Spring mode ON

Szerintem úgy fél éve ma történt először, hogy nem úgy indult a napom, hogy kibaszott hétfő, gyűlöllek, aludni akarok, ne szóljon hozzám senki, kérem vissza a hétvégét, hanem kipihenten ébredtem, könnyen keltem, és tök jól indult a nap. Mondjuk egy darabig még gyanakodtam, de aztán meglepő módon úgy maradt minden, és azóta is ihaj csuhaj hangulatban telik a nap. 

Ma volt a kedvenc vizsgám a suliban, a szakácsok és a pincérek vizsgája, mondjuk ezek még csak kilencedikesek, szóval nem bélszínt sütnek marinált mangóval, hanem gyümölcslevest kaptam borsófőzelékkel és tükörtojással. Isteni finom volt minden, a dolog egyetlen szépséghibája annyi volt, hogy már rég megettük a borsófőzeléket, mire kihozták a tükörtojást. Én mondjuk nem vagyok az a típus, aki fennakad ilyesmin, külön-külön is ízlettek, de valaki erre tutira nem ötös fog kapni. 

Emiatt kicsit csúsztak a délutáni óráim. És amikor végeztem mindenkivel (itt most ne vérfürdőt képzeljünk el, hanem nyelvórákat), akkor az a műsorszám szokott következni, hogy na akkor most lerogyNÉK a kanapéra, de egy kis szőrmók kutya ilyenkor halkan nyüszögve egyik lábáról a másikra ugrabugrál előttem, hogy na akkor séta. És hónapok óta először nem úgy voltam vele, hogy óbazdmeg, még te is, hagyjuk már ezt a sétát, itt a kerted, szaladgálj körbe-körbe, na jó, de siess, hanem hogy ójee, gyere kutyi, kalandra fel.  

Bicajjal mentem, ami szerintem a legideálisabb közlekedési mód mindkettőnknek, nagyon profi kis együttműködést tolunk így, néha gurulok normál tempóban, és akkor ő fut tempósan, ez a kardiós része a sétának, aztán ahol tudom, hogy szeret szagolászni, ott sétaüzemmódba váltok, meg is állok és megvárom, ha kell, és akkor az az ő facebookozása. Cserébe ő nagyon figyel, hogy ne vesszen el se ő, se én, és egyáltalán nem kell megkötni, na jó, ha kétes kutya van, vagy kisgyerek, akkor behívom, és akkor vagy közvetlenül a lábam mellett jön, vagy ugyanez, és meg is kötöm. Közben vettem eztazt, ami kellett, és addig kint vár, így: 

Van a parton egy jó kis hely, mindenki kedvence, épp a kompnál. Pont odasüt naplemente előtt a nap, szép aranyszínűek a fények,  gondoltam, eszem egy sütit, és sütkérezünk egy kicsit. Megnéztem a sütiket a pultban, és basszus, fúúúj. Ránézésre kábé egy hetesek voltak, lehet, hogy nem mind, de a legtöbb nagyon hervasztó volt. Lehet, hogy adtam volna valamelyiknek egy esélyt, de Phoebe mesélte a múltkor, hogy beült oda egy közös havernőnkkel, a csaj kikért egy sütit, és belül penészes volt. Hogy engedhet meg magának ilyesmit bármilyen hely? Úgyhogy kifordultam, és átmentünk egy másik helyre, ahol ettem egy diétás, mindenmentes maracujás sütit (165 kcal), ami egész korrekt volt, de még kísérleteznem kell a helyi cukikkal.