2016. február 20., szombat

Chill

Valamelyik nap első órában fogorvoshoz vittem egy osztályt, akiket eléggé jól ismerek, meg jóban is vagyunk. Végeztünk a dokinál, megvolt, hogy mikorra kell visszaérni, és még bőven időben voltunk, kérték, hogy hadd menjenek be a boltba, mondom persze. Addig páran kint maradtunk a bolt előtt és beszélgettünk, néhányan rágyújtottak. Beszélgettünk, két nagyon rosszcsont fiú van a csoportjukban, akik amúgy édes pofák, és őróluk sztorizgattak, hogy milyen csínytevéseket csináltak, miért kaptak osztályfőnökit, ilyesmik, viccesen adták elő a srácok, nevettünk. Erre mondta az egyik lány, hogy tanárnő, ön olyan laza, sosem mérges ránk semmiért. Tényleg nem nagyon szoktam, nem is vagyok olyan típus, meg... Minek?. Gonoszságért, rosszindulatért, hazugságért nagyon haragszom, igen, de azokért a dolgokért, amiket mindannyian megcsinálunk ennyi idősen, nem szoktam. A tantárggyal kapcsolatban viszont szigorú vagyok, követelek is, de figyelek arra, hogy abból a szempontból is élvezetesek legyenek az óráim, én nem állok neki péntek 5. órában új nyelvtant magyarázni, csak mert az jön, hanem zeneszöveget viszek, filmrészletet, beszélgetünk.

Tény, hogy a kollégáim közül páran beírnak a kölykök ellenőrzőjébe, ha meglátják valahol, hogy rágyújtanak. De a gyerekek akkor is dohányoznak, nem tudjuk ezzel őket leszoktatni, csak még pluszban van ez a konfliktus. Én, ha van róla szó, el szoktam mesélni, hogy a dohányzás szar, rengeteg pénzbe kerül, és rongálja az egészségedet, plusz undi is. De azt is el szoktam mesélni, hogy ha iszom egy pohár bort, én is rá szoktam gyújtani mellé, nem mindig, de előfordul, kocadohányosnak vagyok.

Nálunk nem lehet kiengedni a gyerekeket óra alatt wc-re. Én, ha kéredzkednek, ki szoktam, nem ész nélkül, de tudom, hogy a lányoknál néha sokan vannak, meg büfébe is mennek, néha egyszerűen nincs idejük rá 10 perc alatt. Plusz 2 éve egyszer (még kezdő tanárként) nem engedtem ki egy lányt, és utána mondta az osztályfőnöke, hogy haza kellett, hogy engedje, mert átázott - hát az nagyon szar érzés volt. Értitek, ezek nem óvodások, kvázi felnőtt emberek, csak meg tudják ítélni, hogy tényleg olyan sürgős-e a dolog. Kimegy, 3 perc múlva visszajön, az óra zökkenőmentesen halad tovább. Nem stresszelek rajta, a kölykök is boldogok, mindenki boldog. 

Olyan is van, hogy megbeszélünk egy dolgozatot, és megkérnek, hogy ne akkor írjuk (ezért, azért, nem tudom). Ha vannak észérvek, én azt szoktam mondani, hogy rendben, megyünk tovább az anyaggal, és elfogadom a másik időpontot, ha megígérik, hogy akkorra tényleg készülnek. Van olyan kollégám, aki teljesen ki van akadva, hogy nehogy már a gyerekek szabják már meg, hogy mi, mikor történjen. De nekem nem az a célom, hogy szívassam őket, rossz jegyeket adjak, hanem hogy felkészüljenek arra az időpontra, tanuljanak és megírják jól. Nekem ez eddig zseniálisan működik, a megbeszélt időpontban még sosem volt hőbörgés, és persze így is van, aki nem készül, de ezek a dolgozatok mindig sokkal jobban sikerülnek, mint mikor hajthatatlan vagyok, és csakazértis megíratom az eredeti időpontban. Stresszelni pedig egy másodpercig nem szoktam emiatt, nem úgy, mint némelyik kollégám. 

