2016. október 22., szombat

No problem

Tegnap meló után bementem Budapestre, volt némi vásárolnivalóm, vettem szempillaspirált, mert már botrány volt a régi, kettőt, hogy legyen nála is, amikor ott alszom (Clinique mindkettő, majd elmesélem a tapasztalatokat), egy szürke, basic, alakkövetős pamutruhát a H&M-ben, meg pótoltam a kókuszos Body Shop parfümöt, ami a kedvencem most, és elfogyott. Végül nem mentünk koncertre, nem volt kedvünk, mert hullák voltunk mindketten, esett az eső és hideg volt, hanem hazajöttünk együtt. Először nála vacsiztunk, megimádtuk a kutyáját, meg ő megsétáltatta az esőben, majd kissé kalandosan átjöttünk hozzám, befűtöttem, csináltam második vacsit (pirítóst, megpakolva mozzarella szeletekkel, apróra vágott szárított paradicsommal és bazsalikommal), föltelepedtünk a kanapémra és romantikáztunk.

Most meg hazament, mert ma nála van a kissrác, én meg ülök pizsamában a kanapémon a takaró alatt, anyukám máglyarakásával meg egy kancsó hársfateával, zenét hallgatok, és azon gondolkodom, hogy mennyire nincsenek gondjaim. Valamelyik nap kimostam a sötétkék ingemet, amin kicsi, színes léghajók hőlégballonok vannak, mikor megszáradt, kivasaltam, és amikor felvettem, feltűnt, hogy némileg összement - na, és szerintem ez a legkomolyabb problémám most. 


Szóval ez a fiú szintén elvált, van egy kisfia. Nekem még sosem volt olyan pasim, akinek volt gyereke. Az exférjemmel nagyon szerettünk volna, de nem jött össze, tegyük hozzá, hál'istennek. Tudom, hogy van olyan lány, akinél kizáró ok a gyerek, meg ugye az ex, az anyuka valamilyen szinten muszáj, hogy jelen legyen a srác életében, és hát azt ki szereti. Nekem mondjuk nincsenek ilyen típusú előítéleteim, illetve hát sosem gondoltam igazán bele, milyen lehet egy ilyen szitu. Nekem igazából nem az fura, ha egy férfi a harmincas évei közepén-végén elvált és gyerekei vannak, hanem ha még semmi ilyesmi nem történt vele, se egy hosszú kapcsolat, se semmi. És azt is észrevettem, hogy amiatt, hogy sokat mesél a fiáról (akivel még nem találkoztam*), meg hogy miket csinálnak együtt,  olyan oldalát is látom (és elolvadok tőle), amit amúgy jóval lassabban ismerhetnék meg, például, hogy iszonyúan gondoskodó, felelősségteljes, vicces és kreatív.

*de közben meg már de. <3

33 megjegyzés:

  1. En mindig az mondom, hogy jol jon meg az a kisfiu :))) foleg, h te meg ismered es szereted a nagycsalados létet.

    VálaszTörlés
  2. <3 nocsak, egy parhuzam. Mi is nagyon szerettunk volna gyereket, nekunk sem jött össze (halistennek, detto), most meg itt van harom. Kalandos.

    VálaszTörlés
  3. Bocsi, hogy ünneprontó leszek, de vagy ezt akarja elhitetni. Én férjemről is áradoznak, hogy milyen jó apa, aztán én tudom, amit tudok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, Böbe, ami történt veled, és remélem, hogy majd begyógyulnak a sebek, és visszanyered a bizalmadat. De abban biztos vagyok, hogy nem normális úgy állni egy ilyen szituációhoz, hogy ez a srác (akit nem ismersz, semmit nem tudsz róla, de érted, bárki a világon) bizonyára nem jó apa, csak úgy tesz, mintha.

      Törlés
  4. Ja, és nem tudom mit jelent a közben meg már de, de én, mint hasonló helyzetben lévő anya, a lehető legnagyobb hibának tartom egy friss kapcsolatba a gyerek belekeverését. Egy gyereknek csak azt szabadna bemutatni, akivel valami nagyon komolyat tervezünk. És ez nem derül ki ennyi idő alatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igaz, de minden pszichológiai szakkönyv ezt írja, nem szabad csak azt bemutatni a gyereknek, akivel nagyon komoly dolgot tervezek (értsd együtt élés, közös család stb.).

