2015. július 6., hétfő

Saying good-bye to... Everybody?

Ismeritek a Humans of New York oldalát? Nos, ha nem, ajánlom, hogy kövessétek be a FB-on, én nem sok oldalra figyelek oda, de az ő posztjait mindig elolvasom. Egy amerikai fotós (mostanra iszonyúan népszerű) megállít embereket az utcán, és megkéri őket, hogy meséljenek magukról, van aki azt mondja el, hogy épp mi foglalkoztatja, miért boldog, vagy szomorú, párok elmondják, hogy hogyan ismerkedtek meg, mit szeretnek egymásban, van aki élete legboldogabb, vagy legszomorúbb pillanatait meséli el, idősek az élettapasztalataikat... Szinte mindenki meglepően megnyílik, és sokszor szívbemarkoló dolgokat mesélnek el, ilyen nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek stílusban. És persze mindig ott egy fotó az illetőről. Nagyon szeretem.

No és valamelyik nap volt egy lány, aki (röviden) arról mesélt, hogy letiltotta mindenütt az exét, mert fájt neki látni, hogy boldog valaki mással. Tudjátok, én elváltam, rövid, hirtelen, nagyon fájdalmas, derült égből villámcsapás szakítás volt, én kicsit belehaltam. Az öngyógyító mechanizmusomnak az egyik fő eleme az volt, hogy megszakítottam minden kapcsolatot az exférjemmel, még az emiljeire sem válaszoltam, illetve csak ilyen igen/nem stílusban. De nem csak vele, hanem az ő ismerőseivel és a családjával is, de 100%-ig. A FB-on a legközpontibb embereket töröltem, a nem olyan fontosakat pedig úgy lekorlátoztam, hogy szinte csak a profilképemet látják belőlem. Bevallom, itt a blogon szintén azért nem írom le a város nevét, ahol lakom (még ha egyértelmű is), a kutyám nevét, és egyéb rám jellemző információkat, mert azt gondolom, hogy ezeknek az információknak a kombinációjával simán rám lehet találni. És ezt nem akarom. Azért csináltam ezt, mert semmit nem akartam tudni róla, és nem akartam, hogy ő bármit tudjon énrólam. Azóta eltelt két év, és azt gondolom, hogy nekem jó volt ez így, és sokat segített, sőt, szerelmi bánat esetén szoktam is javasolni a barátnőimnek, mint egy fajta coping mechanism (mások példáján látom, hogy nem olyan könnyű betartani).

Persze azóta eltelt egy csomó idő, a nagy, drámai érzéseim lecsillapodtak, már tudom a történteket egy bizonyos távolságból nézni. A véleményem arról, hogy nekünk, mármint az exférjemnek és nekem az a legjobb, ha nem tudunk egymásról semmit, nem változott. Viszont abban már nem vagyok olyan biztos, hogy nem bánom-e, hogy jó barátságokat is elvágtam ott, azon a ponton - tényleg jókat. Volt egy olyan fixa ideám, hogy nekünk azokkal az ismerősökkel, a volt férjemen keresztül megismert emberekkel semmi más közös témánk nem lenne, mint a válásunk, mint a kapcsolatunk, mint a volt férjem, meg hogy mi van vele. Most már nem így látom, hiszen tényleg nagyon szerettem ezeket az arcokat, szívesen gondolok rájuk, talán hiányoznak is nekem. Mondjuk tény, hogy ők nem keresnek engem, illetve már nem, lehet, hogy ez is sok mindent elárul. 

Szerintetek hülyeség ezen gondolkodni, és jól van úgy, ahogy van, a saját érdekemben el kell engedni ezeket a kapcsolatokat? Vagy túlreagáltam annak idején a dolgokat, és egy szakításnak nem kellene azt jelentenie, hogy az ember a fél baráti körével is szakít, mintegy büntetésül, mintha ők (is) csináltak volna valami rosszat? Ti hogy csináljátok ezeket a dolgokat?

