Burnout syndrome

Emlékszem, amikor annak idején az angol szakos szakdolgozatomat megírtam és leállamvizsgáztam, utána úgy beállt a hátam, hogy masszőrhöz és csontkovácshoz kellett járnom, hogy funkcionálni tudjak. Akkor azt mondta valaki, hogy teljesen normális, hogy akkor omlik össze az ember, amikor már megkönnyebbülhetne. Most a vizsgám óta szintén alig térek magamhoz, nem az van, hogy ihajcsuhaj enyém a világ, hanem hullafáradt és rezignált vagyok folyamatosan, nem akarok embereket magam köré, hanem csendet szeretnék, vízpartot, végtelen alvást, finom ennivalókat, és csak néznék kifelé a fejemből. Maximum egy kis Candy Crush Soda. Tegnap lementem a partra délután, de aztán odatelepedett mellém egy anyuka a kisfiával, aki épp a mentőautó hangját utánozta vég nélkül (nem hasonlított hozzá, viszont pont ugyanolyan hangos, éles és fülsértő volt), szerintem fáradtabban mentem haza, mint ahogy megérkeztem. De legalább barnultam. Aztán este kicsit találkoztam a bandával, elvittem a kutyát is, de csak ettem egy jégkrémet, ittam egy kólát, aztán hazakocogtunk, 11-kor már aludtam.

Annyi tervem volt a vizsga utáni időszakra, például hogy tetőtől talpig kitakarítom a lakást, mivel több, mint két hete nem nyúltam hozzá, és elég nagy kosz van és rendetlenség, de egyszerűen nem bírok nekiállni, még a mosogatásra is úgy kell rábeszélni magamat. Mondjuk a gyerekek pont azt mondták hétfőn, mikor itt aludtak, hogy Ilonka, nálad mindig olyan szép rend és tisztaság van, de ez szerintem nem engem minősít, hanem a náluk otthon lévő gyerekek melletti viszonyokat. 

És a hűtőmet is ki akartam suvickolni (vannak benne olyan dobozok, hogy nem merem kinyitni őket), feltölteni mindenféle friss, finom és egészséges cuccal, és minden nap főzni valami csodás Jamie Oliver inspirálta dolgot, de még ezt sem tudtam kipipálni, konkrétan anyuhoz járok át virsliért, paradicsomért, meg a melegszendvicshez való hozzávalókért. És alig várom, hogy sorozatokat nézzek, de még arra sem volt érkezésem, hogy bekapcsoljam a tévét. 

A héten még délelőttönként be kell járni a suliba mindenféle értelmetlen adminisztrációt csinálni, de ma elkészültem mindennel, és mikor indultam haza, úgy köszöntem el a többiektől, hogy kellemes nyarat, és nem tűntek meglepettnek, úgyhogy én szerintem erre a tanévre befejeztem a munkát. Ma délutánra van időpontom a csontkovácshoz, de semmi kedvem hozzá hogy bárhova mennem kelljen, hogy jópofizzak, hogy hozzám érjen egy idegen, csak azért nem mondom le, mert nem szoktam lemondani semmit. 

Szóval fáradt vagyok és motiválatlan. Remélem néhány nap, sok-sok alvás, és a régi leszek.