Szevasz, tavasz

Elkeserítő, hogy már 3 kihagyott hét (no meg persze 3 hét vég nélküli zabálás) is mennyire vissza tudja vetni az ember formáját, pedig már olyan büszke voltam magamra. Nem baj, most nagyon elhatároztam magam, és remélhetőleg az izmaim emlékezni fognak a már kialakított rutinra. Tegnap este nagyon jót edzettem (csak közben nem szívesen álltam a tükör elé a szűk ruháimban), szaunáztam, és már elkezdtem szépen enni (bár tegnapelőtt még majonézes-sonkás szendvicseket vacsoráztam). Sütöttem kacsamellet mára-holnapra, van a hűtőmben egy csomó salinak-való, valamint vettem bérletet a terembe, pedagógus igazolvánnyal a havi korlátlan bérlet 7000ft volt, és elfogadták az Erzsikéket, aminek nagyon örültem. Most már csak járni kell 2 naponta. Már most jobban érzem magam, a mozgástól is, meg a gondolattól, hogy újra formába lendülök. 

Reggel korán elkészültem, elvittem kicsit a kutyát csatangolni, aztán bejöttem, és ezt látom a tanári ablakából, tiszta erőből süt a nap azóta is: 

 

az ott szemben a Pilis

Tudom, hogy még csak most jön a sarki hideg, de nekem nagyon-nagyon tavaszi hangulatom lett, és arra gondoltam, hogy 

• most már minden nap egyre világosabb lesz
• mindig lesz tulipán a konyhaasztalomon
• hamarosan lesz kedvem piacra járni a nénikhez a lidl helyett
• és lesz majd nemsokára eper
• meg spárga!
• és lesz majd nárcisz meg jácint a kertben, mondjuk sosem tudom, melyik melyik 
• edzés helyett délutánonként majd mehetek tekerni a Dunakanyarba, és hétről hétre zöldebb és illatosabb lesz minden
• nem kell eszkimónak öltöznöm (mondjuk én idén még nem fáztam, pedig nem szoktam sok rétegbe bugyolálni magam, I prefer pretty to practical).

 Várlak, tavasz. 

ma egyébként kutyával vagyok