Találkoztunk. 33 éves. Nagyon cuki, helyes, lelkes, hasonló az értékrendünk, vicces. Azt hiszem, nagyon tetszem neki, elmesélte, hogy mennyire izgult a randink előtt, megdicsérte a lábaimat, elmondta, hogy mennyire jól érezte magát, és már lebeszélt velem egy következő randit hétfőre. Én azt hiszem, hogy velem van baj.
Egyszerűen nem tudom igazán elengedni, csak jól érezni magam, aztán majd meglátjuk, lesz, ami lesz alapon. Egyszerűen minden mondatából, minden történetből igyekszem messzemenő következtetéseket levonni: elég komoly-e (nem), akar-e majd családot, gyerekeket hamarosan (nem), nem pörög-e túlságosan (de), nem vagyok-e neki túl unalmas (nem tudom). Jó, amúgy egy csomó tündéri dolga van, majd elmesélem, ha nem hajnali fél 3 lesz éppen.
Szerintem ez az online randizós műfaj nem a 37 éves, elvált, határozott, céltudatos, önmagukat igencsak jól ismerő nőknek való. Spontán ismerkedéskor sosem szoktam ilyen stresszes lenni.
Jó, lehet, hogy eltúlzom, amúgy jól sikerült randi volt, találkozunk hétfőn, aztán majd meglátjuk hogy akar-e családot hamarosan.
:)
na, hát akkor jól drukkoltunk :) mert nem volt komplett kiábrándulás a randi, ebből még bármi lehet.
VálaszTörlésDe: egy cuki, helyes, stb. pasi, aki még pörögni is szeret (ergo valószínűleg ismerkedni is képes) mi másért regisztrálna egy társkeresőre, ha nem egy valódi (hosszú, tartós eredményekben gazdag - vagy hogy mondják) kapcsolatra vágyik? Vagy ezt csak én gondolom így?
te is kiérdemled az overthink-queen titulust :))))) én már csak tudom, felismerem a saját fajtámat ;)
VálaszTörlésén is ezt csinálom amúgy, az online-t ezerszer jobban átgondolom, kutatom az elbukási lehetőségeket, gyorsan ki akarom pipálni, hogy valami okés-e vagy sem. Nem is tudom megfogalmazni, hogy működik, de tökre átérzem, amit írsz!
Totálisan overthink-queen vagyok, igen. Örülök, hogy érted, miről beszélek!:))
TörlésKöszönöm!:)
VálaszTörlésJa, igen, ilyen szempontból teljesen rendben van a fiatalember, azt mondja, hogy hát egy ideje nem találja az igazit, kevés ideje van, meg csak bizonyos társaságban mozog, úgyhogy így próbálkozik - mint ahogy én is.
Mint ahogy írtam, nem is vele van gond, ő teljesen laza, és reggel is megerősítette, hogy ő teljesen odavan, inkább velem van problematika (bár az egyik barátnőm tegnap azt mondta, hogy 'valami gáz biztosan van vele', tudom, minek nekem ellenség, ha vannak barátaim). Tudod, ez szerintem úgy szokott működni, hogy az ember találkozik véletlenül valakivel, megismeri valamennyire, és aztán természetesen szerelmes lesz, csak úgy váratlanul fejbe csapja a dolog, és bumm, szívecskék mindenütt. Itt meg az van, hogy mesterségesen azért találkozunk, mert azt gondoljuk, hogy köztünk lehetne valami, és célirányosan ebbe az irányba terelgetjük a dolgokat. És ez nekem fura.
És ismerem az érzést, mikor találkozom valakivel, teljesen elvarázsol, másnap reggel felébredek, és lebegek 10 centivel a föld fölött, és alig várom, hogy lássam újra, és reménykedem, hogy hátha lesz köztünk valami. Most meg minden adott, és minden jó is volt, csak tele vagyok félelemmel, stresszel, elvárásokkal, hogy na, vajon jó lesz-e ez a fiú nekem az elkövetkezendő 30 évre (a legkomolyabb kritikám vele szemben, hogy kölyöknek érzem magamhoz képest), egész komoly nyomásként élem meg a dolgot. Borzalmas.
Félre ne érts, tudom, hogy tökéletesen gáz hozzáállás, de hát kinek meséljem el a faszságaimat, ha nem nektek?:) Ugyanitt: tud valaki egy jó pszichológust?
Meg persze mondogatom ám magamnak, hogy kurvára ráérek találkozgatni vele, hív színházba, múzeumba, meg koncertekre, és annyira okos, meg jó társaság, hát ha más nem, lesz egy szuper barátom, és bele is szerethetek, simán, nem? Jézusom, Ilonka, lazulj már le.
Ez a komment neked szólt, Martine!
TörlésRájöttem :)
TörlésÉs igen, jobb tanácsot annál, mint hogy legalább nyárra lazulj le, úgysem tudok adni :) mert a rágörcsölés úgysem segít semmit (sőt). És ha iszonyatosan beléd szeret (és viszont), simán akarhat gyereket, családot, bármit akkor is, ha eredetileg egyáltalán nem szerepelt ilyesmi a terveiben. Az, hogy már most is akar valaki, az sajna nem garantál semmiyen jófejséget vagy jó kimenetelt kettőtöknek. Persze, nagyon ideálisan összejöhet úgy is rögtön.
