2016. január 30., szombat

Until the morning light

Szóval az volt, hogy időnként kitalálom, hogy elmegy mellettem az élet míg itthon üldögélek a kanapén és az Átok 2 című magasröptű filmművészeti alkotást tekintem meg, még akkor is, ha közben nem vagyok egyedül, mert Pillával folyamatos virtuális összeköttetésben vagyunk és szórakoztatjuk egymást. Úgyhogy 10 körül felkerekedtem és találkoztam a kisbarátaimmal meg egy csomó más ismerőssel, nagyon jó volt, és közben az egyik haverommal, aki egy barátnőm exe, de a társaság tovrábbra is közös, megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy egy egész igényes bulisorozat van mostanában a helyi dizsiben. Szó szót követett, és kitaláltuk, hogy elmegyünk, engem úgyis hívtak a kölykök is, és benne volt a boogie a lábunkban, szóval elmentünk ketten táncolni. Mondjuk én ezt a fiút még sosem láttam táncolni, de ő állította, hogy szokott, hát jó.

Befutottunk, barátkoztunk kicsit a srácokkal is, volt nagy öröm, hogy jöttem, elvittek többen is táncolni, a haveromnak meg ott volt az öccse, szóval pillanatok alatt beilleszkedtünk. Azt mondta amúgy, hogy nagyon büszke rám, mert a kölykök szinte mind puszit adtak meg megöleltek (egyébként ez tényleg fura picit, én sosem puszilkodtam tanárokkal) mikor találkoztunk, és hogy mennyire látszik, hogy szeretnek. És a legcukibb történet az volt, hogy álltunk az udvaron, cigiztünk (tudom, micsoda példát mutatok) meg beszélgettünk, és odajött 3 kicsi, egy lány meg két fiú, akik asszem kilencedikesek, bemutatkoztak (!), hogy én nem ismerem őket (tényleg csak látásból), de egyszer voltam náluk bent helyettesíteni, és azóta ők sokszor emlegetnek, hogy bárcsak én lennék az angoltanáruk. Elolvadtam, hát mennyire cukik? 

Aztán táncoltunk, mondjuk a zene elég szar volt, de nem lehet minden tökéletes. És a haverom tényleg táncolt velem végig, az élet tele van meglepetésekkel. Nagyon jól éreztem magam. Annyira kellett már egy ilyen este.

3 megjegyzés:

  1. Folyamatos virtuális összeköttetés, szimultán több csatornán. :D Ja, remélem, volt rajtad kabát cigizés közben, mert aztán megint megbetegszel nekem.

    VálaszTörlés
  2. én is ilyen tanár akarok lenni! (hát nem úgy értem h középiskolai tanár de érted a lényeget :D)

    VálaszTörlés