Ezek arról jutottak eszembe, hogy ma délelőtt anyukám sütött tortát, amilyet múlt hétre is az unokaöcsiknek, csak most magunknak. Vastag, tejszínes-marcarponés krém volt a tetején, tele gyümölccsel. Azt mondta, kell neki pár óra a hűtőben, hogy megdermedjen. Aztán ebédeltünk, apu még nem volt otthon, valami ügyben van egyfolytában, ezért ketten ettünk, befejeztük, és anya hozta a tortát, hogy szerinte együnk belőle. Én gyanakodtam, mert nem telt el még néhány óra. Leszedte a tortaformát a sütiről, én meg mondtam, hogy gyorsaaan rakd vissza, mert látszott, hogy annyira puha még az egész, hogy pillanatokon belül szétcsúszik. Segítettem, sietve visszaraktuk a formát, visszakapcsolta, azt hittem, visszateszi a hűtőbe, de nem. Visszavitte a két lapos kistányért a szekrénybe, hozott helyettük két mélyebb, desszertes tányért, egy kést meg egy nagy kanalat, kivágott két szeletet, úgy, szétfolyva a tálkákba rakta kanalazta őket (persze nulla torta alak), leült, az egyiket elém rakta, és nekiállt a sajátjának, folytatva a sztorit, amiben volt. 

Vajon kitől örökölhettem a lazaságomat? 

10 megjegyzés:

  1. De jó, hogy partnerként kezeled a gyerekeket!

    VálaszTörlés
  2. anno a mi ofőnk is engedte a dohányzást, sőt, időnként meghívott magához minket, ott is, sőt még a mértékkel fogyasztott alkoholért sem szólt. Nem is utáltuk, nem keménykedett hatalomfitoktatásból, de azért az elmond valamit, hogy utána még pár évig rendszeresen nála jártunk és dumáltunk az új sulik nehézségeiről, az élet nagy dolgairól. Lehet, hogy a lazaság kifizetődő :)

    Amikor suliban tanítottam, elég szigorú voltam, főleg a kéttannyelvűs osztályommal, minden órán szódoga, kaptak házit is rendesen, de sokszor eltértünk a témától, mindig voltak prezentációk, saját témát lehetett hozni vagy én adtam segítséget. Emlékszem, amikor két kissrác úgy húsz percet stand-up-olt össze arról, hogy milyen típusú női bugyik vannak, képekkel, definíciókkal :D
    Na, szóval lehet, hogy készülni kellett mindig az órákra elég rendesen, mégis engem hívtak osztálykirándulásra, pedig csak a fél osztályt tanítottam. De lehet, csak bosszúból, mert utána jól bele is dobtak minket a vízbe :D
    (azért ezek a dolgok tagadhatatlanul hiányoznak...)

    VálaszTörlés
  3. ezt a vécére menést illetve annak nem engedését sose értettem. ezek olyan dolgok, amiket nem lehet szabályozni, mit csináljon szerencsétlen, ha akkor kell mennie? ráadásul figyelni se tud az órán, ha arra koncentrál, hogy nehogy baj legyen. azt se értettem, hogy vizet inni miért nem lehet, kit zavar? egyetemen soha senki nem szólt a kávéért/vizért. volt akit az evés sem zavart, jó itt persze nem vmi szagos kajára kell gondolni, hanem pogácsára, szendvicsre.

    VálaszTörlés
  4. Ehetnek, ihatnak, rágózhatnak, kényelmesen elhelyezkedhetnek (tabukat betartva, pl. lábat nem teszünk fel asztalra, másik székére + nincs életveszélyes billegés), a hiperaktív járkálhat is, ha épp olyan periódusban van & látom, hogy figyel rám / ránk 1000-rel & dolgozik, gondolkodik.
    Sokkal eredményesebben lehet így tanulni / tanítani.
    Eleve klassz lenne mindig elérni a flow állapotot, akkor kiemelkedő a hatékonyság - de csodák nincsenek, nem mindig sikerül - törekedni kell, hogy minél többször megéljük tanítás / tanulás közben a flowt & emlékezetes, örömteli óráink lesznek, a gyerekek meg úgy általában szeretni (van, aki imádni) fogja a tantárgyat is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem is tudtam, hogy tanár vagy!

      Törlés
    2. Én? :) Igen, tanítok. Szeretem osztani az észt ;)

      Törlés
    3. És hogy sikerült a minősítő vizsgád? És milyen érzés túllenni rajta?:)

      Törlés
  5. Nagyon nem orulnek, ha tudnam, h a gyerekem tanara engedi a cigizest, mondjuk itt (UK), paros labbal rugnak ki emiatt. Akkor is ha elottuk cigizik pl. iskolaban sehol senki sem dohanyozhat es ne is dohanyozzon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az Iskolában, környékén itt sem. Biztosan én sem csinálom jól, de csodálkoznék, ha 17-18 éves tanulóknál a beírással el lehetne érni valamit ebben a szituban.

      Törlés