Comfort zone

Most, hogy kitárgyaltuk a magas irodalmat, Dosztojevszkijt, Kemény Zsófit és A szürke ötven árnyalatát, valamint kinevettük a szingliadót, azt hiszem, visszatérhetek a komfortzónámba, a körömlakkok és a saláták világába. Egyébként végül nem a Nyári Krisztián-féle történeteket kezdtem el olvasni, mert kiderült, hogy nálam a 2. kötet van, azzal meg nem kezdhetek, hanem a Molly által ajánlott A párizsi feleséget, mert Hemingwayt, a korát és a világát nagyon szeretem, és mintha már Zsofff is említette volna egyszer (ugye?). És eddig nagyon tetszik.

Ma elkezdtem rohamosan jobban lenni, mondjuk még mindig fáj a torkom és Amy Winehouse-os a hangom, de szinte óráról órára egyre jobb. Nagyon nagyot dilemmáztam rajta, hogy holnap bemegyek és megtartom az óráimat valahogy, úgy, hogy közben vigyázok a hangomra, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg mindenkinek jobb, ha még egy napot valahogy megoldanak nélkülem, és hétfőn egy 100%-os Milonka tanárnőt kapnak vissza, mint ha visszaesnék. Már nagyon unom az itthonlétet, meg hogy minden a torkom körül forog, a kálciumot, a tablettákat, a reszelt gyömbért, a teákat, a mézet, szeretnék már meggyógyulni nagyon. Ma reggel már annyira elegem volt a melegítős nihilből, hogy reggel hajat mostam, farmert, pulóvert húztam, picit sminkeltem, tiszta, öblítőillatú sálat kanyarítottam a nyakamba, pedig tudtam, hogy továbbra is egész nap itthon leszek, és nem jön senki, de annyira akartam már, hogy újra emberi formám legyen. Ja, és kitakarítottam. 

Ja igen. Hetek óta nem válaszolok egyetlen üzenetre sem a társkeresőkön (kettőről van szó), már bűntudatom volt minden érkező levélnél, úgyhogy ma reggel vettem egy mély lélegzetet, és mindkettőről töröltem magam. Micsoda megkönnyebbülés! Azt hiszem, már jó ideje nem hiszek a dologban, legalábbis elvesztettem a lelkesedésemet, csak púp volt a hátamon az egész, hogy már megint nézegetni kell, hogy ki írt, úgy meg... Minek? Mondjuk így nem tudom hogyan találok rá életem szerelmére, de hát majd rám talál ő, nem? A piacon, vagy az edzőteremben, vagy valamelyik koncerten vagy táncos mulatságban. Én ezen nem vagyok hajlandó tovább görcsölni.

Holnap főzni fogok, csirke ragut sok-sok gyökérzöldséggel, valahogy így, de tudjuk, hogy én hajlamos vagyok nagyon-nagyon nagyvonalúan követni a recepteket, úgyhogy nem lesz benne krumpli, csak sütőtök, édesburgonya, fehérrépa és répa, no meg sok újhagyma és fokhagyma. Hogy mit csinálok a hétvégén, azt még nem tudom, de még elég erősen gyógyulnom kellene, no meg minél kevesebbet beszélnem. 

Fotó innen