Na

Sziasztok, hát túl vagyok a vizsgán. Reggel nagyon korán keltem és indultam, úgy voltam vele, hogy a vonatkavarodás miatt inkább nem kockáztatom meg, hogy elkéssek. Végül kiderült, hogy a vonat Zuglóban is megáll, úgyhogy ott szálltam le, jól ismerem azt a környéket, oda jártam egyetemre. Aztán a szép, államvizsgázós ruhámban eltekertem a suliig, kicsit tekeregtem is, annyira szeretek Budapesten bringázni. 

Egyetlen tanárral volt konfliktusom annak idején az angol szakról, és még eszembe is jutott, hogy milyen vicces lenne, ha ő vizsgáztatna, és ahogy zárom le a bicajom az épület előtt, basszus elsétál mellettem, és bemegy az ajtón. Az egész vizsgához lazán álltam hozzá, mert sokat tanultam, és tulajdonképp a munkámról szól, amit szeretek, és szerintem jó is vagyok benne. De ahogy megláttam ezt a borzalmas nőt, eszembe jutott, hogy ha akarnak, simán meg tudnak szívatni, és ettől teljesen beparáztam. Beültem a Szimpla háztájiba, kaptam egy szendvicset meg egy répa-céklalevet, eltüntettem, majd a következő órában arra koncentráltam, hogy ne hányjam ki, pedig sosem vagyok rosszul idegességtől, de ez most borzalmas volt. 

Dióhéjban: első voltam, bementem és gyönyörűen levizsgáztam, iszonyú aranyosak voltak a vizsgáztatók, szóval minden rendben volt, de a világ legjobb érzése túl lenni rajta. Kicsit még kavarogtam aztán a városban, vettem egy ultrahelyes fürdőruhát (ő az, csak az enyém sötétkék és pöttyös) meg megvettem a tányérokat, amikre már vagy fél éve járok csorgatni a nyálamat, és most ott voltak féláron, szóval jippiii. Aztán betoltam egy pizzaszeletet meg egy kólát, vissza Zugló, és haza. 

Itthon körülbelül ájulásszerű fáradtság lett úrrá rajtam, de azóta is család van, ipari mennyiségű melegszendvics, bodzaszörp meg görögdinnye, hat fekete lábacskát súroltam le (és egyik sem a sajátom volt), és három apró ember pizsamában, nyakig bebugyolálva nézi a kanapémról a Híd Terabithia földjére-t, ami az egyik kedvenc nyelvórára-bevivős filmem... És most jó. Szerintem aludni is jól fogok. 

Ti hogy vagytok:)?