Au revoir

Ha majd egyszer visszanézek az életemre, azt hiszem, azt fogom mondani, hogy ez a nyár életem egyik legjobb időszaka volt. Az ismerkedős periódusban vagyunk, és őszintén, nem látok akadályokat jönni, most legalábbis úgy tűnik. Nekem megint olyan ez a nyár, mint mikor egyetemista voltam, csak most még pénzem is van rá, hogy azt csináljak, amihez kedvem van. Ő dolgozik, de mostantól nem, augusztus végén fog csak legközelebb, amikor én is, úgyhogy addig tényleg ami eszünkbe jut, és ő ugyanolyan aktív, mint én, hogy mindig menne, mindig kitalál valami programot, nagyon szeretem ezt. És ezek a budapesti esték a legjobbak, amikor hajnalig csavargunk, tekerünk, fröccsözünk meg beszélgetünk, és mégis minden nap más. Azt hiszem, most nem cserélnék senkivel. 

Kedden voltunk a Kobuci kertben, ahol én még sosem jártam, de mostantól az az egyik kedvenc helyem, nagyon hangulatos és zseniális a hangosítás. Bin Jip koncert volt, az első felét tátott szájjal hallgattam, nagyon tetszett, aztán leült, meg én Gyémánt Bálintot nem kedvelem, jazzben biztosan jó, de ebben a formációban annyira közhelyesen gitározik, hogy még idegesített is. A dj nem rossz, de maradjunk annyiban, hogy Veronika viszi el az egészet a hátán, ő világszínvonalú mindenben, amihez hozzányúl. 

Tegnap pedig találkoztunk a pasim barátaival a Pagonyban, jártatok már ott? A Gellért fürdő fölött van ez a hely, a fürdő gyerekmedencéi vannak ott használaton kívül, illetve ez egy söröző-étterem, egy csomó asztal konkrétan a medencékben áll (persze víz nélkül), vicces. A hely többi része pedig a helyes retro csempékkel a nyolcvanas évek strandvilágát hozza vissza, körben pedig sűrű erdő, szabadtéri moziként is szokott a hely funkcionálni. Szerintem nézzétek meg, ha arra jártok, mondjuk szerény véleményem szerint az is bringával a legmenőbb. Mondjuk tegnap pont majdnem meghaltam miközben épp átszeltem a Rákóczi utat, de nem az én hibám volt. De azért továbbra is imádok Budapesten tekerni. 

Holnap pedig indulunk nyaralni, most egy hétig nem lesz se internetem, se hajvasalóm, csak mi hatan egy hajón, meg a csudálatos Champagne-Loire vidék. Beraktam egy dupla csomag franciakártyát, tervezem, hogy mindenkit agyonverek rabló römiben, meg megszeretem a száraz pezsgőt, mert én még mindig csak az édeset szeretem. Majd írok, ha tudok. 

Élvezzétek a nyár utolsó hónapját, tsók!