Egyébként abszolút értem a parákat is, nem voltam (vagyok) én sem mentes ilyesmiktől (most épp más témákban utazom, de ugyanígy :D ) - de inkább biztatni szeretnélek és drukkolni és örülni, mint nem :)
Az olvasóid tök jó pszichológusok! :)
TörlésIgen, igazad van, jó sokszor bebizonyították már. <3
TörlésJa és veled is akarok randevúzni, mikor lehet? :)
Én is veled! A 20-i héten kb bármikor, szívesen el is látogatnék a városkádba:)
TörlésSzuper!:) Majd egyeztessünk!
TörlésIlonka, egyrészt: imádom az öniróniát az írásaidban (is.)
VálaszTörlésmásrészt: gondolj arra, neked milyen érzés lenne egy olyan férfival ismerkedni, aki pont ugyanúgy pipál ki mennyire felelsz meg a preferenciáinak/jövőbeli rövid, közép és hosszútávú terveinek/elvárásainak - listákat fejben, mert szerintem a másik oldalon a férfiak közül is sokan ezt teszik, és néha nem is titkolják. miközben ez az online műfaj pont az ahol csak úgy lehet feszengés nélkül, ahogy ez a srác is hozzááll, lazán, különben tényleg nem lesz egy fikarcni spontaneitás sem az egészben, amit annyira szeretünk. találkozzál vele még, menjetek el egy koncertre és igyatok meg három fröccsöt, és garantáltan előjön az az elragadó Ilonka akivel akkorát tomboltunk a múltkor is a Szigeten! (idén megyünk?)
Teljesen igazad van, tudom, tök hülye vagyok, és teljesen meg fogom adni az esélyt neki. Amúgy ott és akkor tündéri molnárilonka voltam, csak itthon kezdtem el stresszelni. :) És igen, menjünk el idén is a Szigetre! Meg mindenhova!
Törlés" Tudod, ez szerintem úgy szokott működni, hogy az ember találkozik véletlenül valakivel, megismeri valamennyire, és aztán természetesen szerelmes lesz, csak úgy váratlanul fejbe csapja a dolog, és bumm, szívecskék mindenütt. Itt meg az van, hogy mesterségesen azért találkozunk, mert azt gondoljuk, hogy köztünk lehetne valami, és célirányosan ebbe az irányba terelgetjük a dolgokat. És ez nekem fura."
VálaszTörlésNa, megfogalmaztad, ami bajom van az online társkereséssel.
Meg az is, hogy idióták írnak rám, vagy 10 évvel fiatalabbak, 30 évvel öregebbek, és akinek én írok, az meg soha nem válaszol.
Úgyhogy én befejeztem.
De neked drukkolok!
Na hát ezt majd meg kell beszélnünk!:)
TörlésÉn neten ismerkedtem meg a férjemmel, és rögtön tudtam. Akármennyi rossz élményem, görcsöm, akármim volt, vele nem árnyékolt be semmit. Szóval valahogy érzi azt az ember... Nem?
VálaszTörlésFogalmam sincs.
TörlésNekem egy idő után pont az offline ismerkedés működött kevésbé, a spontán ismerkedés (fesztiválok, céges rendezvények, ismerős ismerőse, stb) egyre felületesebb, sekélyesebb randikat, kapcsolatokat eredményezett. Az online esetében persze ott a kezdeti feleslegesnek érzett izgalom, mert többet tudsz róla, mielőtt fizikailag láttad volna, és persze sok esetben tényleg csalódással végződik. De ha mégsem, az egyre több találkozás után feledésbe kezd merülni a megismerkedés mikéntje, és akkor olyan jó érzés, hogy a találkozásokat megelőző levelezések és a személyes szimpátia összeadódnak, és minden úgy fel is tud gyorsulni :)
VálaszTörlésMeglátjuk. Nekem ezért offline jobban megy. Igyekszem nem görcsölni. :)
TörlésAzért ezt az akar-e családot kérdést kellően fondorlatosan feszegesd :), engem konkrétan futamított meg harmincpárévesen netes első randi után az, hogy az amúgy minden szempontból kívánatos leányzó másról sem tudott beszélni, mint hogy mennyire akar már gyereket. Távlati terveimben persze nekem is szerepelt ez, de nem kicsit tolta túl a témát, ilyenkor nem tud szabadulni az ember az érzéstől, hogy mindenek előtt apajelöltként vizslatják.
VálaszTörlésJaj, feltételezz rólam egy kis intelligenciát. :) Valószínűleg nem teljesen érted, amiről beszélek, nem az van, hogy nagyon akarok mostazonnal gyereket.
TörlésNyilván nem és nyilván az a lány sem rögtön akart, csak rosszul interpretálta :). De igazad van, ennél Te okosabb vagy ;).
TörlésXXXX !!!! <3
VálaszTörlés