Right timing

Nem tudom, mi van ezzel a nappal, de annyi minden szarság történt eddig, hogy jobbnak láttam itt az elte ppk folyosóján leüni és meditálni egy kicsit. A suliban őrület volt, kirúgták egy kolléganőmet, kivitelezhetetlen feladatokat kaptunk, amiknek péntek a határideje, lemondott az idegennyelvi munkaközösség vezetője, a mentorom, és mindenki rám gondolt, mint az utódjára (nincs rá kapacitásom, pedig lenne hozzá kedvem), hazafelé leesett a bicajom lánca, de megszereltem, az állomáson megtalált egy félkegyelmű srác, akivel a kerékpárokról kellett eszmefuttatást folytanom, a vonaton egy szatírhoz volt szerencsém (fogdosta magát, miközben beszélt hozzám), mondjuk nem jöttem zavarba, lehordtam a sárga földig - a bringaszállító kocsi hátránya, hogy gyakran utazom egyedül. Aztán Budapesten kificamodott a bokám, miközben toltam át a bicajt egy zebrán, annyira durva érzés volt, hogy álltam ott egy darabig, hogy ez most szalagszakadás, de aztán felültem a bicajra, hogy végülis úgy nem terhelem nagyon. Aztán átvettem a diplomám, most meg itt ülök. Szeretnék hazateleportálni a kanapémra és sírni, sok volt ez így most. Persze ehelyett randevúm lesz.