Bad gone good

Ma olyan napom volt, hogy maradjunk annyiban, hogy mázli, hogy az emberölés büntetendő cselekedet. Rám ez egyáltalán nem jellemző, de nem tudom mivel magyarázni, bizonyára a hormonjaim játszanak velem, ami nem jó hír, mert akkor még minimum egy hétig sárkány-üzemmód lesz. Minden és mindenki idegesít, de úgy, hogy felrobbanok. A suliban, otthon, a töketlen haverjaim, még szegény kutyit is azonnal kizavartam, mikor farkcsóválva bejött, hogy barátkozzon velem.

Úgy volt, hogy mindenkinek biztonságosabb, ha nem megyek emberek közé, és otthon filmezek. De közben van egy fesztivál most Zebegényben egy gyönyörű helyen, ahol játszik a pajtik zenekara, és kapnék miattuk occsó jegyet. Ma már lemondtam ezt a programot, de aztán 20 perccel a vonat indulása előtt gondoltam egyet, hogy mit ülök otthon depressziózva, telefonáltam egy kört, vasaltam néhány hullámot az amúgy frissen mosott hajamba, felhúztam egy nagyon vidám, színes ruhát, farmerdzsekit kötöttem a derekamra, kirúzsoztam a szám, illatelhőbe burkolóztam, és már robog is velem Zebegénybe. 

Rosszkedv, huss!