2016. április 14., csütörtök

How to

Ezt írta nekem Zavar: "Talán furán fog hangzani, de szerencsés vagy a pasizással -is. Tudom, tudom. De vannak barátnőim, akik évek óta nem találtak olyat se akit leköpnének, nem, hogy olyat akiért így lelkesednének. Te meg tavaly is randizgattál, emlékeim szerint 2 jobb pacák is volt. Pedig gondolom a barátnőim se nem jobbak se nem rosszabbak. De valamit nem jól csinálnak, vagy más a sorsuk, nem tudom. Csak úgy szeretnem ha mindenkinek lenne párja... Ha van valami jó praktikád ne tartsd magadban. :)"

Arra gondoltam, hogy megér ez a téma egy posztot, mert belegondoltam, és bár randiguru nem vagyok, és eszemben sincs osztani az észt, de tényleg van 'praktikám', már ha a közös mintát értjük ezalatt. A tavalyi 2 srác, meg ez a fiú most, mindhármukkal társkereső oldalakon ismerkedtem meg (hol másutt). És az a közös bennük, hogy mindhármukkal én kezdeményeztem az ismerkedést, én írtam először. Mindhárman nagyon szimpatikusak voltak nekem, volt valami pozitív érzésem velük kapcsolatban, és úgy gondoltam, egyszer élünk, hát miért ne álmodnék nagyot? És az esetek 99%-ában pozitív reakció érkezett, bár randi csak hármójukkal alakult végül. A pasik szerintem ugyanúgy szerencsétlenkednek, mint mi, hát van rá esély, hogy halálosan boldogok, ha végre nem nekik kell megtenniük az első lépést, és egy lány ismerkedést javasol. Van rá hatalmas esély, hogy nem, hogy visszautasít, vagy ő nem lesz számomra megfelelő, de mit veszíthetek? 

Ja, és ha már minta: az exférjemmel is online ismerkedtem meg, bár nem randioldalon, hanem némileg természetesebb körülmények közt, és bár ő keresett meg valami kvázi hivatalos történet miatt, de a barátkozást magát ott is én ajánlottam (bejelöltem FB-on, és írtam egy sort). És ha belegondolok, én világéletemben sokszor kezdeményeztem. Mondjuk olyan sok kapcsolatom nem volt, mert szinte mind hosszúak voltak, de az esetek nagy részében én választottam. Rámenős vagyok? Lehet. De szerintem, ha nem vagyok, nagy rá az esély, ugyanúgy egyedül lennék évek óta folyamatosan, mint Zavar barátnői. És nem hiszem, hogy a szerencsén múlt, nagyon is tudatos döntés/választás volt mind. Persze biztosan kell ehhez némi önbizalom meg magabiztosság, bennem van mindkettőből.

Úgyis azt mondják, hogy mindig a nő választ, nem? 

Az is tény, hogy rá szoktam érezni, hogy mikor van "itt a tavasz", vagy nem is tudom, tudjátok, október óta szinte semmit nem foglalkoztam az üggyel, nem érdekelt, nem volt fontos, nem álltam rá készen. És nem is történt semmi az égvilágon.

Viszont ahogy rátaláltam a tinderen (ahol eddig teljesen passzív voltam) erre a fiúra, őnála nagyot dobbant a szívem. És bár akkor még nem válaszolt, de szombat reggel voltam a piacon kaját venni, és láttam egy srácot, aki nagyon rá emlékeztetett, vagy hát valahogy így képzeltem el őt élőben, és ahogy elment mellettem, megfordultam, néztem utána, sóhajtottam, és éreztem, hogy nagyon-nagyon vágyom arra, hogy találjak egy társat. És akkor tudtam, hogy MOST készen állok. És úgy örülök, hogy válaszolt.

Persze ki tudja, mi lesz most ebből a történetből, de valami miatt bizakodom, hogy óriási kaland. 

8 megjegyzés:

  1. Tök jo, amit irsz, es nekem is ugyanezek a tapasztalataim - csak en huszonsok evesen ereztem ra erre. Ha megörulsz valakinek, a legnagyobb nyomisag nem kimutatni. Egyszeruen megeri a...majdnem azt irtam, kockazatot, de hat nincs is kockazat. Megeri az izgalmat, ökölbeszorult gyomrot, meg akar a hopponmaradast is.

    VálaszTörlés
  2. Valószínűleg ott lehet a gond, hogy a nők sokszor önbizalom hiányosak, így nem kezdeményeznek. Pláne nem "jó" pasinal. Meg valahogy hiányzik a kezdeti pozitív hozzáállás, a nagy lendület.
    Koszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg még mindig az a közvélekedés, hogy a nönek "nem illik" kezdeményezni, mert az lelombozza a pasit meg az ö vadászösztönét. Pedig a pasiknak is sokszor csak kolonc a nyakában a nemi szerepe, hogy neki kell megtenni az elsö lépést.

      Törlés
  3. Nagyon klassz az egész kis poszt, főleg a végén a "MOST készen állok" dolog. Iszonyat lényeges. Én pl. egy ideje rájöttem, hogy egyszerűen nem állok készen. Hiába szeretném, nem lehet ajtóstul rontani a házba. Most inkább már azon dolgozom, hogy készen álljak.

    VálaszTörlés
  4. Én örülök, ha egy nő kezdeményez, most is így állok egy leányzóval. :) Ő kezdeményezett, én meg oda-vissza vagyok érte már.. pedig alig dumáltunk, de már holnapra randit szervezünk, mert nem szeret kertelni, meg mindent azonnal csaj és pont ez tetszik benne.. :)

    VálaszTörlés
  5. Én személyesen ismerkedtem ugyan meg a férjemmel, de utána én jelöltem be iwiwen (!!!) és írtam neki mellé mentegetőző üzenetet, hogy amúgy azért nem szoktam minden jöttmentet bejelölni :) Ő meg kb. 1 oldalban válaszolt, és mi is így kezdődtünk.
    De tény, hogy a megismerkedésünk után szinte teljesen biztos voltam a pozitív fogadtatásban, illetve azt is tudtam, hogy ha direkt nem keressük egymást, akkor véletlenül nem fogunk nagyon gyakran összefutni, úgyhogy nincs vesztenivalóm.

    VálaszTörlés
  6. szerintem ilyenkor nagyon fontos, hogy tudd, mit és kit akarsz. sokan úgy vannak vele, hogy szeretnének már "valakit", de pontosan nincs meg, hogy mit is keresnek benne. ha ez letisztázódik az ember fejében, akkor -ha felbukkan-, azonnal tudja, hogy ő az, ahogy Milonka is tudta, érezte.
    és éppen ezért ilyenkor már nincs meg a nőkben az, hogy neki most játszania kellene az elérhetetlent, meg trükközgetnie. szerintem ez a titok. :)

    VálaszTörlés
  7. én tudom, h most hallgatnom kéne, de hát az eleje azért nálunk is így volt, megdobbant a szivem, és ha már felajánlották a számát, írtam neki egy smst, lesz ami lesz alapon...

    bár nem jött be hosszútávon, az eleje nagyon klassz volt meg tök izgi :) szóval most ugyan szenvedek, de úgy általában nem bánom, hogy volt.

    VálaszTörlés