerhető, gyönyörű, és hatalmas élmény. Mondjuk vennem kéne sisakot meg kesztyűt. Este 10 mp alatt aludtam el a kanapén, alig bírtam átmászni az ágyamba.

Ami a munkámat illeti, megint változott az órarend, ettől a héttől kezdve heti 13 lyukasórám van a 26 tanórámon felül, napi 3-4. Dühönghetnék, de minek? Ez van, eléggé nagy szívás, tudom. Majd írom a portfóliót, meg gondolom blogolok sokat.

Ma itthon maradok, a diákjaim után kicsit takarítok (kéne egy takarítónő), találkozom a vizslás fiúval, visszaadja egy könyvem, sétálunk a kutyákkal, meg dumálunk, hogy kivel mizu. 

Hát ilyenek.