Amikor letudtam a minősítő vizsgámat, megfogadtam, hogy eljárok itthonról többet. Tegnap este volt egy lemezjátszós buli az egyik törzshelyemen a városban. Persze az összes dj puszipajtásom, meg szeretem is a zenéket, amiket játszanak, úgyhogy igyekszem ott lenni, ha van ilyen szuper megmozdulás. Tudtam viszont, hogy különböző okok miatt a kis barátaim nem lesznek ott, így egyedül kell nekiindulnom. Régen ez simán ment, a Vében sosem kellett egyeztetnem senkivel, mire megettem a szokásos házi tepertőkrémes, hagymalekváros kenyeremet a pultnál ülve, a pultossal (also known as Phoebe) eszmét cserélve, már mindig ott ült mellettem valamelyik barátom, akivel lehetett indítani az estét. De ezen a helyen nem érzem magam ennyire otthon... Meg hát öregszem is, nem vagyok már a régi particsaj, aki egyedül belibben egy buliba, és 10 perc múlva már ő a parti közepe.
Este fél 9-kor elindultam futni, vittem a fekete bundás testőrömet is, nagyon jólesett, és a kutyán (is) látom, hogy egyre jobban bírom, gyorsabb a tempóm is. Aztán zuhany, hajmosás, öltözés, bár nagyon kellett győzködnöm magam, hogy ne pizsamát húzzak, induljak el, kell a társaság, jó lesz az. Fél 11-re értem oda, persze találtam haverokat (a dj különítményt), egyből odaültettek a dj pult mellé a bárpulthoz, bemutattak egy csomó mindenkinek, kaptam egy martinit (a karácsonyi italom) sok citrommal, és akkor már fülig ért a szám, mert nagyon-nagyon jó volt a hangulat, jobbnál jobb zenék pörögtek, a fiatalok táncolgattak is.
Az egyik tegnapi dj az exem, néhány éve rövid ideig voltunk együtt, ami amúgy nagyon jó volt, rövidke kapcsolatunkból lett két közös zenei track is, a szerelemgyerekeink, szoktuk mondani. Ő az azon kevés exeim egyike, akikkel kapcsolatban semmilyen tüske nem maradt bennem. Annyira link, hogy soha nem tudnék vele lenni, meg kissé le is pattant azóta, és hát nem tart sehol azóta sem, pedig nagyon tehetséges, külföldön egészen ismert a neve producerként, csak itthon nem találja a helyét. És hát mindig iszonyatosan udvarol, ha találkozunk (nem csak nekem, hanem a barátnőimnek is), én meg nem bánom, mert szeretek ökörködni vele, nagyon jó fej, tegnap is hozta a formáját, jól éreztem magam. Találkoztam új arcokkal is, az egyik srác szerint nagyon hasonlítok Péterfy Borira, ami azért érdekes, mert ő a harmadik, aki ezt mondja, mióta oldalra söpörve hordom a frufrum.
Aztán még hülyültünk egy csomót, dumáltam sok emberrel, világmegváltottam kicsit a tulajjal, ki akartam fizetni a számlám, de nem tudtam, mert már kifizették, és nem sikerült kiderítenem, hogy ki, hazatekertem, hajnal 1-kor pedig már ágyban voltam, azzal a kicsit ellentmondásos gondolattal, hogy na, ezt is letudtam, nem otthon, egyedül töltöttem a szombat estét, és végülis nem volt rossz.
de cool az a kék bakelitlemez!
VálaszTörlés