Zen

Lemondtam az esti óráimat, hogy tudjak sietni haza, és írni. De egész hétvégén írtam, és nagyon tele van a fejem, úgyhogy kitaláltam, hogy megjutalmazom magam egy kicsit. Mégpedig egy kis főzéssel, amit nagyon-nagyon szeretek, és ami nekem néha olyan, mint a meditáció. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, és mindig akkor eszem a legkiegyensúlyozottabban, és akkor szoktam a legkarcsúbb lenni, ha épp nincs pasim. Nincs, akinek nagy, laktató kajákat kell főzni, meg kenyeret kell venni (magamnak sosem veszek), vagy aki hazaesik 3 csomag csipsszel. Egész másképp vásároltam be, mint amikor ő is itt van. És már most, az egy hét alatt, mióta nem találkoztunk, sokkal szebben eszem. Minden reggel beizzítom a gyümölcscentrifugámat, és legtöbbször csak répát pakolok bele, mert a répalé a kedvencem. Reggelire egy tojásból készül a rántottám, és egy csomó zöldséget eszem mellé: isteni, ropogós uborkát, retket, meg nagyon finom paradicsomot kaptam a piacon. A suliba viszek salit, megeszem délben, és aztán, ha hazajövök, 3 körül, uzsonnázom megint valami könnyűt. Vacsira csak pár falatot, két szelet pirítóst, vagy sonkát zöldséggel, amihez épp kedvem van - no meg amit találok a hűtőben. Az édességeket három nap alatt teljesen elfelejtettem. És már most annyival könnyebbnek érzem magam. Nem súlyra, de az is szokott változni ilyenkor. 

No és a pihenés, töltődés az volt délutánra, hogy sütöttem spárgás quiche-t. Aki régóta olvas, tudja, hogy tavasszal spárgás quiche hetente készül nálam. A spárgát magában, majonézzel is imádom, ma épp az volt az ebéd. Nem bánom, hogy nincsen egész évben szezonja, de ameddig van, legszívesebben nem is ennék mást. Betolom a sütőbe, megszórom sóval, borssal, vajjal meg parmezánszirmokkal, és negyed óra múlva kész a vacsim. Vagy bedobom lobogó vízbe, csak épp, hogy ellepje, megsózom, egy evőkanál cukrot szórok mellé, belecsavarok egy fél citromot, 10 percig hagyom puhulni, és aztán simán eltüntetem mind a fél kilót egy fél tubus majonézzel. 

Na és a lényeg: délután megsütöttem. Betolni valami könnyed bossa novát, megnyitni a sokszor kipróbált receptet, méricskélni, aprítani a gyönyörű hozzávalókat, hagyni a robotgépet, hogy végezze a spejzben a piszkos munkát, szétnyomkodni a tésztát a formában, szépen elrendezgetni rajta a finomságokat, betolni a sütőbe, majd várni, hogy elkészüljön, számomra ez maga a zen. 

a kép, meg az aperol spritzek tavalyiak, de a quiche pont így néz ki most is

És a lényeg: itt a recept, bár én nagyon nagyvonalúan bánok vele, ja és mindenképp kell bele egy csomó újhagyma, a töltelékbe pedig elég két tojás, és én sajtot nem szoktam rakni bele. Iszonyú finom lett. Holnap ez lesz az ebéd. Meg a vacsora. 

A reggeli pedig répalé lesz egy tojással és rengeteg roppanós zöldséggel.