Zene

Tegnap este egy koncerten voltam, meg akartam nézni egy zongorista fiút, akivel szeretnék együtt dolgozni - illetve többen ajánlották nekem, én sosem hallottam még játszani. Sajnos nagyon nem tetszett, amit hallottam, persze biztosan tud ő mást is, de szkeptikus vagyok. Megint egyedül mentem, persze tudtam, hogy lesznek ismerősök. Tényleg voltak, nagyon jól éreztem magam, tök véletlenül beszélgettem egy fiúval, akivel együtt támasztottuk a pultot, és akiről kiderült (rémlett is róla), hogy dobos, beszélgettünk, és ajánlkozott, hogy nagyon szívesen jönne. Utólag a többiektől azt hallottam, hogy nála jobbat nem találhatnék, alakul a dolog. Nagyon sokat beszélgettünk erről (nem csak vele), hogy hogyan, mit kellene, és az tisztán látszik, hogy nagyon határozottnak kell lennem, tudnom kell, hogy mit akarok, és semmi olyasmibe nem szabad belemennem, amiről kicsit is az az érzésem, hogy ehhh. 

Azt estét kicsit beárnyékolta, hogy van ez a dj exem/haverom, aki sajnos amellett, hogy nagyon szeretne zenélni velem, udvarolni is próbál, és szörnyen kínos helyzeteket produkál ez a dolog. Például állunk, tök komolyan beszélgetünk, hogy mit szeretnék, hogyan fogjunk neki, és akkor nekiáll simogatni a kezem. Beközli, hogy ő nem tud erre koncentrálni, mert megőrül az illatomtól. Esetleg azt, hogy ha tudnám, neki most mi jár a fejében. Mindezt úgy, hogy mások is ott állnak velünk, és néznek, hogy wtf. Egyrészt én ismerem őt, elosztom öttel, amit mond, másrészt mi ezen túl voltunk 2009-ben (jézusom, de öreg vagyok), plusz engem ez a történet egyáltalán nem érdekel, ő a haverom, és kész, plusz ha van kedvünk ehhez a projekthez együtt, akkor ezt a témát csírájában kel elfojtani, mert hülyeség, unalmas, hagyjon már ezzel. Mondtam neki, szabadkozott, majd 5 perc múlva onnan folytatta, ahol abbahagyta. Na mindegy. 

Iszonyúan álmos vagyok, jaj. Majd még mesélek.