17 megjegyzés:

  1. hát én ugyanezt csináltam, pedig nem éltem meg akkor olyan fájdalmasnak. nagyon szerettem a barátait, volt, amelyikkel már nélküle is találkoztam, közös programjaink voltak. szerettek ők is. de nekem annyira összeforrtak vele, hogy még ennyire se tudtam volna elengedni, ha nap mint nap látom, hogy épp hol vannak (a hide jó funkció, de ott a kíváncsiság). pár hete összefutottam a baráti társaságával a Főzdefeszten. kicsit akkor is megfájdult a szívem, üdvözöltek, kedvesek voltak, de ők már az új lány társasága is. szerintem nagyon nehéz csak pár szálat elvágni és nem az összeset (én a családját is töröltem a barátokkal együtt pedig hát..).

    VálaszTörlés
  2. A Budapest Katalógust ismered? Ugyanaz, mint amit Te linkeltél, csak épp Budapest verzió, szintén facebook-on. Nem csak átlagemberek vannak benne, hanem hajléktalanok is, akiket minden nap láthatunk egy-egy aluljáróban - érdekes megtudni róluk ezt-azt, én például mindig elgondolkodom, vajon ki miért van utcán, miért szorul rá, hogy a hajléktalan magazint árulja... Az egyetlen problémám vele, hogy sokkal összeszedettebben vannak kiposztolva a bemutatkozások, mint ahogyan lezajlottak a valóságban (engem is elkapott egyszer, csak emiatt tudom), de lehet, hogy csak nekem van igényem a stílustükrözésre, és persze nem elvárható, hogy a fotós, aki amúgy nem jegyzetel közben, mindent szóról szóra vissza tudjon adni.

    Ami a kapcsolat témát illeti, szerencsére nincsenek exeim, de ésszerűnek tartom, amit csináltál, és végül is ennek köszönhető, hogy gyorsan fel tudtál állni. Szerintem én is ezt tenném, sőt... Egy barátnőmnél is látom, hogy nem tud leszakadni az exéről, ha az illető kiposztolja, hogy jól érzi magát egy buliban, a lány teljesen megkergül a féltékenységtől, teljesen kifordul magából egy hiszti erejéig, és képtelen letiltani két hétnél tovább...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem ismertem eddig, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmem, kicsit beleolvastam, és jó, örülök, hogy van ilyen Budapesten.

      Az hogy lehet, hogy valakinek nincsenek exei? :) Igen, a barátnőd jó sok stressztől megkímélhetné magát. De én már rájöttem, hogy ezt igazán el kell dönteni, akarni kell, mert én több lányt is ismerek, aki elméletileg tudja, hogy ez lenne számára a jó út, de gyakorlatilag nem tudja megcsinálni.

      Törlés
    2. Hat éve tart az elsőcsókos kapcsolatom, így nincsenek exek. :)

      Törlés
  3. Ezzel én is így voltam, mikor elváltam... leginkább azért, mert nagyon fájt, ahogy bánt velem a váláskor az exem, meg a családja. Én is mindenkit kitöröltem, és senkivel sem tartottam a kapcsolatot, bár volt akivel próbálkoztam a későbbiekben, de az közölte, hogy nem kíván velem barátkozni.:) Nyilván ez is jelent valamit. Nekem inkább az volt a fura, hogy a volt férjem viszont nagyon sok emberrel megtartotta a kapcsolatot az én baráti körömből, ebből aztán adódtak furcsa szituációk. Például mikor ő újra nősült, a fél bagázs ott volt az esküvőjén, és az egyik barátnőm kvázi "áldását" kérte az új házasságra. De már olyan régen történt mindent, hat éve elváltunk, és innen nézve már minden olyan mindegynek tűnik, de szerintem is sokkal könnyebb túllépni dolgokon, ha az ember elvarrja a szálakat.

