Otthonka

Ahhhh, de jó itthon lenni. Mondjuk annál nagyobb szívást nem nagyon tudok elképzelni, mint hogy az egyetlen napon, mikor végre nem ébreszt reggel az óra és nem kellene kelnem, 6:14-kor kipattan a szemem, és nem tudok visszaaludni - mindezt annak ellenére, hogy 2 után feküdtem le. No nem baj, majd próbálkozom még, mire valók a vasárnapok.

Tegnap végül nem kirándultunk a vizslás fiúval, mert én ugye dolgoztam (de minek), aztán meg muszáj volt aludnom egy kicsit. Pénteken vendégeim voltak, nagyon szuper volt, csináltam vacsit, megittunk egy üveg bort és dumáltunk, éjfél körül mentek el, és hajnal 1 lett, mire összepakoltam, elmosogattam meg ágyba kerültem. 

Tegnap este (kicsit ugrálok az időben, remélem tudtok követni) pedig újra találkoztam a szexi hokijátékossal. Az első randink után őszintén elmondtam neki, hogy nem nagyon hagyott szóhoz jutni, amin szerencsére nem sértődött meg, hanem megköszönte a visszajelzést (god bless intelligence). És most meg tök jó volt, egyértelműen visszavett, nagyon odafigyelt rám, beszélgettünk, nem csak ő mesélt, most egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy he's too much. Nem tudom, hogy vajon meg kellett-e ehhez erőltetnie magát, és picit összecsomagolta az egóját, vagy az első randira görcsölt rá annyira, hogy ezt szövegeléssel kompenzálta, ez gondolom majd később kiderül, mindenesetre természetesnek tűnt tegnap. Mondjuk nagyon szépen felöltözött, vasalt nadrág, szép cipő, szép ing, én meg ilyen farmer-fehér tornacipő-nőies virágos felső-színes kabát szettben nyomtam, nagyot néztem, mikor megjelent - az első randira sportosan öltözött fel, honnan kellett volna tudnom, hogy most meg estélyit kell húznom? Mások ezt leegyeztetik randi előtt, vagy mi? 

Voltunk vacsizni, aztán elvitt egy borbárba, majd sétáltunk egy csomót, jól éreztem magam vele, sokat nevettünk. Arrafelé lakik, ahol Lenszi, és ezért ott Budán tekeregtünk, Gellért tér és társai, nagyon tetszik az a környék. Az utolsó előtti vonatot céloztam meg, és ahhoz is indultunk, de egyszer csak megállt mellettem, és iszonyú komoly arccal nekiállt meggyőzni, hogy maradjak az utolsó vonatig. Nagyon cuki volt, úgyhogy mondtam, hogy na jóóó, és maradtam. Most várakozó állásponton vagyok, nem vizualizálom a közös gyerekeinket, meg ilyesmi, de fogok vele találkozgatni, aztán meglátjuk. Magas (lábujjhegyre kell állnom a puszihoz, awww), sportos, rendkívül huncut mosolya van, amitől mindig elolvadok, szuperintelligens, nagyon határozott, de fontos neki, hogy én mit szeretnék, kedves, és szerintem eléggé tetszem neki, szóval mi vesztenivalóm lehet.

Ja, és úgy találkoztunk, hogy előtte vásároltam úgy egy órát kábé, vettem ajándékot (mangós testvajat a Body Shopban) anyukám szülijére, magamnak pedig kávét meg szegfűszeg illatú gyertyát, úgyhogy boldogság van. És most visszafekszem aludni egy kicsit. Úgy értem, visszafeküdnék, ha nem kéne egy nagycsoportost szórakoztatnom.