Pics, or it didn't happen

A tegnap estét két fiú barátommal töltöttem, és meglepő módom egész este a párkapcsolatok és a társkeresés volt a téma. Én már borzasztóan unom mindkettőt, valahogy annyit elemeztem a kérdést az utóbbi időben mindenkivel, Pillával, a csajokkal, magamban, hogy elegem van, semmi kedvem már beszélni róla. De valahogy x sör elfogyasztása után a srácok (egyikük szingli, a másiknak sok éve barátnője van) ezt akarták boncolgatni, én meg egy darabig tartottam a lépést és részt vettem a társalgásban, aztán hallgattam és igyekeztem témát váltani, majd elegem lett, és amikor kivégeztem a második fröccsömet, szépen kiosztottam néhány puszit, felültem a bicajomra és hazajöttem. De komolyan, kereshetjük a szent grált, a titkot, a kulcsot, de szerintem sosem lesz meg. Én jelenleg csak sodródni akarok az árral, csinálni, ami jólesik, egyedül, a barátaimmal, a családommal, a kutyámmal, aztán majd csak lesz valami.

• Néhány hete voltunk a Balatonon a lányokkal, olyan jó volt fogni a kisbőröndömet, és utazni. 

 

• Az idei nyár egyik legemlékezetesebb estéje: 

 

• Apukám nagyon szeret meglepni, ma reggel a bolhapiacon a múlt századból származó kávéscsészéket vadászott nekem. 

 

• Még egyszer régen mesélte valaki, mikor kajáról beszéltünk (imádok ételekről, főzésről, receptekről beszélgetni, meséltem Tamkonak csütörtökön, mikor találkoztunk, hogy szeretek megkérdezni másokat, hogy mit ebédeltek, mit főztek, nagyon csodálkozott), hogy az olasz kollégái gyakran csak egy jégkrémet esznek ebédre. Nekem ez annyira bejön, hogy azóta nyáron gyakran tolom ezt az olasz módit. 

 

• Ritkán iszom sört, de tegnap a kenutúra után ez a cider valami mennyei volt (a Hoegardent a vizslás fiú itta). A háttérben sültkrumpli, palacsinta.