Music

Voltunk kedden a Zeneakadémián Szalóki Ági koncerten, és mivel elhatároztam, hogy idén rengeteg közös élményt adok mindenkinek, akit szeretek, a szüleimet is elvittük. Egy évvel ezelőtt a Karády-műsorával lépett fel ugyanígy, szilveszter előtt egy nappal, és gondolkodtam rajta, hogy meglepem anyuékat, de aztán nem tettem, és utólag nagyon megbántam, mert a Karády dalok gyönyörűek. Még sosem járt a Zeneakadémián egyikünk sem, így szájtátva bámultuk az épületet, lenyűgöző, és hát csodálatosan szól, óriási élmény lehet egy ilyen helyen fellépni. Viszont aztán kicsit szomorúan ültem ott, rossz érzés, hogy mennyire kritikus és szkeptikus vagyok, ha zenéről, zenei koncertről van szó, egyszerűen nem tudom elengedni magam és csak élvezni amit hallok - szörnyű. Volt egy pont, még évekkel ezelőtt, mikor megcsömörlöttem - nem is tudjátok, mennyi zenésztől hallom ugyanezt, hogy egyszerűen nem hallgatnak zenét. Persze ez alkalommal közrejátszhatott az is, hogy a népzene (merthogy ez egy népzenei koncert volt, nem a saját ízlésünk szerint választottunk) nem a szívem csücske, szeretném szeretni, de számomra egyik népdal olyan, mint a másik, biztosan, mert a gyerekkoromból is hiányoznak az alapok - itthon a Beatles szólt, meg a Rolling Stones, nem a Muzsikás. Egyébként is, szinte minden zenét unok, szóval... Legközelebb jazz koncertre megyünk, de az nem a Zeneakadémián lesz. Komolyzene-ügyben pedig egyszerűen nem tudom, milyen irányban induljak el. 

Apukámnak viszont annyira tetszett a koncert, hogy többször is törölgette mellettem a szemét, szóval mégiscsak igazán megérte elmenni.