Tegnap este hajat mostam, nagyon szépen felöltöztem és találkoztunk a lányokkal, meg volt velünk 3 fiú is, kettő közülük számomra ismeretlen, tőlük kitüntetett figyelemben részesültem, jólesett. Hazajött a barátnőm Németországból, ahol néhány hónapot töltött, régen láttam, jó volt újra megsimogatni, elmesélni, kivel mi van, meghallgatni, hogyan áll a francia pasijával, akivel Tinderen találkoztak itt Budapesten, és egymás első matchei voltak, azóta meg a világ különböző részein randevúzgatnak, és a közös jövőjüket tervezik, csak még nem tudják, hol. Nem tudom, a karácsony miatt van-e, hogy mindenki mosolygósabb, kedvesebb és figyelmesebb, de annyira jó volt ücsörögni azon a szép, barátságos új helyen, kortyolgatni a fröccsünket, dumálni az élet nagy dolgairól.
Aztán 11 körül átmentünk a törzshelyünkre, ahol rengetegen voltak, úgyhogy barátkoztunk egy csomót, alig tudtunk leülni, sok baráttal, ismerőssel találkoztunk, mindenki csupaszeretet volt. Phoebe barátnőnk cukrászként dolgozik egy nagyon menő étteremben Budapesten, ő csak hajnal 1 körül ért haza, és mivel az utóbbi hetekben szétdolgozta magát, de most december 28-ig ez volt az utolsó munkanapja, mindenképp meg akartuk várni, hogy lássuk, és hogy neki is legyen kivel koccintania. Nagyon fáradt voltam, de valahogy kibírtam 3-ig, amiben sokat segített, hogy ezekkel a lányokkal úgy megy a poénkodás, hogy ha szerintem valaki kívülről lát minket, azt hiheti, hogy elszívtunk egy vicces cigit, mert folyamatosan szakadunk a nevetéstől, imádom a humorukat. Aztán nagyon megölelgettem mindenkit, boldog karácsonyt kívántunk egymásnak. Még az egyik fiú magyarázott egy kicsit, nagyon szeretne velem egy közös zenei projektet, csak én nem vagyok biztos benne, hogy akarok elektronikus zenét csinálni. Aztán kikísért a tulaj a bicajomhoz, megölelt, megpuszilgatott (mondom, hogy van valami a levegőben), és hazatekertem a ködben, a karácsonyi fények kíséretében, nem túl karácsonyi hangulatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése