Találkoztam pénteken is, meg tegnap is a fiúval. Ma itt aludt, együtt aludtunk (és nem aludtunk együtt, if you know what I mean, he's a gentleman, igen, tisztában vagyok vele, milyen mázlim van a férfiakkal), tulajdonképpen azért, mert a Párizsból hozott sajtok, a lidlis serranói sonka, a szőlő és a saláta mellé megittunk egy üveg bort is, és hát ugye autóval volt. Pedig tisztább lett volna, ha éjfél körül hazaküldöm. A rossz hír, hogy azt hiszem, az én szempontomból sikerült megbizonyosodnom róla, hogy teljesen baráti érzéseket táplálok az irányába. Egyébként igyekeztem teljesen tárgyilagosan megfigyelni őt, meg magunkat együtt, és azt gondolom, hogy ha ismernétek őt, akkor azt mondanátok nekem, hogy Ilonka, ez a fiú nem illik hozzád. Sajnos egyre többször veszem észre, hogy ül velem szemben, és egyszerűen nem érdekel, amit mond, fogom a fejem a viccein, de gyanakszom, hogy ezzel nem csak én lennék így. Most reggel pedig alig vártam, hogy becsukhassam mögötte a kaput.
Ez van.
Nem örülök, gondolhatjátok. Persze eszembe jut, hogy mondjuk kirándulunk együtt, vagy készülődünk a karácsonyra, esetleg vacsorát főzök neki, és várom, hogy jöjjön, fülelve, hogy mikor áll meg az autója a ház előtt, de aztán eszembe jut, hogy mondjuk együtt alszom vele (és együtt alszom vele), vagy hogy most már örökké kell hallgatnom a szövegét, és hát noooo waaay.
Konklúzió. Két lehetőséget találtam:
- Ez a fiú abszolút nem illik hozzám, nem tudnék belé szerelmes lenni, DE majd jön a nagy Ő, az igazi, és akkor 1 perc alatt elveszek, nem lesz több kétség, és akkor úgy megy majd minden, mint a karikacsapás.
- Ha Peter Quinn személyesen érkezne egy csokor sárga tulipánnal (amit amúgy nem tudom, hova tennék a randevú hátralévő részén), elvinne egy Nouvelle Vague koncertre, ahol szorosan összesimulva táncolnánk mélyen egymás szemébe nézve az In a Manner of Speaking-re, majd hajnalig romantikusan sétálgatnánk egymás kezét melengetve, én másnap akkor is úgy lennék vele, hogy basszus, milyen idegesítő fazon, udvarol itt nekem össze-vissza, hagyjon már, nekem sokkal egyszerűbb az életem pasi nélkül, ráadásul el akar jönni hozzám, és itt akar aludni, jézusom, give me a break.
Az a baj, hogy a 2. megoldásra tippelek.
ez biztosan 100% közhely, de sztem olyan pasival (meg persze nővel sem) nem szabad együtt élni (lenni), akire úgy érzed, nélküle sokkal egyszerűbb az életed - mert amúgy nyilván mindenkihez kell egy csomó alkalmazkodás, de összességében mégis jobb kell hogy legyen vele, mint nélküle - ha nincs így, nem nagy kár érte
VálaszTörlésNemár! Itt drukkolok már mióta, tök jól csinálod szerintem, ha nem jön be már most, hagyd a francba! Ha van dolgotok egymással, még úgyis összesodródtok. Amúgy meg rossz poénokkal nem lehet együttélni, az tuti!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA te humorérzéked viszont kiváló:) és nem hiszem, hogy a 2. pont illik rád:) Csak nem az a tipusú fiú, aki aki érdekel. Ebben niztos vagyok:)
VálaszTörlésmindkettőben van ráció, sőt, akár a kettő együtt is lehet... (most nagyon sokat segítettem, tudom, de látod, én mennyit értek hozzá...) én is arra szavaznék, hogy ha nem agyameldobom az érzés már így az elején se, akkor az első lehetőség tuti igaz.
VálaszTörlésde én még naiv és tapasztalatlan vagyok, és egyelőre azt szeretném hinni, hogy a szóbajöhető férfiak azok, akik durván hatással vannak az emberre és a hormonokra. egyelőre szeretnék hinni benne, hogy erről nem kell lemondani a pártalálás érdekében.
Szerintem ilyet akkor erez az ember ha a szerelem erzese hianyzik neki, a meghittseg, nem a konkret szemely. Sokszor nehez rajonni, hogy tenyleg erdekes-e az az ember vagy csak az tetszik, hogy tetszunk neki \ olyan dolgokat potol, amik az egyedullet miatt hianyoznak. En legalabbis sokszor elgondolkodom ezen sajat magammal kapcs es pont azok az erzesek jonnek elo, amit leirtal.
VálaszTörlésAhogy Nádja írja, az elején igenis kell az agyameldobom érzés. Pláne egy ilyen vérmérsékletű embernek, mint Milonka. Ahogy elnézem.
VálaszTörlésSztem azért itt több dolog van.
VálaszTörlésAz, hogy ez a fiú sok, menjenmárhaza, fárasztó, csakbarát, az egy sajnálatos dolog. Vagy van kémia, vagy nincs. Sztem ha valakivel tudsz elsőre úgy aludni, hogy csak alszotok, és nem másztok egymásra a közelség, az illatok és úgy egyáltalán az izgalom végett, akkor az gatter.
PQ, tulipán, koncert, lassúzás, andalgás...ez meg olyan, hogy sztem mindenkit más vesz le a lábáról. De talán még általános recept sincs.
Lehet, hogy Ilonkának ez a tervezett (mármint a társkeresőből adódó tervezettség) randizgatás nem jön be. Majd egyszer, amikor a barátaival ücsörög, vagy koncertezik, vagy csavarog, akkor bumm, ott lesz a nagy ő.
(Azért picit sajnálom, mert egy jéghokis zongorista fiú hmmmm :)... dehát ha uncsi, akkor mehet a levesbe!)