    VálaszTörlés
  4. a facebook szerintem egy irtó genyó dolog, közel sem az elengedést és a hamar felejtést szolgálja. én ma már szó szerint befenyítem magam hogy az elengedendő férfiemben oldalát nem látogathatom meg, ha szakítottunk, és ez használ, mert korábban, amikor vissza-vissza járogattam az oldalára, elég rosszul tudott ott esni pár dolog.szerintem nagyon jól csináltad Ilonka. és ami a facebookon kívüli részét ileti a barátságoknak: amennyiben képes vagy szembenézni a lehetőséggel, hogy óhatatlanul is infokat fogsz hallani az exről, szerintem érdemes megkeresni az igazán közeli közös barátokat, máskülönben viszont nem éri meg feltépni a sebeket.

    VálaszTörlés
  5. Én nem szakítottam meg a kapcsolatot az első párom családjával és utólag nagyon megbántam. Nagyon kedveltük egymást kölcsönösen, és nagyon nehéz volt elfogadni, hogy róluk is le kellett mondani. Nekem ok nagyon sokat jelentettek, mert náluk láttam először, hogy milyen egy igazi meleg fészek. Sajnos a saját családommal messze nem volt ilyen jó a kapcsolatom. Aztán eltelt 12 és láttam egy újságcikkben boldogan mosolyogni azzal a lánnyal, aki miatt kilépett az életemből. Már nem sajnáltam őt, sem a kapcsolatukat de azért haragszom, hogy a hitet jó időre elvette tőlem, hogy lehet bízni a másikban. Aztán jött a férjem, meg lett a Lány is és nincs bennem tüske, de továbbra is gerinctelennek és jellemtelennek tartom ahogyan viselkedett. Szóval szerintem jól csinálod!

    VálaszTörlés
  6. Én nem szakítottam meg a kapcsolatot az első párom családjával és utólag nagyon megbántam. Nagyon kedveltük egymást kölcsönösen, és nagyon nehéz volt elfogadni, hogy róluk is le kellett mondani. Nekem ok nagyon sokat jelentettek, mert náluk láttam először, hogy milyen egy igazi meleg fészek. Sajnos a saját családommal messze nem volt ilyen jó a kapcsolatom. Aztán eltelt 12 és láttam egy újságcikkben boldogan mosolyogni azzal a lánnyal, aki miatt kilépett az életemből. Már nem sajnáltam őt, sem a kapcsolatukat de azért haragszom, hogy a hitet jó időre elvette tőlem, hogy lehet bízni a másikban. Aztán jött a férjem, meg lett a Lány is és nincs bennem tüske, de továbbra is gerinctelennek és jellemtelennek tartom ahogyan viselkedett. Szóval szerintem jól csinálod!

    VálaszTörlés
  7. En azt gondoltam, a közös baratoknak nehez mindkettönk fele jofejnek lenni. Kulönösen egy nem bekes, megegyezeses valasnal. Nem szakitottam meg a kapcsolatot senkivel, de nem is eröltettem. Lassan kialakult, ki merre indult, rendben volt igy. Ja, es ez meg a facebook elött volt ( amim azota sincs, khm...) Nekem eleg volt, hogy voltak a sajat barataim.

    VálaszTörlés
  8. A sokáig tartó exnél ott kb "velem jött" a közös barátaink nagy része. Ő is valszeg ez a minden szálat elvágok módszert alkalmazta,de inkább az új nője nyomására, akinek nem tetszett, hogy velem közös a baráti társaság, illetve a barátait úgy értelmezte, hogy az a múltja része, amit el kell felejtenie.(nem én mondtam) A többiek próbálták diplomatikusan megoldani, és felváltva szervezni programokat, de ők végül elmaradtak. És lehet genya vagyok, de én ennek örültem és a mai napig örülök. Az utsó exnél, akiből nagyon-nagyon nehéz volt kigyógyulni, és én is töröltem mindenütt, ott a tesója keresett meg folyton, hogy mennyire megkedvelt, és eleinte furcsa volt, de aztán valahogy úgy maradt ésa mai napig is elég sokat dumálunk. (Sőt, a nyolcvanx éves nagypapájával is időnként csetelünk fb-n.:) Mondjuk exről soha, így tőle nem is tudok meg infókat. Ja persze azért, mert az infok miatt az ex maga hív...

