Friyay!

Azt hiszem, azt, hogy este 10-kor lezuhanyozva, pizsamában, köntösben, betakarózva ülök a kanapén, úgy, hogy ma már tanítottam, főztem, ebédeltem, ügyeket intéztem, sütit sütöttem, bicikliztem, kutyát sétáltattam, elvittem anyukámat vásárolni és trécseltem egy barátnőmmel, a fotós lánnyal két Sauska rozé hosszúlépés fölött, az annak köszönhető, hogy időnként sikerül iszonyú profin menedzselnem az időmet. Jó kis péntek volt ez.

Fogat is mostam már, mert egyszerűen muszáj volt valahogy megakadályozni, hogy további szelet banánkenyereket tömjek az arcomba, egyiket a másik után, de annyira finom lett, szerintem még sosem sikerült ilyen jól. Pedig a nagy részét már el is ajándékoztam a családom különböző tagjainak, de még így is maradt. Azért történt egyébként a dolog, mert akadt két nagyon barna banánom, és valamit kezdeni kellett velük. Már recept nélkül, fejből, pillanatok alatt meg tudom sütni, a kollégáim és a szüleim már sokszor élvezték a rám rohadó banánok egyenes következményét. 

Ma elkészítettem az év eddigi legfinomabb/legszebb ebédjét, lazacot sütöttem sütőben, mellé spárgát. Mindkettőt bedobtam egymás mellé egy tepsibe sütőpapírra, megsóztam, megborsoztam, a lazacra ráfacsartam egy negyed citrom levét, kapott egy kis olívaolajat, a spárga pedig néhány vajdarabot, 12 percig sütöttem, félidőben megfordítottam a halat. Közben tökgyalun leszeleteltem hajszálvékonyra egy egész céklát, megsóztam és locsoltam rá egy pici balzsamecetet - és kész. Úristen. 

Ja, és ma megint vettem egy gyönyörű tornacipőt. Amikor próbálom megmagyarázni a négy bicómat, azt szoktam mondani, hogy más cipőket gyűjt, én bicikliket, de most már legfeljebb azt mondhatom, hogy más cipőket gyűjt, én meg cipőket ÉS bicikliket. Gyanítom, hogy ez nem hangzik olyan kúlan, mint az első verzió.