      Törlés
    2. nem tudom, de az én apám sose mutatta be egyik barátnőjét sem, mert annyira rettegett, hogy nehogy közel kerüljenek hozzánk. egyrészt ez engem rohadtul zavart, mert ötévesen se voltam hülye, csak gyerek, tudtam, hogy randizik, másrészt emiatt nem lett aztán később soha igazán komoly barátnője/felesége, mert a nők egy-két év után - tök érthetően - elég nehezen tűrték, hogy nem engedi be őket a családi életébe. mi a nővéremmel mindennél jobban szerettük volna, ha a szüleinket boldognak látjuk, és nem magányosnak. nem gyötört volna meg, ha próbálkoznak, és nem csak olyankor, ha életre szóló kapcsolatot terveznek. persze ez csak egyetlen, elvált szülők gyerekének a szempontja. (bár a nővérem is ugyanígy gondolta, gondolja mind a mai napig.)

      Törlés
  5. Azt hiszem bántó voltam, na haragudj, nyilván nem tudok kilépni a saját élethelyzetemből. Az én gyerekeim életében is minden nő be lett léptetve, aztán nem győztem "takarítani a romokat".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Értem én a szitudat, megértelek. De érted, Böbe, ezer éve olvasod a blogom, azt gondolnám, hogy feltételezel a dolgaim mögé némi IQ-t/EQ-t - de basszus, nem. Kb egy órát töltöttünk együtt, ott volt az unokahúgom is, kutyáztunk, sétáltunk meg gesztenyéket dobáltunk a Duna-parton. Nem az volt, hogy nézd kisfiam, ő a csajom, szó nincs ilyesmiről, hanem a gyerekekről szólt az egész együtt töltött idő. A fiúval kb egy méterre sem közelítettük meg egymást, kb a mosoly volt a legintimebb dolog, ami a gyerekek előtt történt köztünk. Nézd, nem tudok neked hivatalos igazolást adni arról, hogy mi most már tugedör förevör, de én is azt érezném hamisnak, ha mondjuk majd az esküvőnk napján (ezt most érezzük pusztán költői képnek) szembesítene a kisfiút meg engem. És ahogy a többiek is írták, bár nem tudhatom, de úgy sejtem, hogy működhet ez nagyon szépen, úgy, hogy mindenkinek (még az exfeleségnek is) jó legyen.

      Törlés
    2. Bocsánat, hogy beleszólok, csak nagyon megmozgattak ezek a gondolatok. A szakkönyvek biztos vagyok benne, hogy nem erre a helyzetre vonatkoznak. Persze az nem tenne jót egy gyereknek sem, ha pl. nem megfontoltam összeköltözne valakivel egy szülő, az hamar tönkre menne, és jönne egy újabb kapcsolat ugyanilyen megfontolatlan döntésekkel, de ha az apuka/anyuka bemutatja az új párját, mint egy fontos személyt, nem is feltétlenül hangsúlyozva, hogy most egy egy új pár, az teljesen természetes, fontos és hasznos is szerintem.

      Törlés
  6. Megertelek, bobe, de tenyleg minden csalad, minden helyzet mas. Egyebkent meg az, hogy egyutt logunk apa baratnöjevel (nem kell ezt reszletezni eleinte), az izgalmas, es resze a normalis eletnek, nem olyasmi, amitöl meg kell ovni a gyereket.

    VálaszTörlés
  7. Őszintén örülök a boldogságodnak!:)

    VálaszTörlés
  8. En allast foglalok: szerintem az lenne a banto, ha a srac sunnyogna, es nem mutatna be a kisfiat Milonkanak. Sunnyogna a kisfia elott, hogy igen, van baratnoje, es sunyogna Milonka elott is, hogy igen, komolyan gondolja, kozben meg atvagas lenne az egesz, na az lenne a gaz. Igy viszont tiszta vizet ont a poharba. Egyebkent meg szerintem semmi garancia nincs arra, hogy egy love story "mig a halal el nem valasztig" tartana. Persze, belatom, a gyereknek nem tenne jot, ha a szulei hetente mutatnanak be neki uj baratnot, baratot, de speciel en ilyen idiotakat nem ismerek, ebben az esetben sincs ilyenrol szo, ugy erem. Tovabb megyek, ismerek olyan 20 eves "gyerekeket", akik azt mondjak, nem varjak el a szuleiktol, hogy miattuk aldozzak fel az eletuket es ne menjenek bele uj parkapcsolatba, tehat ne aldozzak fel magukat miattuk.