    VálaszTörlés
  9. ja, azt akartam írni, hogy tökre megértem a döntésed, és csináld úgy, ahogy szeretnéd, ahogy szerinted neked a legjobb. Ha valaki hiányzik, vagy fontos a baráti társaságból annyira, hogy tudd az ex-részt ignorálni, akkor miért ne?

    VálaszTörlés
  10. Szerintem ez a kevésbé rossz Ilonka, még ha fájdalmas is. Én amellett teszek le egy voksot, hogy jól csináltad és ne változtass rajta, mert több bánattal járna, mint a jelenlegi helyzet.

    VálaszTörlés
  11. Én is így csináltam volna, ha nem az ex törli magát előbb fb-ról.. aztán újra regisztrált, és nem jelölt be. A telefonszámát nem akartam kitörölni, hátha vmi hivatalos ügy miatt kelleni fog, de átírtam a nyuszmusz nevét vezetéknék keresztnévre. Közös barátok - mindegyikünk "vitte" a sajátjait.

    VálaszTörlés
  12. Nálunk ez elég viccesen alakult. Amiatt, amit csinált az ex férjem a saját barátai vetették és vetik meg a legjobban. Szóval miután szétmentünk, az ő barátai "az én oldalamra" álltak. Nekünk is eltelt azóta lassan másfél év, és ez most olyanra szelídült, hogy a fiúk nem tartják vele egyáltalán a kapcsolatot, velem néha-néha, levelezgetés szintjén, viszont 2 lány kb a barátnőm lett. Az egyik kicsit nem ér, mert vele kolléganők is vagyunk, de a másik barátság teljesen magától alakult ki.
    Ettől függetlenül ezen a 2 lányon kívül én is mindenkit töröltem mindenhonnan (mi anno egy gimibe jártunk, meg később voltak közös kollégáink is - long story), őt meg egyenesen le is tiltottam. A telefonszámát csak azért tartottam meg, hogyha felhív, akkor tudjam, hogy mit nem kell felvenni :).

    VálaszTörlés
  13. Nagyon irigyellek, hogy ennyire be tudtad ezt tartani, nekem sajnos egyáltalán nem megy. A szakítás után állandóan a fb-nézegetéssel kínoztam magam, aktív-e cseten, kik lettek az új ismerősei, vajon összejött-e velük, mi történhetett köztük, stb...Agyrém volt, teljesen kifordultam magamból. Eleinte még beszélgettünk, de ezek elmaradtak, igyekeztem tovább lépni, nem sok sikerrel. Egy hónapja egy apróság kapcsán elkezdtünk újra csetelni, és ez lavinát indított el. 12 órákat a neten lógtam, átbeszéltük megint a kapcsolatunkat, mit lehetett volna másképp, stb. Beszámolt az utánam következő kapcsolatáról, nagyon megrázó dolgok derültek ki, szenvedtem tőle, de azzal a csajjal sincs már együtt. Totál ambivalens érzések keveregnek bennem, gyűlölöm és szeretem egyszerre, fél év után először tegnap hajnalban meg volt az első telefonbeszélgetés is. Azért haragszom magamra, mert, ami miatt ez a kapcsolat nem működött, az most sem változott meg, de involválva vagyok teljesen, így persze, hogy nem tudok ismerkedni. Egy éve, nyáron szakított velem először, és most ugyanott tartok.....vele beszélek magunkról. Még nincs erőm kiírni az életemből, de így csak magamat szívatom meg, tudom jól. Közben meg tudom, hogy nem kell ezt az ismerkedést mindenáron erőltetni, de nekem sincs végtelen időm már. És kár leragadni egy ilyen ügynél...és mégis :(

    VálaszTörlés