2016. október 26., szerda

Boooring - pont, ahogy szeretem

A lányok mondták, hogy blogoljak, én meg írtam nekik, hogy én csak olyan posztokat tudok írni, mint mikor tudjátok, valaki küld messengeren egy piros szívecskét, és mikor megnyitod, ötmillió piros szívecske felszáll. Azt most képzeljétek ide.

De amúgy igazából nem csak erről szól most minden, mert sokat dolgozom, és a nap elején még valószínűleg azt írtam volna, hogy flow van, és mindenki cukimuki, kollégák és gyerekek egyaránt, de közben annyira elrontották a kedvemet (egy gyerek, de basszus, hihetetlen), hogy kb hagynám a picsába az egészet, és hazamennék.  Nem tudom, hogy kell csinálni, hogy az ember ne vegye magára, és nem tudom elképzelni, milyen lehet, ha támogató környezet helyett folyamatos konfliktusokkal és igazságtalan basztatással kell megküzdened a munkád során. Én nagyon laza ember vagyok, nekem kb minden mindegy, de azért nekem is van, ami sok. Na mindegy, már csak egy óra, és mehetek haza. Ott meg kezdődik a második műszak. 

Gondolkodtunk rajta, hogy elutazunk a hosszú hétvégén valahova kicsit, de aztán én őszintén elmondtam neki, hogy kb arra vágyom, hogy sokáig aludhassak, pizsamában, sokáig ihassam a kávém, miközben a kutya fülét morzsolgatom, bevásárolhassak a piacon valami jó kis őszi Jamie Oliver-féle raguhoz, ebéd után legyen némi gesztenye- és színes levél-rugdosás, majd filmeket nézhessek a kanapéról. És kiderült, hogy ő is pont ennyire fáradt, szóval ezt megbeszéltük. 



 




4 megjegyzés:

  1. ❤️ :D minden vagyam egy pont ilyen hetvege, addig meg kitartas!

    VálaszTörlés
  2. a lufis matricák is olyan jók, amikor hirtelen az egész képernyőt elárasztják a színes léggömbök :)

    VálaszTörlés
  3. én nem látok lufikat :( hol kéne?

    VálaszTörlés