    VálaszTörlés
  9. én több mint két évig jártam egy "sráccal" (férfivel, csak fura ezt mondani), akinek a megismerkedésünkkor volt egyéves a kislánya. nagyon szerettem a kicsit, az édesanyjával voltak néha kisebb gondok, de ez inkább az én éretlenségemből (akkor voltam 24) és abból fakadt, hogy még relatíve friss volt közöttük a válás. szerintem nagyon klassz tud lenni egy egy gyerekes apukával/anyukával való kapcsolat, ha a másik szülő is intelligensen kezeli a dolgot. hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, és a srác _tényleg_ csodálatos apuka (azóta is ismerem, tudom), nem csak úgy tett.

      Törlés
    2. Szvsz az igazán fontos ahhoz,hogy jó kapcsolatod lehessen a kisfiúval az, hogy a gyerek szüleinek legyen normális a kapcsolata egymással, legalább a gyerek körül. Akkor tudtok mindnyájan őszinték lenni és az egész (egyébként nem könnyű) helyzet jobban kézben tartható.

      Törlés
    3. gondolom, ez milonkának szólt. :)

      Törlés
    4. Mondjuk erre nekem persze pont nincs ráhatásom, de nagyon intelligens emberekről van szó, tök jó a kapcsolatuk.

      Törlés
    5. Hal'Istennek, ez jó neked és a kisfiúnak is.

      Törlés
  10. 15 evig neveltem egyedul a lanyom. Volt par pasi ezalatt. Es pontosan tudtam, ki az a negy kozuluk, akit be akarok (be kell) mutatnom neki.

    VálaszTörlés
  11. ah, de szuper! szorítok!
    én is majdnem vettem ilyen inget, csak már nem volt méret, de annyira cuki. a mojito nevű márka nagyon sok hasonló cuccot gyárt, sajna 99% műanyag
    (hogy te mindig kutyás pasikat vonzol be!)

    VálaszTörlés
  12. Igen, én is pont egy ellenpéldát tudnék mondani (mármint Böbe véleményéhez képest), a sajátunkat.
    Azt sokszor nehéz elfogadni, de gyakran igaz, hogy attól, hogy valaki elválik/elhagyja a feleségét attól még lehet nagyon jó apa. Persze, tudom, nem mindenki az, de van ilyen is.

    VálaszTörlés
  13. Nyilván vigyázni kell a gyerkőcök lelkére, de szerintem ez a lehető legintelligensebb találkoztatás volt, gesztenye dobálás, meg Ilonka unokahúga. Awww. 😊

    VálaszTörlés
  14. Nyilván vigyázni kell a gyerkőcök lelkére, de szerintem ez a lehető legintelligensebb találkoztatás volt, gesztenye dobálás, meg Ilonka unokahúga. Awww. 😊

    VálaszTörlés
  15. szerintem szuper, hogy itt tartotok :) és nekem elég felelősségteljesnek tűnik ez a módszer a kisgyerek bevonására, amit írsz, szóval hajrá! :)

    VálaszTörlés
  16. Most jól megosztom veletek, ami a hasonlo helyzetben élő baratnøm mondott "tavaly volt egy csomo klassz randim a baratommal, az iden meg minden reggel tizoraikat kenek"
    Remélem, senki sem sértödik meg ezen, szerintem vicces, ö is annak szánta.

    VálaszTörlés
  17. szerintem ez tök jó

    Annak idején én is elvált voltam két gyerekkel, és összejöttem egy pasival. Ennek 22 éve, és együtt élünk négyesben. Persze van már aki kirepült, de nem ez a lényeg.
    Minden rendben lesz

    VálaszTörlés
  18. Amikor beleszerettem a férjembe, a szerelmemet csak felerősítette az, hogy láttam, hogy mennyire jó apa ( 4 éves volt a kisfia és akkor már 2 éves elváltak), amikor már nem csak úgy láttam őt mint egy szerelmes tini, hanem a hibáit is észrevettem, a jó apaságáról alkotott képem továbbra sem változott, azóta négy közös gyerekünk van és az akkori kisfiú már 27 éves lesz:) Mi sem tudtuk pár hónap után, hogy ez örökké fog tartani és mégis:) Abba, hogy valaki milyen jó ember, hogy mennyire szerethető ahhoz nagyon hozzá tartozik, hogy milyen szülő:) Én nagyon szurkolok nektek, alakuljon úgy ahogy a nektek a legjobb!

    VálaszTörlés